A Zónán innen és túl – Csapón kívül 41.: Stalker / Sztalker, 1979

Az orosz Andrej Tarkovszkij 1979-es filmje, a Sztalker a filmtörténet egyik sokat emlegetett alkotása, a mindenkori filmes kánon egyik alapfilmje, képi világát kritikusok és filmlexikon-szerkesztők egyaránt magasztalták, magasztalják. A negyven éve bemutatott mű egy cannes-i díjat hozott a rendezőnek (a 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az Ökumenikus zsűri díját).

Önmaga keresztje – Kirill Szerebrennyikov: (M)ucsenyik / Mártírok

A színdarabnak indult, majd mozgóképes formát is öltött Mártírok olyan aktuális problémákat feszeget, mint a vallási fundamentalizmus és az abból könnyen kialakuló Messiás-szindróma. A kamaszkorral járó természetes lelki-fizikai változásokkal, valamint az őt körülvevő világgal szemben tehetetlen Veniamin teljes mellszélességgel fordul a szemellenzős hit felé, hogy idővel maga is istent játsszon.

Orosz Jób harcol az aranyszoborért – Andrej Zvjagincev: Leviathan / Leviatán

Andrej Zvjagincev (Elena, A visszatérés) legújabb filmjében az univerzális mondanivaló és kérdésfelvetés elegyedik a hétköznapi realizmussal: az ótestamentumi Jób története helyeződik a kortárs orosz viszonyok közé. Mindeközben a Leviatán (Левиафан) megtartja az érzékeny harmóniát és nem válik dogmatikus példabeszéddé: egy emberi történetet fest a vászonra, káprázatos képi világgal. A „vadkelet” 2014-es alkotása méltán száll ringbe az idei aranyszobrocskáért.

„Ő is…” – Interjú Alekszej Balabanovval

Alekszej Balabanov a kortárs orosz film fenegyereke volt. Bár Ő nagyon szívesen vett részt az olyan nagy európai fesztiválokon, mint Cannes, Berlin vagy Velence, mintha valahogy sohasem járt volna szerencsével rajtuk. A díjak elkerülték, és még a magyar nyelvterületeken is híres Fivér és Fivér 2 sem hozta meg neki a nagyobb fesztiválok elismerését.

Boldog napok – Andrej Zvjagincev: Elena

Andrej Zvjagincev 2004-es Visszatérés című sajátos apa-fiú(k) mozija az orosz film Tarkovszkij-hagyományát gazdagította. Második munkájában, az Izgnanyijében (A száműzött, 2007) a bűn, a család és a természet adta műve metafizikus pólusait. Az Elenában a sivár lelkű, a családjához ragaszkodó anya történetéhez meglepően csupasz stílust választott a rendező.

A kopár sziget foglyai – Alekszej Popogrebszkij: Kak ja provjol etyim letom / Így ért véget a nyaram

A civilizációtól csak nyomokban érintett sarkvidéki tájon élesen rajzolódnak ki az emberi kapcsolatok legfinomabb rezdülései is, melyeket hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a társadalom barokkosan telített szőttesében. Alekszej Popogrebszkij épp ezért zárja itt össze szófukar hőseit, hogy zavaró tényezőktől mentesen tanulmányozhassa a bizalmatlanság anatómiáját.