Ezt láttuk a 17. TIFF-en 7. – Jealous; Dacii liberi; Povestea unui pierde-vară; Soviet Hippies

Már látszik a vége: lejártak a versenyfilmek, javában zajlanak a román napok, és íme, itt egy csokor ajánló/elrettentő a maradék napokra: a francia, illetve román midlife crisis-olók mellett kétféle hosszúhajú, hagyományőrző furcsa csapatról is szó van: hippikről, valamint dákokról.

Transzfilmánia 13. – Hawaii; 1945

Egy román film és egy magyar film. Kettébe tört emberi sorsokról. Az egyik egy korszak kezdetéről, a másik ugyanazon korszak végéről a szomszédos országban. Az egyik színes, a másik fekete-fehér. Az egyik giccses, a másik nagyszerű.

Filmes hangjegyek – Dióhéjban a román filmzene történetéről

Egy olyan területet leltározunk fel az alábbiakban, amely épp annyira csodálatos, amennyire ismeretlen: a román filmzenéről lesz szó. Egy felfedezetlen kontinensről fogunk beszélni. A térképét olyan megjegyzésekkel telezsúfoljuk tele, mint a hic sunt leones, de győzelmi zászlók és csúcshódítások is lesznek rajta szép számmal. A román filmeket életre keltő zeneművek színvonala gyakran meghaladja a hozzájuk tartozó filmekét, s a tény, hogy a zeneszerzők sokszor modernebbnek bizonyulnak, mint a filmjeik vagy az általuk „kiszolgált” rendezők, nem véletlen, hanem inkább szabályok eredménye.

Kaland, kincs és ritmus – Interjú Corneliu Porumboiuval, A kincs (Comoara) rendezőjével

Corneliu Porumboiu az első olyan a román új hullámos rendezők egyike, akik díjjal tértek haza fontos külföldi fesztiválokról. Első nagyjátékfilmjével, a Forradalmárokkal elnyerte a Caméra d‘Ort Cannes-ban, 2006-ban. Most, 2015-ben bemutatta a cannes-i zsűrinek A kincset, egy erős atmoszférájú, finom humorú filmmesét, gondolatébresztőt aranyról, értékekről, történelemről és számokról.

Kincses szoborpark – Corneliu Porumboiu: Comoara / A kincs

A helyszín Magyarfenes. Még másfél óra van a vetítésig, az emberek lassan érkezgetnek a falu bejáratánál fekvő Arkhai szoborparkba. Elég üdítő érzés végre kibillenni a városi mozik háttérzaja elől, a helyszínen azon gondolkozom, hogy jövőre valószínűleg már legalább három esemény lesz ide szervezve. A Kolozsvártól félórás autótávra fekvő teret izgalmas, Bartha Ernő által készített szénaszobrok dekorálják, melyek a napnyugta utáni világítás bekapcsolásával még ékesebben őrködnek az esti békénk felett.

Olykor arra mész, amerre a film sodor – Interjú Ana Lunguval, az Autoportretul unei fete cuminți rendezőjével

Ana Lungu a „román új hullám” női oldalát képviselte a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol filmjét a What the F*ck nevű, feminista filmválogatásban vetítették. Azóta nyert még néhány díjat itthon, és nemsokára a kolozsvári TIFF fogja vetíteni Autoportretul unei fete cuminți (kb.: Egy jól nevelt lány önarcképe) című filmjét. Nem tud azonosulni az izmusokkal, hatalmas lelkesedéssel beszél a dokumentumfilmekről, és a világ legtermészetesebb hangján szól az élet nagy dolgairól. Beszélgetésünk remek alkalom ismertebbé tenni egy olyan nevet, amelyet főképp szeptembertől gyakran fogunk hallani, amikor a romániai mozik is vetíteni kezdik a filmjét.

Mit csinál a színész, amikor épp nem játszik? – Beszélgetés Molnár Levente színésszel

Molnár Levente. Kecske. Olyan filmek stáblistáján szerepel, mint pl. Románia 2009-es hivatalos Oscar-jelöltje, a Morgen, 2012 legjobb európai rövidfilmje, a Superman, Spiderman vagy Batman, vagy a legutóbbi aranymedvés román film, az Aferim! Az érdekes az, hogy szinte mindegyikben más-más minőségben bukkan fel: színésztől casting-igazgatón keresztül a gyártás legkülönfélébb területeig – de találkozhatunk vele a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) vagy az Interferenciák színházi feszitvál szervezőcsapatának tagjaként is. Egyik legutóbbi szerepe a Nemes László-féle Saul fiában volt, amit épp most válogattak be az idei Cannes-i Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába. Filmes énjének mindkét oldaláról beszélgettünk.

A Film és a Forradalom – 1989 decembere a román játékfilmek tükrében

2006-ban, amikor az új román mozi három jelentős filmjét (Hogyan éltem túl a világvégét?; Forradalmárok; Jelszó: a papír kékre vált)1, mutatták be alig egyetlen hónap leforgása alatt, egyes elemzők elkeseredtek e filmek mesterkéltsége miatt, és felrótták, hogy a román rendezők (a „régi gárda” nyomdokaiba lépő „újhullámosok”) túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítanak a Forradalomnak. Ez persze nem rettentette el a román filmeseket attól, hogy továbbra is ihletet merítsenek az 1989 decemberi – temesvári, bukaresti, és nem csak ottani – eseményekből.