Bogdan Dumitrache tükörbe néz – Catrinel Dănăiață: Dublu

Kétségtelen, hogy a világhíres román újhullám árnyékában közönséges román játékfilmek is készülnek. Ezeket arról lehet felismerni, hogy a hosszan kitartott beállításoknak, a csendeknek és a pergő dialógusok mögötti feszültségnek – illetve az összes többi újhullámos jellemzőnek – egyáltalán nincs önmagán túlmutató jelentősége bennük.

Vizsgálat néhány, minden gyanú felett álló polgár ügyében – Tudor Giurgiu: De ce eu? / Miért én?

Giurgiu már előző filmjeivel, az Emberek és csigákkal (Despre oameni și melci), valamint a Szerelem másképpel (Legături bolnăvicioase) megmutatta, hogy ha van román újhullám, akkor annak a műfajibb részén lubickol. A Miért én?-nel ezt erősíti meg, de új, merész vizekre evez: a megszokott kommunizmusbéli vagy a rendszerváltás utáni sztorik helyett egy olyan megtörtént eseményt választ alapanyagnak, amelynek politikai kontextusa erősebb mint valaha, ráadásul Romániában eddig meghonosítatlan műfajban teszi azt.

Nem mind arany, ami fénylik – Alexandru Maftei: Domnişoara Christina

Az örökérvényű, transzcendens, démoni szépséget, és ezzel egyidejűleg a halálra ítélt, kiteljesedésre képtelen szerelmet hivatott bemutatni Mircea Eliade 1936-ban írt regénye, a Domnișoara Christina, mely szerzőjéhez méltón folklórral, okkultizmussal és történelemmel telített. Alexandru Maftei a fantasztikus regényből megrendezte ugyan az „első román horrort”, azonban a remek irodalmi alap és a szinte 1,2 millió eurós költségvetés csupán egy csillogó-villogó, esztétikailag pontra tett, de mélységtől és jó forgatókönyvtől mentes filmre futotta.

Behajolni veszélyes – Nae Caranfil-portré 1.

Nae Caranfil jelen pillanatban a legfontosabb élő román filmrendező. Figyelem: nem legjobbat, legnagyobbat vagy legzseniálisabbat mondtam, hanem legfontosabbat. Ez nem is egy túl merész kijelentés, hiszen épülőfélben levő életműve a legjobb és megdönthetetlen bizonyíték rá. Távol áll tőlem, hogy kötekedjem a román filmművészet veteránjaival, vagy az újhullámos ifjakkal: változó mértékben ugyan, de szeretem és tisztelem őket. A jelenkori román filmtörténetben kétségtelenül ott van Nae Caranfil – és ott vannak a többiek. 

Csak vígjáték és más semmi – Iura Luncaşu: Minte-mă frumos / Hazudj szépen

Új román kasszasiker született a romantikus komédia kategóriában, ahol a hazai közönség a „nem túl vicces, nem túl eredeti, de legalább a miénk” jelszóval rohanta meg a hétvégi mozikat. A közepes erősségű film két felcserélt pár kalandjait mutatja be Bukarest elegánsabb negyedeinek hátterében – a jelenség magyarországi verzióját lásd a pár évvel ezelőtt futó Csak szex és más semmi film köré szervezve. Szokásos bonyodalmak, néhány humoros jelenet, híres szereplőgárda – bár ha az előző tíz év „all time favorite”-jével, a Garcea rendőr egészestés idétlenkedésével hasonlítjuk össze, akkor a Hazudj szépen kizárólag érdemekkel rendelkezik.