Már nem csúnya szó a romantika – Damien Chazelle: La La Land / Kaliforniai álom

Itt van Damien Chazelle, és itt van a jazzfilm újra, csak most musicalbe csomagolva. Szokni kell, hogy ott járunk, ahol Gene Kelly szteppelt, és ha túl sietős vagy lassú a tempó (jazz helyett most a szerelemé), azt nem J.K. Simmons ordítja a fülünkbe, hanem egy száztagú big band. A Whiplash vad dobszólója után keserédesen fújt ballada a Kaliforniai álom.

Egymást cseszegető kopók – Shane Black: The Nice Guys / Rendes fickók

Az, hogy Shane Black huszonéves forgatókönyvíróként belenyúlt a tutiba egy össze nem illő zsarupáros kezdetben kényszerű haverkodásáról szóló mozival (Halálos fegyver), talán csak szerencse. Az viszont, hogy immár sokadik alkalommal is eredeti, még mindig veszettül szórakoztató módon alkalmazza a bevált receptet, egyszerűen zseniális.

„Titanicot kellene rendeznem és akkor mindenki megnézné…” – Interjú Ryan Fleck filmrendezővel

Ryan Flecket a Half Nelson kapcsán ismertük meg hosszú évekkel ezelőtt. Azóta két nagyjátékfilmet (Egy dominikai spíler, Nyomás alatt) mutattak be rendező- és írótársával, Anna Bodennel. A páros most egy roadmovie-n dolgozik, de a filmkészítés mellett a társadalmi szerepvállalás filmes színterén is otthonosan mozognak: az American Film Showcase nevű program keretében Ryan Fleck Magyarországon töltött néhány napot a 10. CineFest alatt.

Három az egyben – Derek Cianfrance: The Place Beyond the Pines

Még van remény arra, hogy a tengerentúli filmművészet megszabaduljon a plázamozik bugyuta filmzabálói pénztárcájának a fogságától. A függetlenfilmes Derek Cianfrance legújabb alkotása legalábbis ezt próbálja bizonyítani. Mindenki számára ismerős toposzokat gyúr egybe úgy, hogy mind a vájtfülűek, mind pedig a plázahalandók élvezettel isszák a vászonról lecsapódó fotonokat.

„Lars von Trier csak egy parasztfiú, aki belecsöppent a dolgok közepébe” – Nicolas Winding Refn-portré 2.

A sötét időszak letörte a fiatal tehetség szárnyait, bár annak ellenére, hogy produkciós cége, a Jang Go Star teljesen csődbe ment, ő mégis elégedett volt a szakmai eredménnyel, ambíciója pedig nőttön-nőtt. Ahogy karriere kezdetén szerencséje volt, úgy most is került egy kitűnő ajánlat, melyet lehetetlen volt visszautasítani. A Nordisk Filmnél dolgozó Kenneth Plummer felajánlotta, hogy készítsen folytatást a Pusherhez, és ha az sikeres lesz, akkor egyből készíthet neki egy harmadik részt is. Ez ám a nagylelkűség! Amint azt már a portré első részéből megtudhattuk, a Pusher-trilógia több mint sikeres lett, ezáltal pedig szülőatyja karrierjét is megmentette.