Amatőr filmesek Erdélyben – Három történet a második világháború előttről

Míg Magyarországon a két világháború közötti időszakban valóságos mozgalommá nőtte ki magát az amatőr filmezés, amelyik Pergő Képek címmel még saját folyóiratot is fenntartott, addig Erdélyben a korabeli amatőr filmes ritka, mint a fehér holló. Eddig összesen három filmgyűjtemény került elő, amelyek báró Kemény János, Orbán Lajos és Birnfeld Emil nevéhez köthetők.

Állócsillag – az „örök Anikó” – Széles Anna-portré

Amikor a sztárt még filmcsillagnak hívták, és a marosvásárhelyi színészképzőt Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolának, járt oda egy lány... Karcsú, szőke, mosolygós, a szeme kék, mint a tiszta égbolt, s az egész jelenség olyan meseszép, mint egy megelevenedett Tündér Ilona. Ő lett a mi állócsillagunk. Széles Anna.

A láttatás mezején – Fischer István rejtett öröksége 1.

Fischer István munkássága gazdagon kínálja a lehetőséget történelmi, elméleti és politikai szemléletek konkrét beágyazódásának kutatására. Filmes pályája a 20. század második felének történelmi időszakán keresztül a jelenbe hozza a modernitás minden drámáját és ígéretét, megvalósult, visszafojtott és máig lappangó erőit. Kifejezésre juttatja a fasizmus és a holokauszt okozta traumákat, az ún. „népi demokráciák” gyorsított ütemű modernizációját és bigott cenzúráját, valamint – már napjainkhoz közelebb – a neoliberalizmus piaci etikájának kulturális imperializmusát.

A némafilmektől a híradó- és oktatófilmekig – Janovics Jenő munkássága a két világháború között

A Janovics Jenő sokrétű pályájáról írott összefoglalók sosem mulasztják el méltatni a színházi ember kiváló szervezőkészségét és jó vezetői kvalitásait. Művészi ambíciói gyakorlatias érzékkel társultak, ami az 1918-as történelmi fordulat után sem lankadt: próbálta újraéleszteni a színházat, fenntartani a mozis vállalkozásait, és a filmgyártást sem adta fel. Az első világháború utáni korszakról néhány oktatófilm és filmhíradó alapján vonhatunk le következtetéseket.

Kihez szól a Világrém? – Egy egészségügyi kampányfilm a 20. század elejéről

Az alábbi szöveg elsősorban arra próbál választ keresni, hogy a Transylvania filmgyárban 1920-as években megrendezett Világrém című filmben milyen kapcsolódásokat találunk azzal a kontextussal, amelyben a film született, illetve hogy milyen szálakon kötődik a film cselekménye és a szereplői jellemrajz a megrendelői szándékhoz. A filmről tehát ezúttal nem mint művészi alkotásról szeretnék szólni, hanem mint kampányfilmről.

„Az élet nehéz, de az embernek mindent át kell élnie. Még a saját halálát is” – Csép Sándor-portré

Csép Sándor a romániai magyar televíziózás egyik „atyja” volt, aki Bodor Pál mellett kezdte a tévés szakmát. Mindig is újságíró szeretett volna lenni, bár papfiúként  teológiát is tanult, majd filozófiát végzett. Nagyratörő, művelt, tájékozott volt, elveihez mindig hűen ragaszkodott, felelősségteljes és céltudatos volt. Mindezek  mellett azonban értelmes és érzelmes volt egyaránt. Ezen tulajdonságai a terepen is megmutatkoztak, megtalálta a hangot a tudóssal, színésszel, íróval éppúgy, mint a piaci kofával, vásárlóval, parasztemberrel. Munkásságával egyértelműen beírta nevét az erdélyi és az egyetemes magyar kultúra történetébe.