Kedves francia film, kismamáknak – Rémi Bezançon: Un heureux événement / A legszebb dolog

Csapda „egyszerűen csak az életről” szóló filmet készíteni. Lehet, hogy sikerül jó forgatókönyvet írni, jó színészeket választani, talán sikerül pityergést is fakasztani a nézőtéren, de ha az újdonság ereje, a váratlan fordulatok meglepetése hiányzik, akkor feszengve, kínos hiányérzettel tér haza a néző. Talán magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért, hiszen a film valójában szép volt. Így van ez A legszebb dolog (Un heureux événement) esetén is.

Mindenkinek igaza van – Asghar Farhadi: Jodaeiye Nader Az Simin / Nader és Simin – Egy elválás története

Farhadi az Elly története után ismét az eltűnés folyamatát és következményeit vizsgálta meg, jutalmul Arany Medvét kapott a 61. Berlinalén (az első iráni film, amely ebben az elismerésben részesült), a férfi és női színészgárda pedig további két díjat söpört be. Ettől még lehetne modoros művészfilm, de szó sincs róla: a Nader és Simin a maga egyszerűségével vágja gyomorszájon a nézőt.

Egy faragatlan kislány mesterkélt kalandjai – Jason Reitman: Juno

„Az év legjobb filmje!”, „Minden szempontból tökéletes!”, „Nagyítóval sem tudnék benne hibát találni!”, „Egy igazi szívmelengető komédia!”. Ilyen és ehhez hasonló vélemények hallatán döntöttem el, hogy én sem maradhatok le az „év produkciójáról”. Pedig igazán nem lett volna nagy kihagyás.