A díszlettelen történet – Joe Wright: Anna Karenina

2012. december 25. – írta Péter Árpád

Bevallom: az elején kissé zavarónak tűnt számomra egy Tolsztoj-regény megfilmesített változatának beékelése a fél világot ha nem is, de egy-két rosszfiú arcát hóttbiztosan lezúzó 3D-blockbusterek, a világot kéthetente megmentő (persze: amerikai!) tengerészgyalogosok és kéthavonta elpusztító apokalipszisek, no meg örökéletű tündék és elnyűhetetlen törpök vászonra feszített világai közé. A jelenlegi kultúrkereskedelemben uralkodó filmtrend ugyanis legtöbbször kimerül könnyed, mindennapi téjékozottsággal is értelmezhető történetek heppiendes dramatizálásában, amit itt-ott szépítenek digitális effektusokkal, s „gratuite”, tulajdonképpen csak önmagukért létező vizuális orgazmusok indukálásával igyekezvén pótolni a katartikus hatású mozgóképek helyén levőt űrt.

Dagályos montázs – Szergej Bondarcsuk: Vojna i mir / Háború és béke, 1967

2009. július 24. – írta Ritter György

Mikor a 90-es években sorra dőltek meg az amerikai mainstream büdzsé rekordjai (Waterworld, Titanic), a Variety magazin toplistát állított össze a világ legdrágább mozijairól. A győztes mindenki csodálatára nem a pazarló hollywoodi gyárakból került ki, s a létező összes rekorderre duplát rávert a mai mértékkel 700 millió dolláros költségvetésével. Ez volt a szovjet Háború és béke.