58 nap a pusztában – Csapón kívül 31: Martin Scorsese: The Last Temptation of Christ / Krisztus utolsó megkísértése, 1988

Ha már húsvét, kereszthalál és feltámadás, érdemes túllépni a 2018-as Garth Davis-féle feminista hangvételű Mária Magdolnán, hiszen a forradalminak tervezett, új nézőpontú alkotásnál a filmtörténetben voltak nemcsak polgárpukkasztóbb, de klasszisnak számítóbb alkotások is. Például Martin Scorsese 1988-as filmje, a Krisztus utolsó megkísértése, amely Nikosz Kazantzakisz azonos című regényének adaptációja.

Mi történt két órával az életemből? – Tommy Wirkola: Seven Sisters / What Happened to Monday / Hét nővér

A Netflix mára többé-kevésbé összefonódott a minőségi tévézéssel, de a számtalan kiváló sorozat (valamint a még azoknál is jobb dokumentumfilmek) után ez talán nem is olyan meglepő. A látszólag megállíthatatlan stream-óriás ebben a tempóban szép lassan végül majd monopolizálja is a szórakoztatásunkat. Szerencsénkre azonban az egész estés mozifilmek gyártása és terjesztése még nem megy annyira a társaságnak, hogy már egy új film miatt se kelljen felállnunk a tévé elől. A Hét nővér ugyan nem egy Netflix Original, de ennek ellenére nem mutat majd jól a cég repertoárjában (illetve a magyarországi mozikban).

Az utolsó tasmán tigris – Daniel Nettheim: The Hunter / Az orvvadász

Az új ausztrál filmgyártás – amely, valljuk be, nálunkfelé nem túlzottan ismert – képes meglepetéseket okozni, ezt bizonyítja a TIFF idei kiadása is, amelynek Ausztrália volt az egyik díszvendége. Az orvvadász azon független ausztrál produkciók közé tartozik, amelyek versenyképesek lehetnek a mozikat uraló hollywoodi filmdömpinggel szemben is.

A négyszögletű kerek erdő – Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus

Arról nincs tudomásunk, hogy érzi magát jelenleg Lars von Trier, de az Antikrisztus című botrányfilmje nagyon sokat elmond arról, hogy érezte magát az elmúlt pár évben. Depresszió, frusztráltság, kreativitás-hiány, sőt, félelem attól, hogy képtelen lesz valaha is alkotni. Az Antikrisztus valahogy mégis elkészült és a filmtörténelem ismét gazdagabb lett egy olyan szerzői alkotással, amiről máris sokat beszéltünk – és még sokat fogunk beszélni.

Megváltozott állapotok – Peter Spierig, Michael Spierig: Daybreakers / A vámpírok kora

Ha tematikusan sorra vesszük a vámpírmítosz mozgóképes változatainak evolúciós sorát, a Spierig-testvérek utópiájának feltűnése korántsem meglepő. Bár már a Penge-sorozat társadalmi felépítése is megelőlegezte a vámpírok hatalomátvételének lehetőségét, a vérszívók uralta világ realisztikus ábrázolására korábban nem volt precedens. A Daybreakers ez utóbbit kísérli meg felemás eredménnyel.

A tökéletes bankrablás – Spike Lee: Inside Man / A belső ember

Ki hitte volna, hogy a fekete öntudat legjelesebb kortárs direktora, Spike Lee fogja elkészíteni az utóbbi tizenöt év egyik legjobb kommersz alkotását? Pedig így történt – a függetlenek közül a fősodorba kerülő Spike Lee az elmúlt évek melléfogásai után saját stílusát nem feledve, ám ezúttal a forgatókönyvírásról lemondva, a lassan Hollywood legjobb operatőrévé előlépő Matthew Libatique-kal tanítanivaló iskolapéldát adott a kifogástalan blockbuster leckéből.