Buta Ben-Hur – Timur Bekmambetov: Ben-Hur

Örökzöld húsvéti programnak számít a polgárháborús veterán, Lewis Wallace vaskos regényének Oscar-rekorder verziója, a Ben-Hur (1959). Ám, ha valaki elolvassa az eredetit, rájöhet, alaposan húztak a történetből. Az ősfilm kocsiversenye mentes volt az ’50-es évek naiv trükkjeitől, komolynak és véresnek tűnt. A mai CGI-orgiák világában egy hasonló realista megoldás akár az egész filmet is elviheti a hátán. Emiatt tehát nem istenkísértés remakelni e klasszikust. A félelemre inkább Timur Bekmambetov (Abraham Lincoln, a vámpírvadász, 2012) személye adta az okot. Nem is hiába.

Szabadíts meg a férjemtől! – Ronit & Shlomi Elkabetz: Gett – Válólevél

Mit tehet egy asszony, ha boldogtalan házasságán túl szigorú vallási törvények is gúzsba kötik az életét? Az Elkabetz testvérek legújabb filmje, a Gett – Válólevél egy kvázi zárt szituációs helyzetben élezi ki az egyén és az ortodox zsidó szabályok szembekerülését, miközben nem válik tanmesévé: a hangsúlyt végig a személyes drámán tartja.

Tarantino brigantyja – Interjú Navot Papushadóval, a Veszettség és a Csúnya, gonosz bácsik társrendezőjével

Tarantino és a Coen fivérek tanítványa Navot Papushado és Aharon Keshales, akik Izrael legnevesebb színészeivel karöltve emelik a műfajfilm ázsióját országukban. Tarantino egyenesen 2013 legjobb filmjének nevezte a Csúnya, gonosz bácsik fekete komédiába oltott sajátos zsaruthrillerét, amely még mélyebbre fúrt az izraeli erőszak természetrajzának feltérképezésében, mint a slasherek logikáját kiforgató Veszettség. Navot Papushadóval QT-ről, erőszakról és az izraeli filmkészítésről beszélgettünk.

Leckék harmóniából – 21. Titanic-beszámoló I.

Jelen sorok írója első alkalommal van Titanicon, úgyhogy nehézkes lenne a fesztivál 21. kiadásának előző évekkel való összehasonlítása, annyi viszont minden bizonytalanság nélkül állítható, hogy erősen döcögve akart beindulni a hétvége, legalábbis fesztivál-szempontból. Szombaton és vasárnap például a főhadiszállásnak számító Urániában egyszem filmet lehetetett megnézni naponta. Ami testvérek közt is vérszegény felhozatal, főleg, ha a főváros egyetlen nemzetközi nagyjátékfilmes fesztiváljáról van szó. Úgyhogy azzal foglalkozunk, ami van.

Egy holokauszt-vígjáték kapcsán – Roberto Benigni: La vita e bella / Az élet szép, 1999

Talán még jó páran emlékszünk arra, amikor az 1999-es Oscar-gálán Roberto Benigni színész-rendező a székek támláin táncolt végig, hogy átvegye a legjobb idegennyelvű filmnek odaítélt szobrocskát. A film címe: Az élet szép. Témája: a holokauszt. Műfaja: vígjáték. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Vígjáték a holokausztról? Nem szentségtörés ez?

Ördögűzés, harag nélkül – Radu Mihăileanu – alkotói portré 1. rész

Radu Mihăileanu első munkája, az 1992-es Árulás az első olyan román film, amely előítéletek vagy ellenérzések, gyűlölet vagy személyes bosszúvágy nélkül dolgozza fel a romániai kommunizmus kezdeti időszakát (és annak közvetett hatásait). Megértésre és magyarázatra törekszik anélkül, hogy vádirat lenne vagy magyarázkodni próbálna. Nae Caranfil È pericolos sporgersi című filmje mellett Mihăileanué az 1991–2000-es évtized legkiválóbb mozgóképes debütálása.

Schindler a csatornában – Agnieszka Holland: In Darkness / A város alatt

A holokauszt hálás filmtéma: ezerarcú, sokoldalú, és megrázó, elemi erejű drámát hordoz önmagában is, hát még ha tehetséges forgatókönyvíró és rendező kezébe kerül. Lehet vele Oscart nyerni – Spielberg hetet nyert a Schindler listájával, Benigni hármat Az élet széppel –, de jelölést mindenképpen – Agnieszka Holland is bekerült az ötös versenybe A város alatt-tal.