Fesztiválok // Dokumentumfilm

Majdnem mindenki (The Matrix / Mátrix, r. Andy Wachowski, Lana Wachowski, 1999)

Ha napszemüveg, akkor Mátrix! Ha az egy filmre jutó napszemüvegek számát vesszük figyelembe, akkor a Wachowski-fivérek kultfilmje mérföldekkel leelőz minden egyéb alkotást, itt ugyanis majdnem minden karakter napszemüveget visel. A producerek döntésének következtében hőseink egy viszonylag ismeretlen márka, a Blinde szemüvegeiben pompáznak, ám minden egyes szereplő, karakterének megfelelően, személyesen tervezett és gyártott modellel rendelkezik. A Blinde alapítója, Richard Walker olyan cégekkel versenyzett, mint a Ray-Ban és az Arnette, de a szélsőségesen kusztomizált darabokkal végül hatalmas sikert aratott, és ő lett a sikeres kiválasztott. A hajsza után Walkert Sydney-be repítették, ahol a film forgatásának ideje alatt egy optikus irodájának hátsó részében készítette a szereplők csodaszemüvegeit.  

Lolita (Lolita, r. Stanley Kubrick, 1962)

Kubrick Lolitája nem a divatházak logóival ellátott gardróbok miatt emlékezetes, a szív alakú napszemüveg mégis kellőképp vonzóvá teszi ledér gazdáját. A dolog érdekessége pedig az, hogy ez a szemüveg fel sem tűnik a filmben, csak a plakáton látható (Sue Lyon egy másik típusú napszemüveget hord a filmben), mely Bert Stern fotóival büszkélkedhet, mégis a filmhez tartozó egyik legemlékezetesebb képhez tartozik. A kacér kislányt legelőször a kertben napozva látjuk, bikiniben, szalmakalapban, és macskaszem formájú napszemüvegben, mely közel sem maradt annyira ikonikus darabja Kubrick művének, mint a plakáton szereplő piros darab, mely életet lehel a fekete-fehér film minden apró részletébe.  

Holly Golightly (Breakfast at Tiffany's / Álom luxuskivitelben, r. Blake Edwards, 1961)

Audrey Hepburn határtalan eleganciáját senkinek nem kell bemutatni. A film plakátján rendkívül hosszú szipkával pózoló Holly Golightly a huszadik századi amerikai filmművészet egyik legikonikusabb képei közé tartozik, bár Edwards filmjében több emlékezetes stíluselem is megfordul. Ezek közé tartozik a híres napszemüveg is, melyet sokan összetévesztenek a Ray-Bannel, bár igazából az Oliver Goldsmith által tervezett Manhattan modellről van szó. A film 50 éves évfordulójának alkalmából tavaly márciusban piacra bocsájtották az eredeti tökéletes másolatát, ezúttal öt különböző színű kerettel. Így ötszáz dollár ellenében bárki megteheti az első lépést Hepburn utólérhetetlenül tökéletes stílusa felé.  

A terminátor (The Terminator / Terminátor – A halálosztó, r. James Cameron, 1984)

Arnold Schwarzenegger lehetett az első Gargoyle-ikon a halálosztó Terminátor szerepének köszönhetően, bár a nyolcvanas évek Amerikája túlcsordult a Gargoyle-szemüvegektől, olyan volt, mint manapság a Ray-Ban vagy a Police. A tipikus formájú klasszikus ANSI napszemüveg az első részben tűnik fel, bár ironikus módon a második részben már egy Persols modellben folytatja világmegváltó tevékenységeit. A Gargoyle tökéletes választás volt az akciófilmhez, lencséje ugyanis speciálisan kifejlesztett állóképessége révén akár egy 22-es kaliberű golyót is képes kivédeni. Ugyanakkor a NASA által kifejlesztett karcmentes felülettel és páramentesítő bevonattal is rendelkezik. Elpusztíthatatlan, csakúgy mint gazdája.  

Guido Anselmi (8½ / Nyolc és fél, r. Federico Fellini, 1963)

Marcello Mastroianni mai napig az olaszok egyik legnagyobb divatikonja, hiszen az elsők között volt, aki ráébresztette az embereket arra, hogy stílusosnak lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami borzasztó drágát és márkásat kell viselni, a lényeg legtöbbször a szabáson és a színeken van. A többi „adja magát". A tökéletesség megtestesítője persze soha nem mondott nemet a drága holmiknak, így a Nyolc és fél szorongó rendezőjeként visszafogott Prada napszemüvegbe rejtőzött a világ elől. Komoly viták folytak arról, hogy Dior, Persols, esetleg Chanel vagy Ray-Ban legyen a nyertes, de végül a Prada győzedelmeskedett. Az SPR07F modellt még ma is gyártják, ára kétszáz dollár körül van, a Mastroianni-féle vintage modell ára viszont 2000-2500 körül mozog.  

Marion 'Cobra' Cobretti (Cobra / Kobra, r. George P. Cosmatos, 1986)

A 80-as évek kultuszfilmjében Sylvester Stallone egy, manapság is nagyon népszerű Ray-Ban RB 3030 Outdoorsman napszemüvegben osztja az igazságot. A kiegészítő nem csupán néhány perc erejéig tűnik fel, hiszen a főhős nagyjából a teljes film hosszában viseli, sőt, még a film plakátján is így látható. Ez a szemüveg sokkal masszívabb darab, mint a standard aviátor, fekete keretével és tükrözött felületű lencséivel komoly tiszteletet követel, amire Marion Cobrettinek szüksége is van. Ráadásul, a szemüveg szárának vége szófogadóan viselője fülére kanyarodik, így komolyabb akciók közepette sem esik le gazdája fejéről.  

Raoul Duke (Fear and Loathing in Las Vegas / Félelem és reszketés Las Vegasban, r. Terry Gilliam, 1998)

Több kollegájához hasonlóan Johnny Depp is egy narancssárga lencséjű Ray-Ban modellben vadássza az Amerikai Álmot. A kifejezés helytálló, ugyanis az RB 3138 „Shooter" aviátor-szemüveg egy apró, de lényeges különbséggel rendelkezik társaihoz képest. A lencsék között egy apró gyűrű található, ami állítólag komoly segédeszköz lehet vadászás vagy lövés közben, a neve is innen ered. A Duke karakterével eggyé vált kiegészítő viszont nemcsak trendi, hanem kényelmes is, és kitűnő UV-szűrője van... ami igencsak fontos lehet, ha az ember tágult pupillákkal rója az országutat a hőségben.  

Patrick Bateman (American Psycho / Amerikai pszichó, r. Mary Harron, 2000)

A Ray-Ban „vándorszemüvege" (Wayfarer) évtizedeken keresztül jelen volt a mozivásznon. Legelőször 1955-ben tűnt fel Nicholas Ray klasszikusában (Rebel Without A Cause / Haragban a világgal), a jóképű James Dean kiegészítőjeként, de azóta már láthattuk Sean Connery, Tom Cruise, valamint Christian Bale társaságában is. Az Amerikai pszichó megfilmesítésében Patrick Bateman nem véletlenül visel Wayfarert, ugyanis Bret Easton Ellis regényeiben többször is említést tesz a típusról. A filmkészítők számára Ellis kiváló alapanyagot szolgáltatott, ami a karakterek arculatának pontosságát illeti, ezért könnyűszerrel hűek maradhattak az eredeti anyaghoz.  

Dr. Strangelove (Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb / Dr. Strangelove, avagy hogyan szoktam le az aggódásról és szerettem meg a bombát, r. Stanley Kubrick, 1964)

Bridgett Sellers jelmeztervező ügyesen belopott némi extravaganciát a szigorúan katonai felszereltségű bázisra, ahol Peter Sellers három főszereplő metamorfózisán is átesik. Közülük az egyik legemlékezetesebb Dr. Strangelove karaktere, mely során Sellers szőke hajjal, színes lencséjű szemüvegben pompázik. Kubrick szatírája közel ötven éve készült, viszont úgy tűnik, hogy Dr. Strangelove örökre divatot teremtett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tavalyi Massada Eyewear kollekcióban már az ő nevével fémjelzett szemüvegek is pompáznak, lengyel és angol designerek műveként.   

A láthatatlan ember (The Invisible Man / A láthatatlan ember, r. James Whale, 1933)

A H.G. Wells regénye alapján készült klasszikus horror főhőse egy orvos (Claude Rains), aki felfedezi a láthatatlanság szérumát, majd fásliba tekerve testét, napszemüveggel takarva „arcát" egy kis faluba menekül, ahol reményei szerint meghúzódhat, titokban tartva felfedezését. A 30-as évek remekbeszabott szörnye igencsak érdekes napszemüveggel védte fizimiskáját, ugyanis a lencsék nemcsak a szemből, hanem az oldalról érkező fényt is megszűrték. A futurisztikus szemüveget azóta Vincent Price is magára öltötte egy Poe-adaptációban (The Tomb of Ligeia, r. Roger Corman, 1964), és akár mi is potom áron megtehetjük, ha jobban körülnézünk a bolhapiacokon, valamint különböző internetes portálokon, és kiélezzük szemeinket a vintage termékekre.