Légyfogó

A történetben egy hat fős társaság egy vidéki, városszéli házban várja, hogy haldokló „gurujuk” kilehelje a lelkét. Évek óta nem látták már egymást. Csak a közös gyermekkor és egy nyomasztó emlék köti őket össze, amely hat nap és hat átvirrasztott éjszaka alatt bomlik ki előttünk.

„Ez a film úgy született, hogy a tanítványaim kértek: csináljunk már együtt valamit. Az amatőrökhöz csatlakozott néhány profi, s a könnyed nyári szórakozásból végül egy film született. Egy film, ami az ő (a mai húszévesek) problémáival, vágyaival, útkeresésével foglalkozik, kíméletlen őszinteséggel beszélve arról, amiben így-úgy élni, vegetálni próbálnak. Érzelmi és erkölcsi bizonytalanságuk olykor szélsőséges utakra sodorja őket, s egy részük nem tud és már nem is akar beilleszkedni semmilyen társadalmi keretbe. A beilleszkedők pedig alig valamivel érzik jobban magukat...” (Sopsits Árpád)