Filmalkotó

Jancsó Miklós

Jancsó Miklós (Vác, 1921. szeptember 27. − Budapest, 2014. január 31.) kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész.

Tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban, majd a pécsi jogi egyetemen végezte, de egyetemi diplomáját végül Kolozsváron szerezte 1944-ben. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1946-ban beiratkozott a budapesti Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett. Diplomafilmet anyagi keret hiányában nem készített. 1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalinnal. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin). Később elvált, 1958-ban házasodot újra, feleségül vette Mészáros Márta a későbbi Kossuth-díjas filmrendezőnőt.

A kezdei rövidfilmek után első nagy játékfilmjét 1958-ban, 37 évesen készítette, A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt, helyét Kende János operatőr váltotta fel. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól kezdve állandó alkotótársa lett egészen annak 2005-ben bekövetkezett haláláig.

1968-ban ismét elvált. A Budapesten megismert Giovanna Gagliardo olasz újságíró-forgatókönyvírót lett harmadik felesége, akivel Rómába költözött közel 10 évre, kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista, a Technika és rítus és a Róma visszaköveteli Cézárt című alkotásait. 1970-től színházban is rendezett, ténykedését ezen a területen a  Huszonötödik Színházban a Fényes szelek című darabjával kezdte. Egy harmadik válás után, 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágónőt, akivel 1982-ben közös gyermekük született, Dávid.

1988 óta címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított. Utolsó filmje a Magyarország 2011 (2012) szkeccsfilm volt, melyben társrendezőként működött közre.

Jancsó művészetét jellemzi, hogy visszautasította a vágást, mint hagyományos narráció eszközét, azaz filmjainek jellemzője az igen szokatlan hosszú snitt, ami vágás nélküli, folyamatos felvételt jelent, a szereplők mozgatása – akár hosszú percekig – adja a filmszerűséget. Ez az eljárás nagy összpontosítást igényel minden résztvevőtől  mivel komplox művészi képek, képzete létrejöttét jelenti.

2014-ben hosszas betegségben, tüdőrákban hunyt el a magyar filmtörténet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, akinek Cannes-ban ötször jelölték filmjeit a fő kategóriában, munkássát a hazai és külföldi kritika egyaránt méltatta.

 


Jancsó Miklós-portré:

Forgatókönyvíró, Rendező, Szereplő, Író

Jancsó Miklós filmjei