Szorítóban – Bogdán Árpád: Gettó Balboa

A Gettó Balboa a sztoriját tekintve egyáltalán nem hivalkodó film, szereplőin szerényen suhan végig a győzni akarás: céljuk a lehetőségek szerinti jobbá válás. Ahogy az a sportfilmeknél szokás, a forgatókönyíró-rendező Bogdán Árpád nagy hangsúlyt helyez a nehézségek legyőzésére, vagyis a felkészülésre, kevesebbet a tényleges meccsekre.

A Tonya Harding-menet – Craig Gillespie: I, Tonya / Én, Tonya

A 90-es években nem csak az O. J. Simpson-per és a Monica Lewinsky-botrány okozott emlékezetes médiaszenzációt az Egyesült Államokban. 1994 januárjában az olimpiára edző Nancy Kerrigan jégkorcsolyázó éppen elhagyta a pályát, amikor egy ismeretlen férfi térden ütötte egy gumibottal. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy az elkövetőt a rivális jégkorcsolyázó Tonya Harding ex-férje bérelte fel.

Az ultramaratoni futó magányossága – Simonyi Balázs: Ultra

Az Ultra egy elképesztően szép technikai megoldásokkal felerősített film a sportról, kitartásról és feladásról, megspékelve sok személyes drámával – vagyis minden adott ahhoz, hogy egy közhelyektől hemzsegő, hatásvadász alkotás legyen. De nem az, és ez egy igazán nagy erénynek tekinthető!

A mágikus téglalap – M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor: Brazilok

A Brazilok kusturicás hangvételű, optimista tanmese az előítéletek meghaladásáról és a cigány-magyar együttélés mindennapi kihívásairól. Humorba csomagolja a falusi kilátástalanságot és a társadalmi csapdahelyzeteket, de szerencsére nem veszi el teljesen a felvillantott problémák élét. Így annak ellenére is szerethető marad, hogy helyenként egyenetlen a történetvezetés és a színészi játék.

„Ennek a csapatnak volt tartása…” – Muhi András Pires: Magyar csapat – „…még 50 perc…”

A magyar futballválogatott EB-selejtezős szereplése, majd helytállása a 2016-os franciaországi Európa Bajnokságon vitathatatlan diadalmenet, a belga meccs dacára is. A kiábrándító vereségek, apró döntetlenek, nem remélt győzelmek hullámvasútját nyilván az elmúlt évtizedek szánalmas szereplésének kontrasztjában értékeltük, nem csoda hát, hogy az a bizonyos öt meccs (a norvégok elleni kettő, majd az Ausztria, Izland és végül a Portugália elleni) akkora népnemzeti eufóriát robbantott. A csapat VB és EB-selejtezős menetelésének esetleges filmes elbeszélésbe foglalása lelkesítő sikertörténettel kecsegtetne, a porból-talpra-állós hollywoodi sportfilmek szellemében.

A szabadság trambulinján rézsútosan lát – Richard Linklater: Everybody Wants Some!!

Richard Linklater sosem formálta rendezői megoldásait önismétlő védjegyekké. Ehelyett olyan kvázi-sorozatokat alkot, amelyek ezer szállal kötődnek előzményeikhez, miközben markánsan önállóak. Ezzel együtt vált a Sráckor (Boyhood) kiugró sikerét követően kapós márkanévvé a Paramount számára, s készíthette el a kultikus státuszú Tökéletlen idők (Dazed and Confused) spirituális folytatását. Az Everybody Wants Some!! a korlátlan szabadságérzet kiváltságos, felemelő pillanataihoz idézett, eklektikus dicshimnusz.

A hetedik te magad légy – Ryan Coogler: Creed – Apollo fia

Ki gondolta volna, hogy lesz olyan pillanat, amikor az egyik klasszikus hollywoodi franchise összeér a magyar lírával? Nem kívánom túlerőltetni a párhuzamot, de a függetlenedési vágy, amit Adonis Creed az apja örökségével szemben táplál, és az a látszólag új szemlélet, amellyel Ryan Coogler filmje a Rocky-sorozathoz viszonyul, tökéletesen egybecseng József Attila refrénszerű felszólításával. Bármilyen összefüggés a vers többi sora és a franchise egyéb kellékei között csupán a véletlen játéka.