Az ember, aki épp hogy ott volt – Bernardo Bertolucci: The Last Emperor / Az utolsó császár, 1987

Be kell valljam, sosem értettem, hogy a filmtörténet miért tartja Bernardo Bertoluccit öntörvényű alkotóként számon, akinek életműve (az Utolsó tangó Párizsban kivételével) sokkal inkább egy korrekt szakemberé, semmint egy lázadóé. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy az olasz direktor ne lenne nagyszerű alkotó. Sőt, Bertolucci minden tekintetében grandiózus Az utolsó császára kiváló példa arra, hogy harminc év alatt mennyit szegényedett az az élmény, amit ma mozi alatt értünk. Illetve azt is nagyon jól megmutatja, hogy az Amerikai Filmakadémia ízlésében ez idő alatt gyakorlatilag semmilyen fejlődés nem ment végbe.

58 nap a pusztában – Csapón kívül 31: Martin Scorsese: The Last Temptation of Christ / Krisztus utolsó megkísértése, 1988

Ha már húsvét, kereszthalál és feltámadás, érdemes túllépni a 2018-as Garth Davis-féle feminista hangvételű Mária Magdolnán, hiszen a forradalminak tervezett, új nézőpontú alkotásnál a filmtörténetben voltak nemcsak polgárpukkasztóbb, de klasszisnak számítóbb alkotások is. Például Martin Scorsese 1988-as filmje, a Krisztus utolsó megkísértése, amely Nikosz Kazantzakisz azonos című regényének adaptációja.

Örök trauma – Szász Attila: Örök tél

A 2. világháború utáni szovjet munkatáborokba deportáltak történetéről a sok dokumentumfilm után végre játékfilm is készült. A Gulág Emlékbizottság hathatós támogatásával gyártott Örök télnek egyszerre kellett emlékezetpolitikaként, történelmi játékfilmként és adaptációként is működnie. A tévéfilmnek készült alkotás több helyen is túlteljesíti ezeket, máshol viszont gyengén operál.

Fejedelmi film fejedelmi szereplőkkel – Csapón kívül 29.: Anthony Harvey: The Lion in the Winter / Az oroszlán télen

Ha már Oscar-szezon van, emlegessük az Oscar-díjasokat. A díj eddigi történetében Katharine Hepburn nyerte el legtöbbször a legjobb színésznőnek járó szobrocskát, pontosan négyszer, amihez nem mellesleg jön ráadásként még nyolc jelölés. A harmadik díjat az Az oroszlán télen című idén ötvenéves alkotás női főszerepéért zsebelte be 1969-ben. Az Anthony Harvey rendezte történelmi filmdráma hét jelölésből hármat váltott díjra, meg persze kapott néhány BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat is.