/ / /

Cinema, Mon Amour – filmek a filmről a TIFF-en

Hír

Tíz kiváló dokumentumfilmet ígér idén a TIFF: a rendezők a saját mesterségükről vallanak a Cinema, Mon Amour szekcióban. Szó lesz kultuszfilmekről, rajongókról, akik bármit megtennének imádott hősükért, a forgatások, a vetítések és az archiválás kulisszatitkairól, a kamera mögötti hatalmi játszmákról, és arról, hogy a film olykor befolyásolja a valóságot.

A szekció nevét a román Alexandru Belc Cinema, Mon Amour című munkájáról kapta (amelyet szintén bemutat a fesztivál). A film szomorú látlelet napjaink romániai moziállapotairól: az elhagyott hazai mozik tragédiáit meséli el, a Piatra Neamț-i mozi megmentéséért Don Quijoteként küzdő Victor Purice történetén keresztül.

Különös hétköznapok

A film ugyanis megváltoztathatja a hétköznapokat – derül ki a Once Upon a Dream: A Journey to the Last Spaghetti Western (r. Tonislav Hristov, aki 2014-ben a Soul Food Storiest kísérte el a fesztiválra) című modern meséből. A történet középpontjában egy spanyol kisváros áll, Tabernas, amelyet egykor megérintett Hollywood szele: az Arábiai Lawrece forgatási helyszíne volt.

A The Wolfpack Crystal Moselle Sundance-en díjazott elsőfilmje. Hat testvérről szól, akik 14 évig a világtól elszigetelten éltek egy manhattani tömbházlakásban, és idejüket filmnézéssel, illetve a filmek négy fal közötti újrajátszásával múlatták.

Rendezők a fókuszban

A Hitchcock / Truffaut (r. Kent Jones) tavaly, Cannes-ban debütált. A két címszereplő filmrendező, François Truffaut és Alfred Hitchcock 1962-es találkozását és az annak eredményeképpen megszületett filmes „biblia” történetét meséli el.

Az I Don’t Belong Anywhere: The Cinema of Chantal Akerman (r. Marianne Lambert) a nemrég elhunyt belga filmrendezőnő több mint 40 filmet számláló életművét és jellegzetes filmnyelvét elemzi.

Intim portrék színészekről

Igazi csemege a válogatásban az Ingrid Bergman: In Her Own Words (r. Stig Björkman) című portréfilm, amelynek felvételeit maga Bergman rögzítette 16 mm-re, naplórészleteit és leveleit Alicia Vikander svéd narrációja kelti életre.

Szintén színészről szóló, már-már kényelmetlenül intim portréfilm a Helmut Berger, Actor (r. Andreas Horvath) – a címszereplő Luchino Visconti szeretője és múzsája volt.

A cseh filmcsillag, Lida Baarová tragédiáját vitte filmre Helena Třeštíková Doomed Beautyban – Baarováról azt kell tudni, hogy gyönyörű volt és Joseph Goebbels szeretője volt.

S hogy Európából kilépjönk Európából, jön a Velencében bemutatott For the Love of a Man (r. Rinku Kalsyși): a film főszereplője Rajinikanth, egy 64 indiai filmcsillag, akiért a társadalom legszegényebb rétege rajong.

A megszállottak

Amikor véget ért a tálibok uralma, lelkes filmrajongók restauráltak több ezer óra afganisztáni filmfelvételt – róluk szól az A Flickering Truth (r. Pietra Brettkelly).

A Fury of The Demon egy legenda valóságértékét próbálja kideríteni: Georges Méliès azonos című, 1897-ben bemutatott munkáját minden idők leggyilkosabb filmjeként emlegetik, állítólag agresszívvé teszi azokat, akik megnézik.

Egyfajta werkfilm a 50 Days in The Desert (r. Fabrizio Maltese) a The White Nights (r. Joachim Lafosse) hétnapos, Szahara-sivatagbeli forgatásáról szól, a rendező manipulátor szerepét és a stábtagok kapcsolati dinamikáját vizsgálja.

Luis Ospina It All Started at the End című dokumentumfilmje a múltba néz: a 70-es, 80-as évek drogbáróktól megnyomorított Kolumbiájában működött egy csapat művész, amelynek sikerült megújítani a képzőművészetet, a mozit és az irodalmat – a film a Cali csoportról szól.