Februári Filmvilág: a víz archetípusa, George Lucas és kádár-kori autósmesék


Guillermo del Toro friss sikerfilmje kapcsán a víz filmes szimbolikájáról, emellett Georges Lucas avantgárd alkotásairól és a Kádár-kor „padlógázas” életérzéséről is cikkez a februári Filmvilág. A tartalom alább.

Szépség és szörnyeteg

A horror Lovecraft óta ellentérként tekint a tengermélyre, a tudomány által fel nem térképezett, meg nem hódított víz alatti világra, ahol nem a ráció az úr. A hibátlan, arányos, harmonikus Szépség és a torz volta miatt kitaszított, de pusztító erejű Szörnyeteg találkozása minden kultúrának archaikus élménye, mert a személyiség és a társadalom ősellentmondásait testesíti meg.

  • Varró Attila: Varázslatos filmvilág (Csoda és fantasztikum)
  • Huber Zoltán: Idegenszeretet (Guillermo del Toro: A víz érintése)
  • Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok (Tengermélyi gótika)

A Lucas-univerzum

Nincs még egy olyan rendező, akinek a neve ennyire szorosan összeforrt volna egyetlen filmcímmel: ha meglátjuk George Lucas nevét, reflexszerűen villannak elénk a Csillagok háborúja neonsárga betűi. Kevesen tudják, hogy a kortárs hollywoodi film gyártói/forgalmazói mechanizmusát meghatározó pop-történeti kolosszust egy olyan filmrendező alkotta meg, aki keményvonalas kísérleti filmesként indult.

  • Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes (Georges Lucas rövidfilmjei)
  • Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó (Brian Jay Jones: Georges Lucas – Galaxisokon innen és túl)
  • Andorka György: Ki a fészekből (Rian Johnson: Star Wars: Az utolsó Jedik)

Új raj

Kétszer három nagyjátékfilm, hangos sikerek és apróbb botlások, tizenhét év alatt. John Michael McDonagh és nála három évvel fiatalabb Martin eddigi mozgóképes életművei nemcsak a számokat nézve egymás tükörképei. Filmjeik a morbid humor és játékosság ellenére is tragikus alaptónusúak, a törvényszerűen elkomoruló befejezéseket egyedül a feloldozás felvillanó lehetősége oldja.

  • Huber Zoltán: Két férfi, egy eset (John Michael és Martin McDonagh)

Film/zene

Az HBO és a Netflix a közelmúltban három nagyköltségvetésű sorozatban idézte fel az 1970-es évek New Yorkjának popkulturális robbanását.

  • Géczi Zoltán: A romlás virágai (A 70-es évek amerikai popkultúrája)

A kép mesterei

  • Gelencsér Gábor: Az objektív lírája (Miroslav Ondříček 1934-2015)

Magyar filmtörténet

A padlógázas rohanás jól passzolt a 60-as évek a generációs életérzéséhez, amihez persze autó kell. Birtokolni viszont csúf: vagyis az autó kellhet ugyan a szép szabad élethez, de a nagyautó tulajdonlása nagypolgári bűn, a kisautó szeretése-féltése kispolgári bűn.

  • Hirsch Tibor: Száguldani szép (Kádár-kori álmok: Autósmesék)
  • Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos (Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész)

Kísérleti mozi

  • Beke László: „Ő maga a csap” (Maurer Dóra)

Animáció

  • Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész (Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel)
  • Barkóczi Janka: Dühös körök (Ali Soozandeh: Teheráni tabuk)
  • Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak (Anilogue 2017)

Fesztivál

  • Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon (Gdynia)

Határsáv

  • Kolozsi László: Ikonosztáz (Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre)

Televízió

  • Kovács Gellért: Manna Mia (Madarász Isti: Egy szerelem gasztronómiája)

Kritika

  • Soós Tamás Dénes: Minden eladó (Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű)
  • Baski Sándor: Eltűnik hirtelen (Andrej Zvjagincev: Szeretet nélkül)
  • Kolozsi László: Határhelyzetek (Samuel Maoz: Foxtrott)
  • Vincze Teréz: Női hangok kórusa (Julian Rosefeldt: Manifesztum)
  • Pethő Réka: Csábító olasz nyár (Luca Guadagnino: Szólíts a neveden)
Erdélyből a leggyorsabban és legolcsóbban a dimag.hu honlapján lehet előfizetni a Filmvilág e-journal változatára.


Kapcsolódó