Dobray György 81 perces dokumentumfilmjét holnap este 8 órai kezdettel lehet megtekinteni a kolozsvári Tranzit Házban.
A ValóságSáv filmklub következő filmjét bemutatja Vass Csaba, meghívott Bokor Zsuzsa. A „nyílt szeminárium” szervezője a BBTE Néprajz és Antropológia Intézete, valamint a Tranzit Alapítvány. Szakmai irányító Beretvás Gábor és Könczei Csilla.
„Aki az »éjszakai pillangókról« készít filmet, tudós. Csak hát az ember: a »poézis első tárgya«, nem pedig a tudományé. Az objektív üvegtekintetének tárgyilagossága emberi ügyekben nem előny, hanem veszedelem: aki ezt nem érti, jobb, ha nem fogja emberre a kameráját. Az igazság és a teljesség nevében felvevőgépet állítani a titkos találkahelyre nem a hitelesség eszköze, hanem a ráfogásé. Kurva és kliensének együttléte olyan, amilyen, viszolyogtatóvá a kamera jelenlététől válik. Nyilvánossá lesz valami, ami csak a benne résztvevőkre tartozik, csak általuk élhető át igazán. A leskelődés olyasmit teremt, ami a valóságban nem létezik. (Nem menti a rendezőt, hogy ez a K 1-ben végbevitt mutatvány ebben a filmben a résztvevők vonakodása miatt félbeszakad.) A közönséget persze ez a hamisítvány csalja be a moziba, amely megerősíti abban, hogy jól tudja: a pénzen vett-adott szerelem megalázó, undorító aktus. A K-filmek nézője kukkoló, de ez alkalommal nyilvánvalóan nem mellekre és fenekekre kíváncsi, hanem a meztelen Igazságra. A Kurvára, a Bestiára. A K 1 erkölcsborzongató vásári mutatvány volt, a K 2 nem az. Az érdem nem annyira az etnográfusi »tárgyilagossághoz« továbbra is ragaszkodó rendezőé, hanem az »éjszakai lányoké«. Ezek a bárhölgyek ugyanis egyszerűen okosabbak, mint a Rákóczi-téri utcalányok. Okosságuk persze nem abban nyilvánul meg, hogy két-három nyelven beszélnek, hanem a világos helyzettudatban. Tudják, hogy ők nem a bujaság megszállottjai, hanem üzletasszonyok, akik – szerencsés esetben – korrekt ügyfelekkel, »tiszta, jól ápolt nyugatnémet üzletemberekkel« köthetnek alkut. És ellentétben puritán vádlóikkal, megmentőikkel, tudják, hogy a kereslet és nyomában a prostitúció örök. Ha viszont így van, akkor tilos tiltani. A markecoló kurvát, a lányokon élősködő stricit, a hatalmával visszaélő rendőrt, a börtön folytonos fenyegetését éppenséggel a prostitúció tilalma idézi föl. Nem jólelkű erkölcsrendészekre van szükség, mint azt a film egyik jelenete sugallja (hiszen a kurvasorson elpityeredni szabotázs), hanem, mint annyi másban, szabadságra. Ugyan mit gondolhat a magyar nőkről az, aki ettől a szabadságtól az erkölcsieket félti?” (Schubert Gusztáv, Filmvilág)
