Unalom ellen: gyilkosság – David Fincher: The Killer / A gyilkos

2023. október 26. – írta Váró Kata Anna

A gyilkos ha nem is Fincher leginnovatívabb és formanyelvileg legizgalmasabb alkotása, mindenképp érett és letisztult mű, ami a maga egyszerűségében is nagyszerű.

David Fincher a második netflixes projektjén dolgozik

2021. február 25. – írta a szerk.

A Mank című életrajzi dráma után ismét a Netflixszel együttműködve készül forgatni David Fincher.

Nem ezeket a hóembereket kerestük – Tomas Alfredson: The Snowman / Hóember

2017. október 12. – írta Polák Zsóka

Fassbender túlméretezett zöld kabátjában hamarabb olvasztja meg a hóemberek szívét, mint a miénket. Izgalmas, de átlagos thrillert kanyarítottak Jo Nesbø regényéből, attól viszont nem kell félni, hogy idén Halloweenkor mindenki hóembernek fog öltözni.

Dalban mondom el – Terrence Malick: Song to Song

2017. július 14. – írta Pernecker Dávid

A Song to Song utolsó képében Malick békét lel, akárcsak a megváltó szerelmet kereső, időből és térből kiesett lelki-zarándok hősei.

Transzfilmánia 7. – Alien: Covenant

2017. május 14. – írta Jakab-Benke Nándor

Ezen a hétvégén sem nagyon van választék új filmekből az erdélyi mozikban, mivel éppen most dobbantott az Alien: Covenant, és most aztán mindenki arra fog tódulni.

A sokadik utas: a halál – Ridley Scott: Alien: Covenant

2017. május 13. – írta Jakab-Benke Nándor

Aki magyarázatokat vár az Alien: Covenanttól, az csalódni fog – márpedig a Prometheus után mindenki magyarázatokat várt. Önmagában korrekt mozi, Alien-filmként viszont szemforgatós-sóhajtós.

Elfelejt szórakoztatni – Justin Kurzel: Assassin’s Creed

2016. december 28. – írta Soós Tamás

A film, amit még Marion Cotillard és Michael Fassbender sem tud megmenteni.

Apokalipszis kamasz lovasokkal – Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

2016. május 19. – írta Sándor Anna

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

Az alma fája – Danny Boyle: Steve Jobs

2015. december 15. – írta Németh Szabolcs Előd

Aaron Sorkin forgatókönyvíró, Danny Boyle rendező és Michael Fassbender triója felülírja az unalmassá vált hollywoodi életrajzi filmek formáját az Apple-alapítóról szóló mozijukban: nem egy Wikipedia-szócikket vázolnak fel, vagy pátosszal kenik agyon szereplőjüket – ahogy tette a 2013-as Jobs –, hanem olyan elbeszélői struktúrát használnak, amely inkább a színházhoz áll közel: három „felvonásban”, avagy kinyújtott óriásjelenetben dramatizálják az ikonikus figura ellentmondásos személyiségét. Habár a kétórás filmet nemes egyszerűséggel Steve Jobsnak keresztelték, nézése közben többet tudhatunk meg az emberi természetről, mint Steve Jobsról vagy a tech businessről.

Film és színház közt, senkiföldjén – Justin Kurzel: Macbeth

2015. október 20. – írta Jakab-Benke Nándor

„Mese, mit egy bolond beszél, teli hangos dagálylyal – ám értelme nincs!”