/ /

Csomós Éva-Zsuzsanna: Nader és Simin – Egy elválás története (Asghar Farhadi, 2011)

[Kritikaíró pályázat] Asghar Farhadi Egy elválás története című filmje az iráni alkotások egyik legnagyobb remeke.

A film nyitójelenete Nader és Simin veszekedésével kezdődik. A házaspár válópere a téma, melyben társadalmi és morális kérdések feszülnek egymásnak. A két szereplő, illetve egy harmadik személy (a bíró) térbeli elhelyezkedése lényeges szempont. Míg a veszekedő felek egymás mellett ülnek, a bíró velük szemben foglal helyet, így a néző csak a házaspárt látja.

Nader és Simin a „láthatatlan” bíróra néz, aki egy ponton keresztül a nézővel azonosul. Mi leszünk a döntőbírók, akik eldöntjük, hogy melyik fél álláspontja helyes, vagy helytelen, és mi leszünk azok, akik a társadalmi, jogi, etikai kérdésekben véleményt formálunk.

Asghar Farhadi: Jodaeiye Nader Az Simin / Nader és Simin – Egy elválás története

Az alkotás kerettörténetét a férfi-nő között húzódó konfliktus határozza meg, melyben az események láncszerűen kapcsolódnak egymásba.

Simin, a feleség egy jobb élet reményében külföldre akar utazni tizenegy éves lányával és férjével, de Nader erről hallani sem akar, lévén, hogy beteg édesapja állandó felügyeletre és ellátásra szorul.

A nő elköltözését követően, hárman maradnak a lakásban: Nader, az apja, és tizenegy éves lánya, Termeh.

Simin távozása a film drámaiságát tetőzi. Nader nem tudja magára hagyni Alzheimer-kóros apját, így ápolónőt fogad mellé.

Ez a szekvencia számos etikai kérdést von maga után.  A felvett ápolónő mélyen vallásos, és ebből adódóan megoldhatatlannak tűnő problémákba ütközik. A beteg férfit meg kell mosdatnia, és tiszta ruhát kell rá adnia. Vallása azonban tiltja, hogy más férfit is érintsen a férjén kívül.

A film központi figurája Termeh, a tizenegy éves kislány, aki mint az igazságkeresés szimbóluma, legfőbb képviselője jelenítődik meg a néző előtt. A szülők közti harc egyre terhelőbb számára, szeretné mihamarabb kibékíteni őket.

Az alkotás fordulópontját, az ápolónő és Nader botránya okozza. Miután az asszony magára hagyja a férfi apját, megtorlásban részesül. Kidobják és még az aznapi fizetését sem kapja meg.

Állapotos volt. Elvetélt.

Beindul egyfajta láncreakció, aminek következtében megkezdődik az igazi pereskedés: Ki a hibás azért, mert a nő elvetélt?

Nader tagad, az ápolónő és a férje harcolnak az igazukért, Termeh és az ápolónő gyermeke szenvednek.

A jelenetképek, amelyek váltják egymást, a moralitás csapdájába ejtenek bennünket.

Mi az, hogy igazság? Fogalmazza meg a néző magában a kérdést. Kinek van valójában igaza?

Nader és Simin gyermekét kétségek gyötrik. Nem érti, hogy apja hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe.

A történet kálváriája a különböző megítélésekből adódik. A film kerettörténet, egy házaspár válási procedúrája teremti meg a szükséges keretet, amibe belehelyezik azokat a súlyos etikai, erkölcsi normákat, amiket a néző fokozatosan bont ki.

Termeh gyermeki jóhiszeműséggel nézi a körülötte zajló eseményeket.

Az igazság kétélű fegyver. Nader, hogy gyermeke belé vetett hitét megőrizze, arra kéri az ápolónőt, hogy a Koránra esküdjék meg, hogy miatta történt a magzat elveszítése.

Az eskütétel elmarad, és Termeh megnyugszik.

A film sokszínűsége, eleganciája az alkotás hétköznapiságából ered. A szereplők hétköznapi életének ábrázolásmódja lehetővé teszi, hogy az európai ember is azonosulni tudjon az adott kultúra napi szintű problémáival.

A muszlim világ zárt kapui a néző szeme előtt tárulnak ki, engedélyezve a kultúrák közötti korlátok átlépését.

A séma, akár európai is lehetne: egy válás története, szenvedő alanyokkal. Ami azonban többletjelentéssel bír, az az a kontextus, amibe a tartalmi interpretációk beleágyazódnak.

Simin, a férje elhatározásával szembeni magatehetetlen nő, nem utazik el külföldre,bár elköltözik a közös lakásból.

A férfi társa marad, és az ápolónő elvetélése körüli perben ő is központi szerepet játszik.

Az alkotás etikai, illetve erkölcsi megítélése is kettős. Nader, nem hajlandó kezdetben kifizetni azt a pénzösszeget, amit a másik család kért. Termeh előtt bizonyítani akarja az ártatlanságát. Ugyanakkor a kislányt egy idő után bántani kezdik, az ápolónő férje nyilvános botrányt rendez a gyermek iskolájában, és Simin győzködésére Nader hajlandó lesz fizetni.

Legalábbis úgy tűnik. A Koránra való eskütétel elmaradása után, a férfi nem kell, fizessen.

A filmben levő jelenetképek folyamatosan váltják egymást, nincs idő hosszasan átgondolni a különböző mélységű helyzeteket, a nézőnek ösztönösen kell reagálnia a látottakra. A befogadó ítéletet alkot. Ez az ítélet nem egysíkú, nem csupán néhány karakter személyére irányul, hanem minden szereplőt érint.

A reprezentált valóság nagy horderővel zúdítja fejünkre a felismerés lavináját: a moralitás nem kézenfekvő egységes dolog, a különböző világszemléletek gyakran nem kiegészítik, hanem lerombolják egymást.

A befejezés ismét Nader és Simin válását helyezi a középpontba. A film bizonyos tónusai az események gyakori váltakozása ellenére, próbálták érzékeltetni, hogy a házaspár némi kísérletet tett arra, hogy megmentsék a házasságukat. Azonban ez a kapcsolat végérvényesen befejeződött. Kislányuknak választania kell.

A döntés, ami a különböző szituációkban a nézőre volt bízva, most sem hazudtolja meg magát. Termeh döntött és mi is döntöttünk.

A dramaturgiai elemek, melyek fokozatosan bontakoznak ki a filmben, a mű végére teljes értelmet nyernek. A különböző lélektani eszközök, könyörületesség, megbocsájtás, szülő-gyerek kapcsolat, társadalmi (etikai) normák, erkölcsök, bizalom mind-mind egy valóságdarabbá válnak.

Az alkotói, jobbára nézői szabadság teljesen új dimenziója felszínre tört: a néző azonosulhatott a bemutatott valósággal. 

Címkék

csomós éva zsuzsanna, kritikaíró pályázat 2012