/ /

Ilyés Nóra: A szarvasvadász (Michael Cimino, 1978)

[Kritikaíró pályázat] 1978-ban bemutatott háborús filmdráma alapjául Erich Maria Remarque „Három bajtárs” című regénye szolgált, mely már 1938-ban filmvászonra került. Ennek a történetnek a középpontjában három I. világháborús német katona áll. A szarvasvadász középpontjában pedig három pennsylvaniai acélmunkás, Steven, Nick és Mike, akik Steven esküvője után a vietnámi háborúba készülnek. Mielőtt elutaznának, elmennek még utoljára szarvasra vadászni a hegyekbe. A legérettebb a három férfi közül Mike, ígéretet tett legjobb barátjának, Nicknek, aki épp Steven esküvőjén kérte meg Linda kezét, hogy vigyáz rá, nem hagyja ott a háborúban.

Kép A Szarvasvadász / The Deer Hunter című filmből

Vietnámban foglyul ejtik őket a vietkongok, akik arra kényszerítik, hogy orosz rulettet játsszanak, fogadnak rájuk. Az veszít, aki először lövi fejbe magát. Steven az őrület határán jár, de Mike jelenléte, apáskodása megnyugtatja őt ebben a kilátástalan helyzetben. Mind életben maradnak, de csak Mike jut haza épségben. Stevennek levágják végtagjait súlyos törés miatt. Nick Saigonban marad, ahol elkapja az orosz rulett-láz. Mike később megpróbálja kihozni a szörnyű pokolból barátját, de nem sikerül, Nick veszít a játékban így életét is elveszíti.

A szarvasvadász Michael Cimino legismertebb alkotása, amely 5 Oscar-díjat nyert. A film bemutatásakor nagyon megosztotta közönségét, rasszistának tartották, tiltakozásul a szocialista országok többsége bevonta vetítését.

A főszerepben (Mike) Robert De Nirótól nem állt messze az ilyesfajta akciófilmekben való szereplés, még jópár filmjében kerül a mozgalmas cselekmények középpontjába, így könnyen tudott azonosulni szerepével.

A film valószerűen bemutatja a vietnámi háború borzalmait is, bepillantást enged a pokolba. Az orosz rulett szembesíti az embert azzal, hogy mi minden múlik a véletlenen, a szerencsén. A vietkongok ördögi játékából való szabadulás megmutatja, hogy kezünkbe tudjuk venni a sorsot, ha nem bízunk a véletlenben. Az orosz rulett ráébreszt arra is, hogy akár önmagunkkal is végezhetünk akaratlanul, hogy az életben is adódnak olyan helyzetek, hogy csak rajtunk múlik, hogyan lesz tovább. Talán magunk gyilkosai leszünk, ha nem merjük irányítani a sorsot, és saját fejünk felé tartjuk a fegyvert.

A filmben mikor az orosz rulett játékosai közül kedvenc szereplőnkre kerül a sor, nézőkből mi is játékosokká válunk. Pattanásig feszülő idegekkel figyelünk és várjuk, hogy a fegyver csak kattan vagy egyetlen lövéssel vége egy újabb életnek, még egy játékos veszített. A film kezdetekor nem is gondolná az ember, hogy hogyan folytatódik az egyszerű, hétköznapinak tűnő történet. Acélmunkások eseménytelen napjai talán, ahol az a legnagyobb szenzáció, ha megnősül egy barát. Így hát igen csak meglepődik a néző, mikor a gondtalan eseményekből hírtelen a vietnámi harcok tűzvonalába kerül, ahol egyetlen emberélet jelentéktelennek tűnik és ahol az egyszerű ember nem élne túl egy napot ép elmével. Így nem csoda, hogy Steven is kikészül és az őrület határán jár, Mike lélekjelenléte nélkül nem jutott volna ki a pokolból. Ezt a filmet csak az tudja végignézni rezzenéstelen arccal, aki átélt már valamilyen borzalmat. A film után biztosan átértékelődik a nézőkben valami, talán az élethez való ragaszkodás.

A film végén Mike betartva ígéretét megkeresi jó barátját, Nicket, aki az ördögi játék rabjává vált, akit nem érdekel a múlt, a jövő, csak a játék, az a játék, amelyben a vesztes életével fizet. Mike próbálja elborult elméjű barátját visszarántani a valóságba. Emlékeztetni próbálja a közös vadászatokra, ahol a szarvast egyetlen lövéssel terítik le és ekkor a filmben történik egy nem várt fordulat, Nick nem reagál Mike szavaira és az egyetlen lövést saját fejébe adja le.  Ez a fordulat csalódottságot okoz, hiszen a néző reménykedik abban, hogy Mike-nak sikerül barátját visszatéríteni a valóság útjára, hiszen annyi szorult helyzetből mentette meg már Nicket. A háború, a kínok, a harc a másodperceken múló életek, a szörnyű borzalmak teljesen eltudják sötétíteni az eddig ilyen szörnyűségekkel nem találkozó civil emberi elmét, és visszafordíthatatlanul eltörölni az addig ismert személyiséget, ahogy Nick esetében is történt. Csak az maradt meg a fejében, ami a legnagyobb félelmet, kínt okozta neki… az orosz rulett, az a játék, amely pontos tükörképe az életnek, annak a játéknak, amelyben nem tudod biztosra, hogy a következő percben élsz-e még.

Címkék

ilyés nóra, kritikaíró pályázat 2012