Polák Zsóka: A korrupció diszkrét bája. Cristian Mungiu: Érettségi

Aki látta Cristian Mungiu első nagy sikerű filmjét, a 4 hónap 3 hét 3 napot, annak most valószínűleg megsajdult a lelke, és semmi kételye nincs azzal kapcsolatban, hogy Mungiu a román nyomasztás nagymestere. Mindezt tűpontos társadalomrajzzal teszi, amelyben a legnyomasztóbb talán az, hogy az Érettségi bármelyik magyar hivatalban is játszódhatna.

A román újhullám alkotói persze ehhez mindig nagyon értettek. Cristian Mungiu 2007-ben a 4 hónap 3 hét 2 nap című abortuszdrámájával olyan erővel csapta arcon a nézők és a különböző filmfesztiválok zsűrijének lelkét, hogy többek közt Cannes-ban is díjesővel jutalmazták.  Az Érettségivel egy olyan társadalmi problémát választott, amellyel Romániában nap mint nap szembesülnek az ott élők: ezúttal a korrupció bűzös mocskába lök be minket.

Romeo szeretne végre hátradőlni, és végignézni saját lánya felemelkedését: a 18 éves Eliza példás tanulóként az érettségi küszöbén áll, zsebében pedig már majdnem biztosan ott lapul a belépője a Cambridge-i egyetemre, csupán egy jó érettségi kell hozzá. Ez az idill kap egy óriási pofont, amikor néhány nappal a nagy megmérettetés előtt eltörik a karját és majdnem megerőszakolják a lányt. A trauma miatt veszélybe kerül a vizsga, a jó eredmények, a sikeres felvételi – és ezzel együtt a román kisvárosi kilátástalanságból való kiút is. Romeo pedig nem hajlandó végignézni lánya bukását – ha viszolyogva is, de alámerül a korrupció mocskába, hogy néhány jól irányzott szívességgel és kéréssel biztosítsa lánya számára a felvételi pontokat.

Meddig vagy hajlandó elmenni, hogy szeretteiden segíts? – szinte adná magát a gagyi szalagcím, amelyet a film kissé akciófilmet elővetítő traileréhez oda lehetne biggyeszteni Míg maga a történet és az előzetes ezt sugallja, Mungiu tökéletes érzékkel fordít hátat a kliséknek, és egy olyan filmet csinál a korrupcióról, amely rémisztően valóságos. Ahol nincsenek rossz és jó szereplők, csak valóságosak. Ahol nem milliárdosok sunyi hátbaveregetésén keresztül ismerjük meg a korrupciót, hanem egy alapvetően jóhiszemű kisember kálváriáján keresztül.

Mert Romeo sem egy fedhetetlen hős apa, aki addig megy, amíg lányának meg nem szerzi a jövő kulcsát. Köztiszteletben álló orvosként nem fogad el hálapénzt, és valóban a végsőkig elmegy céljáért, mégis önkéntesen lép be a szívességspirálba, hűtlenségével zülleszt a családját, ráadásul egy idő után már az sem olyan biztos, hogy valóban a lánya álmait valósítja-e meg – nem a sajátját. Egy olyan hús-vér karakter, amelyre nem lehet sem a hős, sem az antihős billogot rásütni, szimplán csak egyszerű, gyarló, de emberi.

A fő szál mellett – amelyet a korrumpálódás folyamata képet – több olyan mellékvágány van, amelyről egész estés filmeket szoktak készíteni. Ilyen a főhős zátonyra futott házassága, kapcsolata szeretőjével és annak gyermekével, a rendőri nyomozás az egyik páciense után, vagy a lánya dilemmája a jövőjével kapcsolatban. Sok apró mozzanat, azonban egyiknél sincs olyan érzése a nézőnek, hogy csupán helykitöltő vagy fölöslegesen fontoskodó pillanat. Olyan adalékok ezek, amelyek remek mértékkel asszisztálnak a főszálhoz, és még életszerűbbé teszik a történetet.

A kispolgári miliő, a karakterek és az, hogy már a néző érzi kínosnak a sokadik kuncsorgási kísérletet, nagyon nyomasztó hangulatot eredményez, amit jelen esetben nem húz alá százszorosan az operatőri munka és a zene, mint a 4 hónap 3 hét 2 nap esetében. Persze, a kameramozgások itt is visszafogottak, a kézi kamera miatt dokumentarista jellegűek, a kompozíciók nyomasztóak. Együtt rohanunk ki Romeóval a lepukkant lakótelepre, amikor betörik az ablakát, viszont mikor az erdőben összetörve zokog, azt egy ág mögül rejtőzködve távolról figyeljük.

Mungiu ismét remek érzékkel találta el, hogyan helyezze vászonra az erdélyiek problémáit. Az erdélyiekét, és a miénket is, hiszen bármennyire is kínos ezt nézni, az Érettségi akár itthon is elkészülhetett volna. A legrémisztőbb pedig az, hogy amikor nagy ökölrázások közepette mocskos, korrupt emberekről esik szó, jusson eszünkbe, mi sokszor a kezdőlöket: csak a lányomon szerettem volna segíteni. Nyakkendős milliárdos vagy jólelkű édesapa – a korrupció szempontjából ez sajnos egyre megy.

  •   
  •