30 éve minden egyes Scorsese-filmet ő illeszt össze. A 80-as években Michael Powell ifjú – csekély 35 esztendővel fiatalabb – felesége volt. A két brilliáns direktor társaságában töltött életéről és pályafutásáról a Karlovy Vary Filmfesztiválon mesélt, ahol retrospektívet rendeztek a londoni alkotópáros, Powell és a miskolci születésű Emeric Pressburger filmjeiből.

„Az utolsó pillanatban alakult ki ez a stáb, mert Várhegyi Rudinak, aki hosszú évek óta hagyományosan ennek a tábornak a vezető hangmérnöke, hirtelen lett egy munkája, ami nagy szó jelen pillanatban Magyarországon. Rudi ekkor kért meg engem, hogy jöjjek helyette.”

„Arra törekedtem, hogy a délelőtti elméleti foglalkozásoknak olyan sorvezetője legyen, ami elég rugalmas, de azért kereteket is ad a vetítésekhez kapcsolódó beszélgetéseknek. Kortárs filmes témát választottam, hiszen a kritikusi tevékenység elsősorban ehhez, az itt-és-most problémáihoz kapcsolódik.” (Varga Balázs)

„Ha valaki most kezd animációval foglalkozni, akkor nehéz elmondani neki mailben, hogy a forgatókönyve miért nem működik, de ez alapján mégsem szelektálnék ki senkit. A munkafolyamat során viszont hamar felmerülnek a nehézségek.”

Két sapientiás diák és két budapesti srác alkotta idén a 9. Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor hangmérnöki csoportját: Jeszenszky Tamás és Iszlai József Kolozsvárról érkezett, több közös diákfilm van a hátuk mögött, Lukács Péter Benjámin és Tóth Gergely Máté pedig a határ túloldalán próbálgatja hangmérnöki szárnyait. A tábor utolsó előtti napján kissé gyűrött arccal ültek velem szemben.

„Ennek a munkának talán a legnehezebb része a csapattagok kiválasztása. Van egy keret, amit ugyebár nem lehet átlépni. A jelentkezések alapján végül hét személyt választottam ki, akiknek a munkáját többnyire már ismertem. Arra emlékszem, hogy nagyon gyorsan döntöttem.”

„Mindenféle anyagot kaptam tőlük, önéletrajzokat, forgatókönyveket, fényképeket stb. Küldtek filmeket, pontosabban a modern technika vívmányainak köszönhetően csak linkeket, ahonnan le lehetett tölteni vagy meg lehetett nézni őket. Ezeket hosszan vizsgálgattam, de ezek alapján is nehéz volt a döntés. Az sem tette könnyebbé, hogy most csak négy embert lehetett felvenni. A fő célom az volt, hogy kreatív alkotóembereket válasszak. A kevés információmennyiség következtében viszont a megérzéseimre hagyatkoztam.”

„Volt hét jelentkező, akik az első helyre a vágást írták be, és akkor úgy válogattam, hogy próbáltam olyanokat beválasztani, akik még nem voltak a táborban – függetlenül attól, hogy van-e gyakorlatuk és vágási tapasztalatuk vagy sem, mert azt gondoltam, hogy ha vágócsoportba jelentkeztek, akkor szeretnének olyasvalamit tanulni, amit addig még nem. Ehhez képest viszont ilyen-olyan okok miatt úgy alakult, hogy már mindenki vágott valamit, tehát nem teljesen kezdők jöttek. Ketten közülük már voltak korábban is Filmtett-táborban, noha egyikük akkor nem a vágócsoportban volt.”

„Az elején átnéztük az MMKA költségvetési terveit, értelmeztük, hogy mi mit jelent, illetve hova és hogyan, milyen technikákkal lehet pályázni, esetleg ko-produkciót létrehozni. Ezen kívül néztünk filmeket gyártási-költségvetési szempontból: mennyibe kerülhetett a díszlet, a külső felvételek, a kellékek, a pirotechnika, az effektek stb. Így is tanítok: visszanézve, az elkészült filmből.”

„Három évvel ezelőtt Gyurit (Pálfi György) elkísértem a gyerekekkel Csíkszépvízre, mert ez egy ilyen tábor, ahol a családot is szívesen látják. Ott Gyuri is bevont a forgatókönyvek olvasásába, és talán érezték, hogy érdemes lenne ilyesmit is kipróbálni. Már télen, amikor megkerestek minket, eleve úgy volt, hogy indul egy forgatókönyvíró csoport. Úgyhogy ennek az eredetét inkább a szervezőktől kellene megkérdezni.”

„Számomra ez már a negyedik tábor. Ami, azt illeti, már nem is nagyon emlékszem rá, hogy hogyan kerültem ide először... Zágoni Balázs egyszer csak felhívott, és én szívesen jöttem.”

Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.

Jelen volt az 50-es évek brit szuperprodukcióinak születésénél Londonban, végigfilmezett néhány háborút a világban, aztán őt is felkapta a francia új hullám. Első játékfilmjét Vardával forgatta (Teremtmények), a másodikat Godard-ral (Hímnem-nőnem), a harmadikat Robbe-Grillet-jel (Transzeurópa expressz). Mindezt egy év leforgása alatt (1966). A 76 éves operatőrrel egy párizsi kávéházban beszélgettünk.

A gyári munkás fiaként született Ken Loach legutóbb az Európai Filmdíjak gáláján kapott életműdíjat. A díjátadó előtt a németországi Essenben beszéltünk a Felkavar a szél, a Még egy csók, a Nevem, Joe, a Szabad világ, a Barátom, Eric, a Haza és szabadság Arany Pálma- és César-díjas alkotójával. 3 nappal a Cannes-i fesztivál előtt érkezett a hír, hogy az iraki háborúról szóló Route Irish című filmjét az utolsó pillanatban hívták meg a versenyszekcióba.

A 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Maria Procházková Nem félünk a farkastól? című filmjének is otthont adott, melyet a cseh rendezőnő személyesen kísért el Magyarországra. A bemutató alkalmával a Filmtettnek is lehetősége nyílt elbeszélgetni a cseh alkotóval.