Ritkán emlegetjük, de egy könyv sikere nem kizárólag a tartalmától függ. Pláne napjainkban, amikor nagyon is fontos a csomagolás, és nem mindegy, hogy a potenciális olvasó (vagy inkább fogyasztó) egyáltalán észreveszi-e a polcon várakozó nyomtatványt. Az Apertúra Könyvek sorozatának indító darabja, a Hitchcock. Kritikai olvasatok már első látásra addiktív, csakúgy, mint a témájaként megjelenő filmrendező munkái – ami igencsak jó előjel.

Tisztelt Janovics Jenő uram! Minden tiszteletem a magáé; ami a Színházban az Ön nevéhez fűződik, erős tapsolással kisérjük azonmód. De mindazonáltal ki kell jelentessen: ez a kinematográf – vagy hívják ahogyan csak akarják ezt az ördög találmányát – nem való magyar embernek!

A tavaly nyáron első ízben ismertetett filmművészeti folyóirat, a Prizma második számával jelentkezett: lapozgatása legalább annyira kellemes élmény, mint anno az első számé, ráadásul témaválasztása is húsba vágóbb, aktuálisabb, fontosabb a magyar közönség számára.

Amikor először láttam meg a Janisch Attila filmjeinek DVD-összkiadását reklámozó óriásplakátot egy akciós láncfűrész meg egy plazmatévé-hirdetés között, először a helyzet furcsasága tűnt föl. Az már csak később jutott eszembe, hogy ennek a sokatmondó, mégis kevesekhez szóló rendezőnek a mindennapos tárgyak misztifikációja mellett talán maga az út, az úton levés a legfontosabb.

A filmektől elbűvölt pszichológus, Hugo Münsterberg éppen ekkoriban (1916) írja le azt a korát messze megelőző meglátását, hogy a film természetes helye a néző fejében van, mivel itt rendeződik össze értelmes egésszé, majd itt raktározódik, tárolódik, akár hosszú éveken át. Vászonra vetíthető filmek híján ez kávébarna kötet sokat tesz ezért, hogy a fejünkben, ha nem is film-, de érzéki élménnyé álljanak össze a fennmaradt kolozsvári némafilmes relikviák.

Mihály István kötetéről egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz  recenziót írni: a szerző a Filmtett köré csoportosuló tollforgatók táborának veterán és kiemelkedő képviselője, az idén Kolozsváron megjelent A képernyő jótékony homálya című kötete pedig egyes olvasóink számára több ismerős írást tartalmaz. A kötet gerincét képező gondolatmenet ellenben mindenkinek újdonságértékkel szolgálhat.

Amikor világszerte a szakmában (és mi is) arról tanakodnak, hogy szükség van-e például filmkritikára, valóban hiánypótló lehet egy ilyen lap: tudományos igénnyel, de emészthető módon dolgozza fel a vállalt tematikát. A Prizma valahol a régi, nyomtatott Filmtett és a Metropolis között foglal helyet, arculatában és megvalósításában pedig leginkább a Pergő Képeket idézi.

A romániai könyvesboltok filmes szakirodalmának felhozatala nagyrészt a Taschen albumaira korlátozódik, így örömujjongással üdvözöltem Marian Ţuţui kötetét. Címe – Orient expressz: a román film és a balkáni film (Orient Express: Filmul românesc şi filmul balcanic) – alapján arra számítottam, hogy a szerző a román film történetét a balkáni filmművészet tágabb kontextusában helyezi el.

Az arcközeli kép a mai néző számára természetes és szerves része a filmnek, ez azonban nem volt mindig így. Margitházi Beja Az arc mozija. Közelkép és filmstílus című, lenyűgözően tartalmas és izgalmas könyvében arra vállalkozik, hogy a premier plán filmtörténeti áttekintése mellett a közelképet kommunikációs, esztétikai, filozófiai és művészeti szempontú elemzésnek vesse alá.

Valószínűleg nem szorul külön bemutatásra a Vízipók-csodapók, Leó és Fred, vagy a Magyar népmesék. A Kecskeméti Rajzfilmstúdió ezúttal egy gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító válogatás DVD-vel jelentkezik. A Négyszögletű Kerek Erdő – Szörnyeteg Lajos jaj de álmos és más mesék című összeállítással betekintést nyerhetünk a stúdió színvonalas munkájába.

Noël Caroll szerint elmélet és elemzés a film esetében is határozottan elkülönül egymástól: a filmről szóló elméleti írás az általános eseteket, a szabványost kutatja, míg a filmelemzés gyakorlata konkrét, átlagostól eltérő kérdésekre keresi a választ. Virginás Andrea angol nyelven megjelent doktori disszertációjában elméletek vizsgálatát és pontosítását tűzi ki célul.

Mivel a Mokép-Pannónia filmkiadó Fliegauf Benedek Csillogás című filmjének elkészültéhez kötötte a rendező e film és a Tejút DVD-n való megjelentetését, immár a teljes eddigi Fliegauf-életmű hozzáférhetővé vált a nagyközönség számára.

Megjelent DVD-n a Márai Sándor kisregényét filmre adaptáló Eszter hagyatéka. A míves kiállítású, illusztris szereplőgárdát felvonultató alkotás kritikátlan tisztelettel viszonyul az alapanyaghoz: nem csak az író szelleméhez hű, de betűihez is. A neves színészeknek ennek ellenére néhol sikerül a hajmeresztő bravúr, hogy a papírízű monológokba életet leheljenek.

A Liliomfi könnyed vígjátéka, a Mese a tizenkét találatról szatírája, illetve A 9-es kórterem provokatív parabolája után a páratlanul sokszínű Makk Károly egy búskomor, ólomsúlyú melodrámával jelentkezett. A filmkritika által az első igazán kiérlelt munkaként kanonizált Ház a sziklák alatt immár DVD-n is hozzáférhető – a Best Hollywood Makk Károly-sorozatának köszönhetően.

Fliegauf Benedek 2001-ben forgatta a Van élet a halál előtt? című portréfilmet Feldmár Andrásról, melynek régóta várt DVD-változata újabban jelent meg a Mokép gondozásában. A mozihoz (vagy az internetes verzióhoz) képest két 25 perces extrával bővült a kínálat: kimaradt gondolatok Feldmártól és Fliegauf véleménye Feldmárról.