Azok közé a szerencsés emberek közé tartozik, akik azzal foglalkoznak, amit szeretnek. Tavaly a nyaralást is sikerült egybekötnie a munkával – mivel az ő ötlete volt a Kubala László focistáról készülő filmtervet benevezni egy Barcelona melletti filmes fórumra –, elkísérhette Spanyolországba Kocsis Tibor rendezőt.

A Napszúrás a 40. Magyar Filmszemlén egyike volt a komoly szellemi teljesítményt felmutató kisjátékfilmeknek. Horváth Lili markáns drámája olyan szerzőt sejtet, aki rendkívüli erővel, elszántsággal és igényességgel dolgozik. Ezt illusztrálják filmjei (a 2006-os Vakáció és a 2007-es Uszodai tolvaj), és talán a vele készült beszélgetés is.

A sötét moziterem tele van kíváncsi érdeklődőkkel, amikor harsányan megszólal egy kisfiú hangja, hogy „Heti Hirdetőt tessék...!” majd lassan kibontakoznak azok az apró örömök, amelyeket a városka lakói az apróhirdetések által élhetnek át. A székelyudvarhelyi Bálint Ibolya először mutatkozik be a Magyar Filmszemle közönségének.

Egy hetedik kerületi kávézóban, szerda este hatkor, a mai ötödik kávémmal és Szirmai Mártonnal négyszemközt. Fesztiválokon besöpört díjakról, dokumentumfilmezésről, fikcióról a Szalontüdő, Az elsüllyedt falu, a Mecsek kincse alkotójával.

Teltházas pesti kávézóban találkozom Fogarasi Gergellyel, aki épp egy filmes tanácskozásról érkezik. A pultra támaszkodva kedélyesen mesél színházi indulásáról, festészetről, költészetről, filmezésről. Szóba kerül Freud Zsiga, egy emlékezetes vörösvérsejt-támadás és legutóbbi gengszterfilmbeli szerepe.

A 80-as évek elején született fiatal filmes generáció egyik legambíciózusabb tagjaként az utóbbi években rendre nyerte az amatőr rövidfilmfesztiválokat. A zombifilmtől a kelet-európai westernenparódiáig számos műfajban kipróbálta magát, tucatnyi tematikus és kortárs filmklubot vezetett. 2006 óta televíziós műsort és reklámfilmeket is rendez. Tavasztól Tibetben forgat. Ő Géczy Dávid.

Ambrus Emese ambiciózus fiatal alkotó, aki Viva Constanţa! című dokumentumfilmjével tűnt fel az idei filmfesztiválokon; a marosvásárhelyi Simfesten a legjobb forgatókönyv díját, a miskolci Cinefesten pedig a Roma-kép versenykategória fődíját nyerte el.

Jakab Ervin neve valószínűleg már sok erdélyi filmesnek ismerõsen cseng. Ervin operatőrként kezdte, és a mai napig ezzel foglalkozik. Ám nemrég sikerült kipróbálnia képességei egy új oldalát is, és bebizonyította, hogy nemcsak operatőrként, hanem rendezőként is megállja a helyét.

A 2007-es Magyar Filmszemle versenyfilmjeként láthatta a közönség Mészáros Péter: Kythéra című nagyjátékfilmjét. Az Eső után című Mészáros-rövidfilmet ismerve nem számítottam habkönnyű vígjátékra.

Fazekas Csabát 1995-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára, Simó Sándor osztályába. Az alábbi interjú készítőjét 2000-ben vette fel ugyanő, ugyanoda, de új osztálya csak egy évig tanulhatott tőle, mert 2001 szeptemberében a fiatal filmesek első számú támogatója elhunyt. Ennyit mindenképpen előre szerettem volna bocsátani. Fazekas Csaba első nagyjátékfilmjéről, a szemlén felsorolhatatlan sok díjat nyert Boldog születésnapot!-ról beszélgettünk.

Dyga Zsombor Tesó című – egyébként már a negyedik – nagyjátékfilmje favorit minden szinten: már a szemlén is hatalmas sikere volt, a külföldi kritikusok dicsérték és tizenhárom szavazat híján csúszott le a közönségdíjról. A Tesó forgalmazása erős médiatámogatással indult, és kezdenek felcsillanni a külföldi forgalmazás esélyei is. Az ide és az innen vezető útról beszéltettem a rendezőt.

Kálmánczhelyi Zoltán, Végh Zsolt és Stefanovics Angéla kedvesen különc pontok a magyarországi filmgyártás néha igen beszűkültnek tűnő egén. A kilencvenes évek elejétől gyártják közösen az egyre kifinomultabb, fergeteges, maróan felszabadult poénokkal operáló rövidfilmjeiket. Most fordulóponthoz érkezett pályájuk, hosszú kilincselés után elkészíthették első játékfilmjüket, a Libiomfit, melyhez az ihletet a magyar kriminalisztika egyik furcsa esetéből merítették: Liebe Attila a nyolcvanas években egy saját színjátszó csoportban igyekezett a híres-hírhedt Sztaniszlavszkíj módszernek teret adni, olyan elvakultan, hogy egy fiatal nőt megfojtott a teljes átélés jegyében. Kálmánczhelyiék filmjében – melyben Angéla most „csak szerepel és ír” – Liebe különös szelleme Libi bácsiként öltött testet, a hős saját önmegvalósításához kiszemelt mű pedig nem más, mint Milne Micimackója. Különös filmjük – melyet ők legszívesebben szocio-dráma-musicalként sorolnának be – előzményeiről, születéséről és reménybeli jövőjéről beszélgettem a fiúkkal.

Bukarestben és nemcsak a Nightloosers együttes ismert és kedvelt. Koncertek sorozata, turnék, klubbeli fellépések. Néhány nap „üldözés” után sikerül találkozni az Art Jazz klubban, a román főváros szívében Hanno Höfferrel, az együttes frontemberével, akit filmes tevékenységéről kérdezek. Természetesen sör mellett…

Nyilvános beszélgetés Miklauzic Bencével, az Ébrenjárók rendezőjével az Utolsó Csepp Fesztiválon (Budapest, 2002. november).

Bukarest, október. Napok óta zuhog az eső. Felhívom Cristian Mungiut, aki egy belvárosi kávézóba, ahogy ő mondja, lokálba hív. Már teázom, amikor megérkezik. Elhoztam magammal Papit¹ is, ugye nem baj? Meglepetten felnézek. Egy nappal korábban láttam a Nyugatot, de ma nem ismerek rá a kedves arcú, néha kissé bárgyú Lucira. Hát nem, persze, hogy nem, dadogom zavartan. Akkor teázunk? És kezdhetjük?