A lázadó konzervatív – Jankovics Marcell 80 (1941-2021)

2021. október 21.

Az életmű lezárult, de nem volt egyetlen elfecsérelt pillanata sem. Jankovics tisztában volt saját adottságaival, és nem volt hajlandó magát felaprózni. Csak nagy témákkal foglalkozott. Ma lenne 80 éves.

Brooklyn nem tágul – Woody Allen: Apropó nélkül – Önéletrajz

2020. december 1.

Ami a filmen olyan jól áll Woody Allennek, az ebben a közel félezer oldalas könyvben sokszor kínossá, túlbeszéltté, felszínessé válik. Mondhatnánk úgy is, hogy amíg forgatókönyveinek irodalmi ambíciói vannak, addig önéletrajza nem rendelkezik ilyennel.

Gondolatok az első Tarr-monográfiáról – Kővári Orsolya: Árnyékvilág. Tarr Béla-retrospektív

2012. július 18.

A Sprint Kiadó Filmkönyvek-sorozatának első része minden bizonnyal hamar el fog fogyni az üzeltekből – igényesen és design-tudatosan (Nemes Anita által) megtervezett és kivitelezett fotóalbum-jellege talán még azoknak a figyelmét is megragadja, akik előtt nem annyira ismert, vagy lelkükhöz nem annyira közel álló Tarr Béla művészete. Azoknak azonban, akik élnek-halnak a „fekete széria” darabjaiért, éltek már át a Sátántangóért létrehívott házimozizást, az hiszem, nem nyújt annyit ez a könyv, mint amennyit az első Tarr-monográfiától várnánk.

A hűségelven innen és túl – Király Hajnal: Könyv és film között

2011. június 15.

Király Hajnal könyve egy olyan dialógus alapú kapcsolat stádiumairól nyújt átfogó képet, amely a film megjelenése óta létezik. Összegzi és rendszerezi az irodalom és a film párbeszéde mentén létrejött, az adaptálás, és annak „terméke", az adaptáció kapcsán kialakult diszkurzusokat.

A lét elviselhető nehézsége – Alejandro González Iñárritu: Biutiful

2011. május 16.

Ez a film a halálról szól. Ennélfogva az életről is. A halál mindenkiben közös, az életét mindenki úgy bonyolítja (le), ahogy tudja. Iñárritu filmjei, amellett, hogy mindannyiszor az egyéni sorsok mélyvizébe vetnek bennünket, a dolgok állásának szociális kontextusát sem mellőzik felvázolni – ilyen értelemben a Biutiful összetéveszthetetlenül Iñárritu-film.

Ne vigy minket a kísértésbe. De. – Woody Allen: You Will Meet a Tall, Dark Stranger / Férfit látok álmaidban

2011. január 10.

„Lehet, hogy egy szappanoperában élek, de boldog vagyok” – mondja a filmben a nős főnöke által elkényeztetett nő. A Férfit látok álmaidban hősei egy szappanopera láncszemeit képezik, sorsuk alakulása éppannyira meghatározható, mint meghatározhatatlan, egyetlen céljuk a boldogulás ebben a siralomvölgyben. Mindenki élni akar, amíg el nem érkezik a magas, sötét idegen, a Halál. Mint Woody Allen figurái általában, felejthetetlen karakterek, nem színészszagúak, hanem emberszagúak.

Igenlő tagadások, építő hazugságok – Abbas Kiarostami: Copie conforme / Hiteles másolat

2010. december 23.

Abbas Kiarostami új filmje igazi csemege: a Hiteles másolat a kreált valóság tökéletességével ír felül egy eredeti szituációt. Két korábbi filmjéhez, Az olajligeten áthoz vagy A cseresznye ízéhez hasonlóan a Hiteles másolat problémája is egyszerre megoldott és megoldatlan.

Sémák minták közhelyek – Ryan Murphy: Eat Pray Love / Ízek imák szerelmek

2010. november 3.

Ízig-vérig amerikai film: olyan könnyedséggel dobálózik a közhelyekkel, a súlyos szavakkal, hogy közben eszébe sem jut, hogy van ember, akinek ezek még jelenthetnek valamit. Kénytelenek vagyunk megint bélyeget sütni: olyan, mint a többi. Felületes. De kárpótlásul van happy end. Minden úgy működik, mint a karikacsapás, jó és rossz egyaránt „easy come, easy go”.

Antigoné. Antifilm. – Fiatal erdélyi filmesek premierje Kolozsváron

2010. június 21.

2010. június 18-a immár végleg beírta magát a jeles napok közé: ez az első erdélyi önreflexív antik-drámaadaptáció, kísérleti improvizációs dokumentum-játékfilm-szatíra, az Antigoné kolozsvári bemutatójának napja. Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente és Zágoni Bálint erdélyi filmes valóságról készített skicce kicsit bőmellényű, kicsit felületes, kicsit öncélú, de a miénk. Hiányos, mégis hiánypótló mű. Erdélynek nem volt még önreflexív játékfilmje.