Vissza a filmekhez! – Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés. Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete

Bár megkérdőjelezhető, hogy a kognitív filmelméletekkel szemben a fenomenológia eszméje – vissza az érzékekben adódó dolgokhoz – beteljesíthető-e maradéktalanul a filmelemzések során, Gyenge Zsolt könyve mégis ennek felmutatására és igazolására törekszik, s ez a próbálkozás igencsak ritkaságnak számít a magyar nyelvű szakirodalomban.

Viszontképek a filmben

A film már megjelenésétől kezdve folyamatosan reflektált a képre, mint rögzíthető felületre; megfigyelt és megmutatott különböző képtípusokat. A filmtörténet számos példával igazolja, hogy a film gyakran úgy viselkedik, mint sokféle kép, sokféle médium gyűjtőpontja, találkozási helye.

A vajdasági magyar mozgókép történeti áttekintése

Október 13. a vajdasági magyar mozgókép napja. Az idén 17. alkalommal ünnepelt emléknap előzményeit Siflis Zoltán, Balázs Béla-díjas filmrendező tavaly készült dokumentumfilmjében foglalta össze. A nagy akarásokkal övezett pionírmunkát vállaló alkotók kinematográfiai álmai sajnos derékba törtek, ám alapot teremtettek a vajdasági magyar filmezés későbbi fénykorához, és – hadd bocsássam előre – erre építkezhettek mai filmeseink is, akik magyarországi támogatás nélkül ugyancsak a filmpionírok sorsára jutottak volna a mai Szerbiában.

Érzelgős elidegenítés – az amerikai „quirky cinema” filmjei

A quirky szónak nincs pontos magyar fordítása, a szótári definíció szerint jelentése „szokatlan és furcsa, egyben vonzó és érdekes”. Nehéz felismerni, hogy hol kezdődik a quirky film, ugyanis quirky jelzővel rengeteg indie filmet lehet jellemezni, ám nem mindegyikük tartozik a filmesztéták által meghatározott quirky cinemához.

Reprezentálni a reprezentálhatatlant – Rape and revenge narratívák a kortárs európai filmben

Rape and revenge narratívákkal dolgozó filmek az ezredforduló után is jelentős számban születtek – az európai kontinensen is. Az abúzus következtében testi és lelki sérüléseket szenvedő nőkarakterek sorsát a filmek jellegzetes, a valóságtól elemelt formanyelvvel ábrázolják (hangvilág, kompozíciós metódus, mise-en-scene elemek használata), ami a pszichológiai trauma továbbélését és a feldolgozás nehézségét/lehetetlenségét hangsúlyozza.