Egy lány a háborúban – Lone Scherfig: Their Finest

Mikor Lone Scherfig nevét hallom, a dogma-filmek szabályai szerint forgatott romantikus vígjátéka, a 2000-es Olasz nyelv kezdőknek kellemes emléke jut eszembe. Bár az utóbbi években készült filmjei teljesen másak, új alkotása, a Their Finest, bár közel sem annyira markánsan, de hoz egy csipetnyit a régi fekete humorból.

„A vígjátékoknál mindig van bennem egy kis gyomorideg” – Interjú Divinyi Rékával

Csak szex és más semmi, Kaméleon, Valami Amerika 2, Társas játék, Veszettek: Divinyi Réka forgatókönyveiből a legnézettebb magyar filmek és sorozatok készülnek. Poénírást szitkomokból is tanul, szlengszavakat pedig a Mónika show-ból és a fiatalkorúak börtönéből is vett már. Ő volt a filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója, és a döntőbizottság munkájában is részt vett, de tavaly év végén kilépett, hogy újra az írásra koncentráljon. A Veszettek premierje kapcsán beszélgettünk.

„Szerencsére nekem picivel könnyebb volt, mint Pressburger Imrének” – Interjú Forgács W. András forgatókönyvíróval

Budapesten felszállt egy Londonba vezető repülőjáratra, leszállt, megismerkedett egy langaléta brit sráccal, akivel összeköltöztek. Egy esti italozás közben kitaláltak egy filmet, majd megírták és leforgatták. A Candlestick egy izgalmas kamarathriller lett, Agatha Christie és Alfred Hitchock legjobb hagyományait idézi fel.

Jól indul, rosszul végződik – Sabu: Ten No Chasuke / Chasuke's Journey / Tokió felett az ég

Tudjuk: az angyalok közöttünk járnak. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Emlékszik-e valaki nyájas Olvasó Az élet csodaszépre? Frank Capra, 1947, bizony. Irtó bájos film. James Stewart (az Ember) és Henry Travers (az Angyal) utolérhetetlen kettőse láttán a néző inkább hiszi, mint nem, hogy az angyalok... És a Michaelra (Nora Ephron, 1996) emlékszik-e valaki? John Travolta, mint a részeges Mihály arkangyal, igen. Ezt a filmet nézve az ember inkább nem hiszi, hogy az angyalok... Vagy ott van Wim Wenders Berlin felett az ég című angyalfilmje. Vagy Brad Silberling Angyalok városa (1996). Jó angyalfilmek, meg rosszak.

„A nevetést nem lehet hazudni” – Interjú Hegedűs Bálinttal

Az utóbbi idők egyik legsikeresebb magyar filmjét, a Liza, a rókatündért írta Ujj Mészáros Károllyal, de besegített a Parkolóba és A legyőzhetetlenek raftingtúrás kalandfilmjébe is. Saját könyve a méltatlanul keveset emlegetett Utolsó órák, valamint a Mázli még 2008-ból. Alapított már forgatókönyv konzultációs céget, írt Barátok köztöt és Hacktiont, tanított az ELTE-n, jelenleg pedig a filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója. Hegedűs Bálinttal saját filmjeiről és a forgatókönyvírás magyarországi helyzetéről beszélgettünk.

Átírást nem igényel – Marc Lawrence: The Rewrite / Hogyan írjunk szerelmet

A 2008-as A pankrátor óta reneszánszukat élik azok a filmek, amelyekben a főszerepet játszó színész alakításához a kritikusok rendszeresen odateszik, hogy azért is erős, mert némiképp életrajzinak is lehet nevezni a történetet. Akkor Mickey Rourke alakított egy egykoron sikeres, szeretett és csodált sztárt, aki azóta leszegényedett, elfelejtették és megkeseredve, egyedül tengeti napjait. Ezután jött a 2009-es Ki nevet a végén?, amelyben Adam Sandler játszotta ugyanezt, csak bunyós helyett humoristában. Ehhez a sorhoz csatlakozott most a (a hihetetlenül idétlen magyar címmel ellátott) Hogyan írjunk szerelmet...

Kosztümös történelmi filmet Bethlen Gáborról! – 13. Filmtettfeszt Magyar Filmnapok: Kerekasztal forgatókönyv-fejlesztésről, pályázási lehetőségekről

Októbert 6-án, szombaton a Bocskai-ház Óváry termében a Magyar Nemzeti Filmalap delegációja, Divinyi Réka forgatókönyv-fejlesztési igazgató, valamint munkatársai, Benkő Orsolya, Hegedűs Bálint és Maruszki Balázs forgatókönyv-fejlesztők kerekasztalt tartottak pályázási lehetőségekről, forgatókönyv-írásról és -fejlesztésről, de néhány insider-infót is megtudhattunk arról, milyen történeteket finanszírozna szívesen az intézmény.

A forgatókönyvíró iskolaévei – Syd Field: Forgatókönyv: Forgatókönyvírók kézkönyve, Forgatókönyvírók munkafüzete

Több kérdés is felmerülhet az emberben, mielőtt kézbe venné Syd Field könyveit, a Forgatókönyvírók kézikönyvét (a továbbiakban Kézikönyv) és a Forgatókönyvírók munkafüzetét (a továbbiakban Munkafüzet), tekintve, hogy most már eltelt egy kis idő az „első” rész megjelenése óta (Syd Field: Forgatókönyv: A forgatókönyvírás alapjai), és hogy létezik egy másik írótól is magyarra lefordított, hasonló tematikájú alkotás (Robert McKee: Story). Aki azokat forgatta már, az akaratlanul is hasonlítgat. Miben más ez a két könyv, miben mond újat? A McKee- vagy a Field-könyv legyen a magyar forgatókönyvírók Bibliája?