/ /

· írta

Ezeket a TIFF-es filmeket lenne hülyeség nem forgalmazni moziban (2015)

Toplista

A tavalyi összeállításunkhoz hasonlóan (amiből hálistennek néhány tipp be is jött később) idén is kinéztük azokat a filmeket a gazdag TIFF-es programból, amiket megérné forgalmazni a romániai mozikban.

John Maclean: Slow West

John Maclean: Slow West

Kb. Jarmusch Dead Manje óta nem készült ilyen jó álwestern, ami azért már pont egy húszéves film. Ezt meg még el is lehetne adni, hiszen benne van Michael Fassbender. „A Slow West nem csak nagyon erős bemutatkozás, de az idei év egyik legjobb filmje eddig, ráadásul a zseniális karakterszínész, Ben Mendelsohn is játszik benne, vele pedig minden film egy kicsit jobb.” (Veres Szilárd)

Tommy Wirkola: Død Snø 2 / Dead Snow 2 / Náci zombik 2

Tommy Wirkola: Død Snø 2 / Dead Snow 2 / Náci zombik 2

Ha már az első részt elszalasztották, legalább a másodikat megnérné moziban vetíteni. Erre utal az a frenetikus fogadtatás, amivel a TIFF-es mozinézők meghálálták a filmet, annak ellenére hogy régóta le lehet tölteni. „Az első részben óvatosabban adagolt morbid humor átmegy camp-parádéba. Viszont a második rész témájához pontosan ez a túlhajtott, felpörgetett, szemérmetlen poénágyú illik. Ugyanis jut sár, és vér, és kiömlő agyvelő bőven erre a filmre is. A klimaktikus (és kellőképpen hosszú) zárójelenet pedig egyenesen valamiféle bizarr, nekrofíliát súroló börleszkvilágba röpíti a nézőt. Egy szó mint száz: Tommy Wirkola visszatérő zombi nácijai az utóbbi évtizedek (egyik) legjobb zombifilmje.” (Szántai János)

Alberto Rodríguez: La isla minima / Mocsárvidék / Marshland

Alberto Rodríguez: La isla minima / Mocsárvidék / Marshland

A magyarországi forgalmazóknak máris volt annyi esze, hogy éppen mától kezdve moziba küldjék, talán az itteni nagyközönségnek is elhozzák az ún. „spanyol True Detective-t". „A mocsár itt szimbólummá válik: nemcsak a gyilkosság tanújeleit fedi el, húzza magába, hanem a hősök rejtett, kibeszéletlen bűneit, amelyek motivációul is szolgálhatnak egy sötét ügy felgöngyölítése során. A Mocsárvidékről már most, a TIFF elején sejthetjük, hogy a mezőny egyik legerősebb filmélménye marad.” (Papp Attila Zsolt)

Grímur Hákonarson: Hrútar / Rams (Kosok)

Grímur Hákonarson: Hrútar / Rams (Kosok)

Ezt a filmet már a cannes-i díjak alapján is joggal várhatnánk a mozikba, de a TIFF-en ráadásul közönségíjat is kapott, szintén joggal. „A film záróképénél erősebb élménye talán nincs is a fesztiválnak, és először most érezni, hogy a TIFF versenyszekciója az európai élvonal közelébe férkőzött, aminek – lássuk be bátran – tizennégy esztendő után épp ideje volt.” (Ferenczi Szilárd)

Bent Hamer: 1001 Gram / 1001 gramm

Bent Hamer: 1001 Gram / 1001 gramm

„Az 1001 grammot Norvégia a legjobb külföldi film Oscarjára jelölte, s varázsa többek között abban is áll, hogy nem talál rá egyetlen zsáner sem: romantikus komédiának nem elég hangsúlyos a szerelmi szál (s rövid is, hiszen csak a film második felében lép képbe a jóképű idegen); vígjátéknak túl komoly témákat hoz fel, és elhanyagolható a humora; melodrámának pedig túlságosan rideg, a fájdalom kifejezései, noha szívhez szólóak, sosem harsányak vagy drámaiak.” (Bogya Bíborka)

Kristina Grozeva, Petar Valchanov: Urok / The Lesson / A lecke

Kristina Grozeva, Petar Valchanov: Urok / The Lesson / A lecke

Már csak azért is izgalmas a film, mert közvetlen szomszédunkban játszódik, és látjuk, hogy az élet ott sem fenékig tejföl. Ja, és a legjobb rendezés, valamint a legjobb színészi alakítás díját is elvitte az idén. „Az őszinte, lelkiismeretes nő nagy erőfeszítéssel próbálja megoldani a lehetetlennek tűnő feladatot, kétségbeesettebbnél kétségbeesettebb döntéseket hoz: felkeresi kellemetlenkedő, gazdag apját, lepaktál egy uzsorással, de egy adott ponton még a szökőkút aljáról is felkapar némi aprót, sőt teste árulását is megfontolja. [...] A cselekmény egyre pörgősebbé, komikusabbá, már-már abszurddá válik, de nincs olyan mozzanata, amelyet ne hitelesítene a magunk, esetleg szűk környezetünk élettapasztalata.” (Németh Előd Szabolcs)

Carlos Marques-Marcet: Long Distance (10000 km)

Carlos Marques-Marcet: Long Distance (10000 km)

Ez a film azért lehet érdekes, mert egyre több potenciális nézője kényszerül a benne felvázolt helyzetbe: skype-os, chates távkapcsolatba. „A film erőssége, hogy a különböző technikai kommunikációs eszközöket úgy építi be a látványba, hogy az egységes képi világot nem borítják fel: skype, facebook, GoogleMaps, e-mail, sms, videofelvétel mind organikusan illeszkednek a próbálkozásba: áthidalni a két szereplő között lévő 10 000 kilométert.” (Bogya Bíborka)

Tom Browne: Radiator

Tom Browne: Radiator

Richard Johnson, az angol színészlegenda éppen a TIFF alatt hunyt el, és kapott is egy életműdíjat. Ez a film – negatív szerepe ellenére – elég szép emléket állít a Royal Shakespeare Company színészének, de ennek ellenére is drukkoltunk a filmnek, mert nagyszerű. „Színészközpontú darab a Radiator, és mint olyan, mintaértékű, s a szűk térben mozgó minimalista rendezés kifogásolhatatlan. Richard Johnsonnak nem csupán modora, de arca és teste is egy immár romokban álló, sosem szelíd és semmi esetre sem szeretetteljes életről tanúskodik.” (Ferenczi Szilárd)

Sabu: Ten No Chasuke / Chasuke's Journey / Tokió felett az ég

Sabu: Ten No Chasuke / Chasuke's Journey / Tokió felett az ég

Japán, és képregényfilm. Ennél a két szónál több nem is kellene egy sales pitch-hez. (Magyarországon lesz moziban július kilencedikétől a film!) „A Tokió felett az ég kiválóan indul. Maga Kitano is megirigyelhette volna. Van, ugye az Ég. Ott laknak az angyalok. Akiknek nincs ugyan szárnyuk, viszont egytől egyig forgatókönyvírók. [...] Ekkor következik a film talán legremekebb sziporkája. Mert a forgatókönyvírók nem a saját szakállukra firkálnak ám. Van az égben producer is. Az Isten, naná. A filmben az a neve, hogy The Man. Az Ember. És egy sárkány. Nos, az Ember beszól a sztorizóknak, hogy elég volt az uncsi, szimbolikus sztorikból, valami avantgárdabb kellene.” (Szántai János)

 

Miguel Cohan: Betibú

Miguel Cohan: Betibú

Műfajibb filmből amúgy is kevés szokott lenni a TIFF-en, pedig elvileg ezek vonzhatnának be több nézőt. „Nem a Betibú az évszázad filmje, de nézhető, szórakoztató, jól megcsinált krimi, amelyben van elég önirónia és humor ahhoz, hogy jó kikapcsolódás legyen egy hosszú nap végére." (Buzogány Klára)

Pár film már volt vagy épp megy a moziban: a Timbuktu épp pörög, a TIFF-et nyitó Eszeveszett mesék is zajlik mától, a nagyszerű...

Pár film már volt vagy épp megy a moziban: a Timbuktu épp pörög, a TIFF-et nyitó Eszeveszett mesék is zajlik mától, a nagyszerű Aferimről nem is beszélve. Talán éppen ezért lenne okos a máshol már bizonyított nagyszerű filmeket, a Kukoricaszigetet (ha már úgyis puliszkazabáló országban vagyunk), a Duke of Burgundy-t (ha már ennyi jegyet képesek voltak eladni a Bullshit ötven árnyalatára), de főleg a fagyosan abszurd humorú Galambot (teljes címén: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről) igazán ideje lenni moziban vetíteni errefelé is. És jöjjön tíz (még) kevésbé ismert film.