/ /

· írta

Zenészek vásznon (fiktív előadók)

Toplista

Nemrég szedtük össze kedvenc zenész-életrajzi filmjeinket. Van viszont csomó film, amely fiktív zenészekről szól, mégis vannak olyan jók, mint az igaziak, vagy talán még jobbak. Íme, néhány sohanemvolt előadó, még mielőtt lajstromoznánk kedvenc zenei dokumentumfilmjeinket is.

Joel és Ethan Coen: Inside Llewyn Davis / Llewyn Davis világa (2013)

Joel és Ethan Coen: Inside Llewyn Davis / Llewyn Davis világa (2013)

Egy melankolikus, szinte teljesen „coentelen" film a hatvanas évek New Yorkjának folk-szcénájáról. Oscar Isaac zseniálisat alakít és énekel a filmben. Kedvenc dalunk.

Rob Reiner: This is Spinal Tap / A turné (1984)

Rob Reiner: This is Spinal Tap / A turné (1984)

Az egyik legklasszikusabb mockumentary és heavy metal-paródia egyben. Ami tönkremehet az umlautos nevű zenekar környékén, az tönkre is megy. Kedvenc dalunk a filmből. De ez sem semmi.

Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív (2009), valamint

Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív (2009), valamint

Bruce Beresford: Tender Mercies / Az úr kegyelméből (1983)

Két lecsúszott alkoholista country-zenész, akik kapnak egy második lehetőséget – huszonhat év különbséggel. A színészek (Robert Duvall, illetve Jeff Bridges) és a dalok (Crazy Heart, ill. Tender Mercies) mindkettőben nagyszerűek, de valamiért csak a korábbi kapott Oscart. Egyébként Duvall felbukkan mellékszerepben a későbbi filmben is.

Alan Parker: The Commitments (1991)

Alan Parker: The Commitments (1991)

A film az azonos című könyv adaptációja, amiben a dublini munkásosztály néhány tagja egy soulzenekart alapít, hogy kitörjenek a kilátástalanságból. Sikerül is nekik, ideig-óriáig. Kedvenc dalunk a filmből.

John Landis: The Blues Brothers (1980)

John Landis: The Blues Brothers (1980)

John Belushi és Dan Aykroyd, koruk Seth Rogenje és Jonah Hillje, fekete öltönyben. Csak persze nosztalgiával tekintünk rájuk, mert a Blues Brothersen nőttünk fel, ami a maga rendjén egy SNL-szkeccsből nőtte ki magát. Belushi amúgy nem tudta sokáig élvezni a film miatt rászakadt népszerűséget, túladagolásban meghalt. A film attól is zseniális, hogy nagyon sok zenész teszi meg cameóját a filmben. Kedvenc dalunk a filmből, a sok közül.

Leonard Abrahamson: Frank (2014)

Leonard Abrahamson: Frank (2014)

Ez az a film, amiben korunk egyik legjobb férfiszínésze, Michael Fassbender végig egy óriási maszkban játszik, és még így is zseniális. A film olyan, mint a zene, amit a filmbéli nagyon off-beat, nagyon alternatív zenekar (még a nevét sem lehet kiejteni: The Soronprfbs) játszik: érthetetlen, de szeretnivaló. Kedvenc dalunk a filmből.

Woody Allen: Sweet and Lowdown / A világ második legjobb gitárosa (1999)

Woody Allen: Sweet and Lowdown / A világ második legjobb gitárosa (1999)

Sean Penn alakítja Emmet Rayt, aki... nem képzeled el, de a világ második legjobb gitárosa, Django Reinhardt után (köszi, poéngyilkos magyar címfordítók!). Woody Allen-film, úgyhogy nagyjából mindenki tudja, hogy mire számíthat. Kedvenc dalunk a filmből.

Damien Chazelle: Whiplash (2014)

Damien Chazelle: Whiplash (2014)

Ezt most valószínűleg mindenki látta, ha nem, akkor az Oscar-jelölések és díjak miatt. Egy fiatal dobos szenvedés- és fejlődéstörténete egy könyörtelen jazziskolában. Nagyon sok dal nem hangzik el benne, ugyanazt az egyszem darabot próbálják újra és újra, inkább belinkelünk egy Buddy Rich-darabot, úgyis ő inspirálta a filmet, s az ő szerzeményei hangzanak el benne.

John Carney: Once (2006)

John Carney: Once (2006)

Szomorkás ír film, amiben alig történik valami, de a zenék, hej, a zenék! Természetesen a főhősöket itt is zenészek alakítják, akik saját dalaikat (köztük egy Oscar-nyerteset, ami fogjuk rá hogy a kedvencünk is egyben) adják elő ebben a meglepően olcsón készült filmben. Egyébkén Carney megcsinálta szinte ugyanezt a filmet sokkal drágábban a tavaly.

Nicholas Stoller: Get Him To The Greek / Felhangolva (2010), valamint

Nicholas Stoller: Get Him To The Greek / Felhangolva (2010), valamint

Jake Kasdan: Walk Hard: The Dewey Cox Story / A lankadatlan - A Dewey Cox-sztori (2007)

A két film nemcsak azért került egymás mellé, mert a Judd Apatow-féle istállóhoz tartoznak, hanem paródia-szellemiségükben is rokonok valamilyen szinten. Előbbiben (kedvenc dalunk) Russel Brand, utóbbiban (kedvenc dalunk) John C. Reilly alakítja a kezelhetetlen, csajozós, bulizós rocksztárt.

Bertrand Tavernier: 'Round Midnight / Jazz Párizsban (1986)

Bertrand Tavernier: 'Round Midnight / Jazz Párizsban (1986)

A film címe egy agyonismert, agyonfeldolgozott Thelonius Monk-féle jazz-sztenderd címe is, és ennek megelelően jazz-zenészekről szól, az ötvenes évek Párizsába „emigrált" amerikai zenészekről. A film szépsége, hogy a főhős szaxofonistát egy igazi jazz-zenész, Dexter Gordon játssza (aki Oscar-jelölést is kapott ezért a munkájáért), és a filmzenét Herbie Hancock készítette. Kedvenc dalunk a filmből.

Címkék

zenészek vásznon (fiktív előadók), zene, zenész, zenekar, fiktív zenész, életrajzi film, toplista, top 11