Kedvenc filmes papjaink

A mentorukat felkutatni akaró jezsuitákról szóló, a felkelő nap országában végzett keresztény hittérítés korszakában játszódó Némaság, Scorsese (a mesterből egyébként szinte katolikus pap lett, adjunk hálát Istennek, hogy végül filmkészítő lett) legújabb filmje kapcsán szedtük össze kedvenc papos, lelkészes, püspökös, szerzeteses filmjeinket.

#11

bónusz/kakukktojás: Graham Linehan, Arthur Mathews: Father Ted – Ted atya, Dougal atya és Jack atya (Dermot Morgan, Ardal O'Hanlon és Frank Kelly)

A kultikus ír sorozat papfigurái egy távoli szigeten, Craggy Island-on teljesítenek szolgálatot, ami legtöbbször sikkasztásból, ivászatból, megbundázott tombolajátékok szervezéséből és pornófilmek erőtlen bojkottjából áll. Ha pedig sikerül seggberúgni Brennan püspököt, akkor minden tökéletes.

#10

John Patrick Shanley: Doubt / Kétely – Brendan Flynn atya (Philip Seymour Hoffman)

Egy vallási neveldében játszódik a cselekmény, és a mindig zseniális P. S. Hoffman (Isten nyugosztalja) egy olyan papot alakít, aki talán túlságosan is érdeklődik az egyik új diák iránt, aki egyébként az iskola első fekete tanulója.

#9

Costa-Gavras: Amen. / Ámen. – Ricardo (Mathieu Kassovitz)

A katolikus egyház fővezetése, pápástól, a második világháború alatti náci tevékenység kapcsán nagyon erőtlenül ítélte el azt. Az egyik, aki kiállt a zsidók mellett, az Ricardo, a fiatal jezsuita pap. Persze, ő az egyetlen teljesen fiktív szereplő a filmben a többi, történelmi személyiségekből inspirált mellett.

#8

Nanni Moretti: Habemus Papam – Melville bíboros / A pápa (Michel Piccoli)

Volt már azóta zseniális pápás sorozat (szintén olaszoktól), de Piccoli teszetosza, tépelődő, egyszer meg konkrétan megszökő pápájánál szimpatikusabb kevés lesz.

#7

William Friedkin: The Exorcist / Az ördögűző – Merrin atya (Max von Sydow) és Karras atya (Jason Miller)

Talán őket kell a legkevésbé bemutatni: ha nem egyéb, mindenki látta őket zöld hányással leokádva a kisgyerekben rejtőző Sátán által.

#6

John Michael McDonagh: Calvary / Kálvária – James atya (Brendan Gleeson)

A papgyilkosság elvi kérdés, legalábbis annak, aki az egyébként rém szimpatikus James atyát ezzel fenyegeti meg a gyóntatófülkéből. Persze ez pont James atyának nem lesz elvi kérdés... iletve talán mégis?

 

#5

Ingmar Bergman: Nattvardsgästerna / Úrvacsora – Tomas Ericsson lelkész (Gunnar Björnstrand)

A protestánsok kissé alulreprezentáltak a filmtörténetben, Bergmannak viszont lelkipásztor volt az apja, úgyhogy nem csoda, hogy ezzel a filmjével (is) „hazabeszél". Mondani sem kell, ő is kételkedni kezd Isten létezésében.

#4

Robert Bresson: Journal d'un curé de campagne / Egy falusi plébános naplója – a plébános (Claude Laydu)

Depardieu Donissanjának ikertestvére, egy túlbuzgó, fiatal falusi pap, szintén Bernanos-regény adaptációból. Ez a film ihlette meg egyébként Scorsesét is, innen származik az ő egyik kedvenc mondata, az „Isten nem hóhér".

#3

Maurice Pialat: Sous le soleil de Satan / A Sátán árnyékában – Donissan (Gérard Depardieu)

Donissan igen hitbuzgó falusi pap, akit megkísért a Sátán. Mondani sem kell, hogy egy ifjú hölgy személyében. Persze, nem úgy. Ez egyébként a listában előzőleg látható Bresson-féle pap ikertestvére, mindkét film Georges Bernanos-adaptáció.

#2

Andrej Tarkovszkij: Andrej Rubljov – a címszereplő (Anatolij Szolonyicin)

Az orosz ikonfestő szerzetes története mögött szépen lezajlik az orosz nép története is, mintegy tablószerűen. A film egyébként mondhatni életrajzi, tényleg élt egy Andrej Rubljov nevű ikonfestő szerzetes, még a Bizánci Birodalom eleste előtt élt és alkotott, s a középkori ortodoxia egyik legnagyobb művészeként tartják számon, 1988 óta hivatalosan is szent az orosz görögkeleti egyházban.

#1

Luis Buñuel: Nazarín – Don Nazarín (Francisco Rabal)

Nazarín igazi krisztusi figura, s mint ilyen, félreértett, megalázott, kisemmizett. Buñuel egyik legkevésbé buñueli filmje ez, és nem véletlenül: a vándorpap figurájában ábrázolja a legtisztábban a hit, a vallás és az egyház közt feszülő – akár szemantikai – ellentéteket.