/ /

Mire gerjednek a Filmtett szerzői a TIFF-en?

Toplista

Papp Attila Zsolt – „Az, hogy valamely filmet kifejezetten várnám a TIFF-en, enyhe túlzás; eddig még nem fedeztem fel olyasmit a...

Papp Attila Zsolt – „Az, hogy valamely filmet kifejezetten várnám a TIFF-en, enyhe túlzás; eddig még nem fedeztem fel olyasmit a fesztivál idei kínálatában, amit tűzön-vízen keresztül, más cinefilek hadát letiporva rohannék megtekinteni – ami nem azt jelenti, természetesen, hogy számos produkció ne keltette volna fel az érdeklődésemet.

Általában különös figyelemmel igyekszem követni a távol-keleti filmeket (Dél-Korea, Japán, Hong Kong), s úgy tűnik, idén nem is lesz hiányérzetem e tekintetben – például nagyon várnám Bong Joon-Ho Anya című remek filmjét, ha már nem láttam volna. Vagy a kínai némafilm-színésznőről szóló alkotást, aminek a legfőbb vonzereje Maggie Cheung: az Amerikai pite ikszedik részét is megnézném, ha játszana benne. Aztán ott vannak az új oroszok vagy az északiak, bennük is ritkán csalódni: Az utolsó hír című film vagy az új Ole Bornedal-opusz, a Szabadíts meg a gonosztól (képünkön) is a megtekintendők listáján van. Meg az ifjabb románok, a Mozikaraván vagy az új Radu Muntean- és Cristi Puiu-film. Coppola Tetrója is, persze. Izrael filmművészetével nincs túl közeli viszonyom, néhány filmre ezért erősen kíváncsi vagyok (pl. A zenekar látogatása). Sőt, a dokfilmes szekcióban is vannak sokat ígérő címek, továbbá... de hagyjuk, mert végül kiderül, hogy mégiscsak várok egy csomó mindent.”

Nagy Boglárka – „Alig várom Eric Gandini Videocracy című dokumentumfilmjét (képünkön), hogy halljam és lássam a körülöttem...

Nagy Boglárka „Alig várom Eric Gandini Videocracy című dokumentumfilmjét (képünkön), hogy halljam és lássam a körülöttem ülők reakcóit Berlusconi média-birodalmára. És ha már Berlusconi, akkor már csak egy kis lépés Mussoliniig és Marco Bellochio Vincerejéig, ami Ida Dalsernek, Mussolini szeretőjének az életét mutatja be. Már többször lemaradtam a filmről és szeretném szélesvásznon látni, hogy milyen az, ha a 2000-es években készítenek expresszionista stílusú filmet. Anurag Kashyap 3x3-a az India-mániám miatt kihagyhatatlan és errefele csemege. Az Alamar és a J'ai tué ma mère pedig az újranézendők listájára került. Az előbbi Rotterdamban nyerte meg a fődíjat és csodaszép dokumentum-játékfilm, az utóbbi pedig egy kanadai fenegyerek (rém)álomszerű vallomása arról, hogy milyen a szeretem/gyűlölöm-kapcsolata az anyjával. Nehéz ennyi felé szakadni, de abban reménykedem, hogy 10 napot be lehet osztani úgy, hogy ne kelljen lemondani túl sok kedvencről.”

Farkas István – „A több mint kétszázfilmes TIFF már nem egy emberre szabott rendezvény – de azért a skizofréniát is jó lenne...

Farkas István – „A több mint kétszázfilmes TIFF már nem egy emberre szabott rendezvény – de azért a skizofréniát is jó lenne elkerülni. Épp ezért javasolom, hogy hallgassunk az ösztöneinkre a filmek kiválogatásakor. Fesztiválfilmek lévén mindegyik szolgálhat pozitív meglepetéssel, de a kavalkádban a következőkért rágtam legtöbbet a körmöm.

  1. Titus Muntean: Caravana Cinematografică – mert érdekel a kommunizmus korszaka, és az autohton alkotások;
  2. Borys Lankosz: Rewers – azt hiszem elég indok, ha annyit mondok: a film a lengyel kommunizmus kezdeteiről szól;
  3. Daniel Sanchez Arevalo: Gordos (képünkön) – egyszerűen azért, mert imádtam a Sötétkékmajdnemfeketét;
  4. Anocha Suwichakornpong: Last conversation – igazi kuriózum, Thaiföld, 24 kamera, ide vele;
  5. Andrew Lang: Sons of Cuba – film és «sport». Kettő az egyben.”

Csoma Emőke – „Todd Solondz nálam abszolút kedvenc, úgyhogy engem teljesen meggyőztek legújabb filmjével, a Life During Wartime-mal...

Csoma Emőke„Todd Solondz nálam abszolút kedvenc, úgyhogy engem teljesen meggyőztek legújabb filmjével, a Life During Wartime-mal. Amióta felröppent a hír, hogy egyáltalán tervben van, már azóta lázban égek (miért nem hozták Gaspar Noé Enter the Void-ját is? Grrrr!). Ezen kívül nagyon kíváncsi vagyok Harmony Korine Trash Humpers-ére (képünkön), bár érzem, hogy kiábrándító lesz (persze ez nem mond ellent a zsenialitásnak). Ugyancsak nagy lelkesedéssel várom Alex van Warmerdam Emma Blankját, Thomas Vinterberg Submarinóját, és Mika Kaurismäki Haarautuvan rakkauden talo-ját. Dagur Kári The Good Heart-ja is remélhetőleg jónak ígérkezik, az Izlandiakban még sosem csalódtam, bár itt az ideje. Gyanúsan kielégítőnek tűnik az idei felhozatal, remélem, hogy nem lesz majd annyi csalódás, mint a tavaly. A rendezvények közül bizonyára ellátogatok majd a szokásos gulyás-party-ra is, tavaly ott lézengtek a legmarkánsabb (értsd: jóképűek) és legígéretesebb finn rendezők is”.

Jakab-Benke Nándor – „Amióta Scorsese bácsit hallottam áradozni sajátos, videón kiadott filmtörténet-óráin erről a gyönyörű...

Jakab-Benke Nándor – „Amióta Scorsese bácsit hallottam áradozni sajátos, videón kiadott filmtörténet-óráin erről a gyönyörű filmről (Piros cipellők / The Red Shoes), azóta kívánom látni. Aztán éppen Scorsese és hűséges vágója, Thelma Schoonmaker restaurálták a filmet, hét éven keresztül. Tavaly robbantott Cannes-ban, hatvan év után mégegyszer. Egy év kellett, hogy ide is eljusson. Klasszikus filmeket nézni celluloidról mindig kiváltság és gyönyör, s ha azt a legendás Powell-Pressburger duó rendezte, akkor méginkább (apropó, Pressburger József Imre: egy újabb „elfelejtett” zsidó-magyar származású filmes Korda, Kertész és a többiek mellé). A hab a tortán: a film a rikítóan mesés, mesésen rikító Technicolor-filmezés csimborasszója.”

Iszlai József – „Első számú, mindenekelőtti, és kvintesszenciális moziélmény számomra valójában két film lesz, ha jó, ha...

Iszlai József „Első számú, mindenekelőtti, és kvintesszenciális moziélmény számomra valójában két film lesz, ha jó, ha rossz. Todd Solondz Life During Wartime-ja (képünkön) és François Ozon Le refuge című filmje karöltve állnak a személyes kis mozipiedesztálomon. Miért? – mert sikerül általában jó benyomást kelteniük. Ezek után sürgősen, már csak a „láttam ezt is” kedvéért Francis Ford Coppola Tetrója zárkózik fel, körülbelül egy súlycsoportban a nagytestvér Kaurismäki Haarautuvan Rakkauden Talo-jával. Továbbá, kipattan belőlem a patrióta és azt mondja, hogy: Irány Radu Muntean (Marţi, după Crăciun) és Cristi Puiu (Aurora). De hangsúlyoznám, mindezek mellett sokkal jobb, ha valami számomra ismeretlen és véletlenszerűen nézett film lep meg.”

Zágoni Bálint – „Idén azzal a nem feltétlenül szakmai elképzeléssel fogok beülni a filmekre, hogy a játékfilmeken szórakozni...

Zágoni Bálint – „Idén azzal a nem feltétlenül szakmai elképzeléssel fogok beülni a filmekre, hogy a játékfilmeken szórakozni akarok – és amennyiben lehet, nevetni is – a dokumentumfilmekre hagyom azt a feladatot, hogy elgondolkoztassanak és meghassanak. A fenti elv alapján két játékfilmet és két dokumentumfilmet csillagoztam be magamnak, egyelőre csak a számítógép képernyőjén: Benjamin Heisenberg valós történeten alapuló, hosszútávfutó bankrabló története (képünkön) sokat ígér, és Sophie Barthes lélekcsempészes komédiájára is be fogok ülni, még ha a TIFF-en ciki is amerikai filmet nézni. Fredrik Gertten Bananas!* oknyomozó dokumentumfilmje a trailer alapján az igazságérzetemet fogja felkavarni. Egy amerikai banántermesztő cég által az ültetvényeken használt permetezőszer sterillé teszi az ott dolgozó nicaraguai munkásokat, akiknek a törvény előtt semmi esélyük a céggel szemben. Lee Chung-Ryoul dokumentumfilmje pedig egy nyolcvanéves dél-koreai farmerről szól, aki a matuzsálemi kort megélt, legyengült ökrét ápolgatja. Egy lírai, megható dokumentumfilmre számítok. És persze nem szeretném kihagyni a magyar nap gulyásos estéjét sem, a múltkor ott láttam a CFR játékosait is, hátha most is összejön.”