Dillinger è morto (Dillinger halott, r. Marco Ferreri, 1969)

A főzés mint szórakozás. Ferreri hőse, Glauco (a zseniális Michel Piccoli alakításában) az élvezeteknek él: csak azzal foglalkozik, ami neki is jólesik. Mindenkitől elzárkózik, ritkán beszélget feleségével, és a házvezetőnőt is csak akkor látogatja meg szobájában, amikor neki valami haszna származik belőle. Örömét leli a főzésben, és gyakorlatilag minden egyébben, amire képes és amit megtehet, nem keres válaszokat az élet nagy kérdéseire, csak a pillanatnak él. Filmbeli vacsoráját is nagy műgonddal készíti el, odafigyelvén a konyhaművészet minden apró részletére, amit a nézőkkel is előszeretettel megoszt.

Como agua para chocolate (Szeress Mexikóban, r. Alfonso Arau, 1992)

A főzés mint varázslat. A Laura Esquivel regénye alapján készült film nem a főzés iránti szenvedélyről, hanem a szenvedély főzés által való továbbításáról mesél egy mágikus történetet. Főhőse Tita (Lumi Cavazos), aki a főzés művészetét érzelmei levezetésére használja. Extravagáns ételei továbbítják Tita érzéseit, így ha egy esküvői torta elkészítése során szomorúan sírva fakad, akkor az ünneplő vendégseregre is hasonló sors vár. Ha szerelmétől rózsacsokrot kap, melynek szirmait belefőzi az ételbe, akkor pedig minden megkóstolója szenvedélyre lobban.

Ratatouille (L'ecsó, r. Brad Bird, 2007)

A főzés mint hivatás. Patkány a konyhában – nem épp a legtisztább kép, ami egy konyháról és a főzésről eszünkbe juthat, mégis ez az ellentmondás segített a Pixar alkotóinak, hogy varázslatos köntösbe öltöztessék a mindennapit. Remy amúgy nem egy átlagos patkány, hanem egy mesterszakács, aki alig várja, hogy lehetősége adódjon tehetsége bemutatására. A szerencse hamarosan rá is köszön, így határokat nem ismerő kreativitásának és tudásának köszönhetően a nézőket is beavatja a szakácsmesterség kulisszatitkaiba. Az Oscar-díjas animációs film tele van számtalan gyakorlati tanáccsal, nem mellesleg pedig mondanivalója (vagyis: bárki tud főzni) is megfontolandó.

Waitress (Pincérlány – Édesen is csípős, r. Adrienne Shelly, 2007)

A főzés mint terápia. A terhes és boldogtalan Jenna (Keri Russell) abban reménykedik, hogy minél több pitét süt, annál távolabb kerülhet saját kis nyomorult kisvárosi életétől. A kreatív sütés folyamatával nemcsak álmait és vágyait táplálja, hanem nyugodtabb és lelkesebb lesz, a piték változatos elnevezése során pedig frusztrációjának is hangot ad („Nem Akarok Idő Előtt Gyereket Pite”, „Earl Megöl, Mert Viszonyom Van Pite”, „Terhes, Nyomorult Önsajnáltató Vesztes Pite”). Filmként nem egy kirobbanó siker, de a gőzölgő pitékre szerintem sokáig emlékezni fogunk.

Yin shi nan nu (Étel, ital, férfi, nő, r. Ang Lee, 1994)

A főzés mint családi kapocs. Tajvan legkiválóbb szakácsa, Chu úr igen nehéz időszakát éli. Felesége már rég meghalt, három lázadó, eladósorban levő lánya viszont igencsak az idegeire megy. Jia-Jen keresztény hitre tért kémiatanárnő, Jia-Chien elfoglalt üzletasszony egy légitársaságnál, Jia-Ning pedig még tanul, közben pedig egy gyorsétteremben dolgozik. Chuéknál zajlik az élet, a család minden vasárnap egy kiadós vacsora mellett tárgyalja meg a friss történéseket és az aktuális szívügyi problémákat, melyekből mindig akad bőven. Az ételkészítés nagy mértékben uralja a történetmesélést, közben pedig kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy betekintést nyerjünk a tradicionális kínai kultúrába.

Mùi du du xanh (A zöld papaya illata, r. Tran Anh Hung, 1993)

A főzés mint kötelezettség. Hung mesterműve kevés párbeszéddel dolgozik, az élet természetes csendességén keresztül egy olyan történetet tár elénk, melynek minden pillanatát élvezet végigkövetni. A szegény körülmények között nevelkedő kis Múit egy gazdag vietnámi családnál dolgozva ismerjük meg, ahol eleinte főz és takarít, majd lassacskán felnő. Érett nőként szerelemre is lobban, majd férjhez megy. Kevés olyan film van, ahol ennyire ízlésesen és részletekbe menően követhetjük végig a főzés és tálalás folyamatát, a keleti harmóniát, mely nem kis érzékiséggel is társul. Felejthetetlen filmélmény.

Julie & Julia (Julie & Julia – Két nő, egy recept, r. Nora Ephron, 2009)

A főzés mint kihívás. Julia Child amerikai mesterszakács a televízió képernyőjén és szakácskönyveinek lapjain keresztül tanította meg az amerikaiakat arra, hogy mit és hogyan érdemes főzni. Legismertebb szakácskönyve a Mastering the Art of French Cooking (1961). Julie Powell amerikai írónő inspirációt merített Child szakácsművészetéből és 356 nap alatt elkészítette a gyűjtemény mind az 524 receptjét, közben pedig mindenről részletesen beszámolt blogjában, mely később könyv formájában is napvilágot látott. Ephron e két nő életét gyúrta jó alaposan össze, mely alaposan megéheztet, mire a végére érünk.

Big Night (Olasz módra, r. Campbell Scott – Stanley Tucci, 1996)

A főzés mint üzlet vagy művészet? Hű maradni az elképzelésekhez vagy kifizetni a számlákat? Tucci és Scott zseniális filmje mindkét oldalról betekintést enged a vendéglátóipar problematikus világába, a konyhába ahol a művészet és az üzleti érdekek ütköznek. Az olasz testvérpár, Primo és Secondo nem tud kiegyezni a siker titkában, így a csőd szélén állva elhatározzák, hogy megpróbálnak becsalogatni egy hírességet a vendéglőbe, ami majd bizonyára felteszi őket is az ínyencségek térképére. A különleges menü aprólékos megtervezése és kivitelezése kiemelt helyet kap a filmben, így nem tanácsos üres gyomorral nézni ezt a gourmet-orgiát.

Tampopo (Dandelion, r. Itami Jûzô, 1985)

A főzés mint tudomány. Ez a frenetikusan jó kedélyű és csípős humorú japán vígjáték több szálon fut, mindegyik történet az étel iránti szeretetről mesél. A központi szál egy séf, Goro történetét mutatja be, aki meg akarja tanulni, hogyan készíthetné el a világ legjobb nudliját. Hogyan kell megfőzni, hogyan kell megenni, hogyan lehet tökéletesíteni? Gasztroútján társul hozzá egy elbűvölő lány, Tampopo is, akivel közösen úgy közelítenek a konyhához, mint egy kémiai laboratóriumhoz, és úgy próbálják a legjobb eredményeket elérni, hogy közben kemény kutatómunkát és kísérleteket végeznek. 

Babettes gæstebud (Babette lakomája, r. Gabriel Axel, 1987)

A főzés mint tiszteletadás. Gabriel Axel Oscar-díjjal is kitüntetett alkotása egy dán faluba menekült francia asszony, Babette (Stéphane Audran) történetét meséli el, aki egy olyan elnyomott puritán világba csöppen, ahol a földi örömök nem megengedettek. Miután Babette óriási összeget nyer a lottón, összes pénzét az annak idején őt befogadó lelkész emlékére költi, akinek tiszteletére hatalmas lakomával kápráztatja el a falu lakóit. A bevásárlás és az előkészületek pazar és elegáns eredménye kirántja a helyieket a szürke, vallásos hétköznapokból, újra felfedezik a konyhaművészet és az evés örömeit. Szívmelengető film számtalan kívánatos falattal, melyek receptjei még az interneten is fellelhetőek, így akár mi is bármikor elkészíthetjük őket.