/ /

· írta

A magyar filmtörténet legbűbájosabb gyerekhősei

Toplista

Regős Bendegúz (Indul a bakterház, r. Mihályfy Sándor, 1980)

Regős Bendegúz (Indul a bakterház, r. Mihályfy Sándor, 1980)

Bendegúz: Hmm, egy buksza. Ha úgy történne velem, mint a mesébe, biztos gazdag ember leszek. Jaaj. Úgy itt hagyom a bakterházat, mint Szent Pál a bojnyikokat. A banyának még azt se mondom, hogy fapapucs. Hála Isten én most becsületes megtaláló vagyok. Akkor se adnám vissza a gazdájának, ha két mankóval jönne elém könyörögni. Tollas kalappal meg puskával fogok járni. Minden paraszt hátuljába beleeresztek egy-két golyót. Ezt a büdös baktert meg fölfogadom tehénpásztornak. De ha legkisebb panaszt hallom rá, irgalmatlanul fölpofozom. Olyan nehéz, hogy csuda, rengeteg pénz lehet benne.

Misu, Piroska (Égigérő fű, r. Palásthy György, 1979)

Misu, Piroska (Égigérő fű, r. Palásthy György, 1979)

Misu: Te, itt vagy?
Piroska: Nekem szóltál?
Misu: Ezt meg Kamilla kisasszonynak küldte egy illető néni.
Piroska: Nincs itthon.
Misu: Azt tudom, de oda kellene neki adni. Irtó fontos és sürgős.
Piroska: Nem fogadhatok el senkitől semmit.
Misu: És ha borzasztó nagy baj van benne?
Piroska: Akkor sem.
Misu: Lekváros kenyér.
Piroska: Na jó, add ide.

Kisrece, Süle, Péterke, Marci, Karcsi, Jóska (Keménykalap és krumpliorr, r. Bácskai Lauró István, 1978)

Kisrece, Süle, Péterke, Marci, Karcsi, Jóska (Keménykalap és krumpliorr, r. Bácskai Lauró István, 1978)

Kisrece: Te, rájöttem arra, hogy a mi cirkuszunkba valami hátborzongató kellene. Valami olyasmi, amitől a közönség is megborzong.
Süle: Például, ha én mint éhezőművész, csonttá és bőrré fogyva bejönnék, szerintem attól mindenkinek végigfutna a hátán a hideg.
Kisrece: Hát te még egy kicsikét kövér vagy. Elkezdhetnéd a koplalást. Mondjuk először elhagynád a reggelit, majd az ebédet és végül a vacsorát.
Süle: Valaminek azért kell lennie a gyomromban.
Kisrece: Igyál mindig egy pohár vizet. Sós vizet, hogy a sótartalmad ne csökkenjen. Ihatsz egy-két csepp citromlevet is, hogy nehogy skorbutot kapjál a vitaminhiánytól.

Bádogos, Palánk, Cseppcsányi, Kece, Tuka, Sankó, Szinyák, Péter, Pál (Nyár a szigeten – Le a cipővel!, r. Szabó Attila, 1976)

Bádogos, Palánk, Cseppcsányi, Kece, Tuka, Sankó, Szinyák, Péter, Pál (Nyár a szigeten – Le a cipővel!, r. Szabó Attila, 1976)

Palánk: A legelső. Meg kell írni a hadüzenetet. Én mint fővezér aláírom, de logikus, hogy a hadüzenetet egy követnek kell átnyújtania.
Bádogos: Én nem lehetnék a követ? Még soha életemben nem voltam követ.
Cseppcsányi: Hadd legyen Bádogos a követ!
Palánk: Rendben van.
Cseppcsányi: Te, és mondd, milyen követ leszel? Kiskövet vagy nagykövet?
Bádogos: Nagyon is jó követ leszek, bízd csak ide.

Kismaszat, Karcsi, Tercsi, Berci (Kismaszat és a Gézengúzok, r. Markos Miklós, 1984)

Kismaszat, Karcsi, Tercsi, Berci (Kismaszat és a Gézengúzok, r. Markos Miklós, 1984)

Karcsi: Nem értem, hogy lehet Bertának nevezni egy gyereket.
Berci: Mostanában olyan béna neveket adnak.
Tercsi: Érdekes, az előbb amikor Szűcs néni tisztába tette, meg mertem volna esküdni, hogy fiú.
Berci: Jellemző, nem tudja megkülönböztetni a fiút a lánytól.
Tercsi: Igenis meg tudom, csak amíg ilyen picik, nincs köztük olyan nagy különbség.

Tóth Berci, Daru Kati, Misi, Ferkó, Oszoli, Veres, Kubicska, Bakos, Zács, Sári, Jutka, Zsuzsi (Én és a nagyapám, r. Gertler Viktor...

Tóth Berci, Daru Kati, Misi, Ferkó, Oszoli, Veres, Kubicska, Bakos, Zács, Sári, Jutka, Zsuzsi (Én és a nagyapám, r. Gertler Viktor, 1954)

Margit néni: Na, és most mutatkozz be szépen az osztálynak! Na, hát hogy hívnak téged?
Tóth Berci: Tóth Bertalannak.
Margit néni: Úgy, és honnan jöttél ide?
Tóth Berci: Mi legutóbb Inotán dolgoztunk.
Margit néni: Ki az a mi?
Tóth Berci: Hát, én és a nagyapám.
Margit néni: Talán inkább úgy mondanád, a nagyapám és én. Nem?
Tóth Berci: Meg lehet próbálni.

Kondor Orsi, Kondor Lajcsi, Andris, Anita, Andrea, Anti (Gyermekrablás a Palánk utcában, r. Mihályfy Sándor, 1985)

Kondor Orsi, Kondor Lajcsi, Andris, Anita, Andrea, Anti (Gyermekrablás a Palánk utcában, r. Mihályfy Sándor, 1985)

Hecseki: Párizsba, repülővel? Tudjátok, hogy az egész ország Lajcsit keresi?
Lajcsi: Nem érdekel, akkor sem akarom, hogy az Állókígyó legyen az apám.
Hecseki: Akkor miért nem anyáddal beszélsz?
Lajcsi: Mást se csináltam...
Anti: A felnőttek mindig tudják, hogy mit csinálnak, ugye?
Hecseki: Többnyire.
Anti: De, mindig. Ők jól csinálnak mindent, ők nem tévednek.
Hecseki: Most mit hőbörögsz?
Anti: Megbeszélni egy felnőttel? Hogy oda ne rohanjak! Anyu, ne menj férjhez ehhez, hanem ahhoz. Jól van, kisfiam, az lesz a férjem, akit te akarsz. Ásó, kapa, nagyharang.

Kisvacak, Pöcök, Lacó, Gerlinda, Kenguru Péter, Kenguru Pál (Az öreg bánya titka, r. Fejér Tamás, 1973)

Kisvacak, Pöcök, Lacó, Gerlinda, Kenguru Péter, Kenguru Pál (Az öreg bánya titka, r. Fejér Tamás, 1973)

Lacó: De kérlek öregem, egyél és ne járjon a szád! Sürgősen el kell mennünk.
Kisvacak: Előbb kenj egy zsírosat is!
Lacó: Egy frászt! Nem kell annyit zabálni! Ha valamiről lekések miattad, én palacsintává lapítalak.
Kisvacak: Amíg éhes a gyerek, addig etetni kell. Ha anyuék este hazajönnek, meg fogom mondani, hogy éheztettél!

Csutak, Kati, Dunai, Dohnál, Pazár, Kamocsa (Csutak és a szürke ló, r. Várkonyi Zoltán, 1961)

Csutak, Kati, Dunai, Dohnál, Pazár, Kamocsa (Csutak és a szürke ló, r. Várkonyi Zoltán, 1961)

Csutak: Leányom, leányom, leányom, leányom. Mi bajuk van ezeknek velem?
Kati: Mert mindig azt mondod, hogy „leányom, leányom”...
Csutak: De hiszen én egy atomtudós vagyok, azért mondom mindig, hogy leányom, leányom"...

Laci, Feri, Picur, Radó, Novák, Bauer (Szeleburdi vakáció, r. Palásthy György, 1987)

Laci, Feri, Picur, Radó, Novák, Bauer (Szeleburdi vakáció, r. Palásthy György, 1987)

Feri: Ha egy hónapig dolgozunk, talán lesz annyi pénzünk, hogy együtt elmehessünk valahová nyaralni.
Picur: Pedig úgyis el kell mennünk az üdülőbe.
Feri: Miért kellene?
Picur: Éjjel a nagyiék megbeszélték apáékkal, hogy ha nem akarunk, akkor is elvisznek, mert ilyen őrültekházában nem hagynak egész nyáron.
Laci: És anya mit mondott?
Feri: És apa?
Picur: Azt már nem hallottam, mert suttogtak és elaludtam.