A tragédia (hiány)foka

Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

Carlos Saura, a mai spanyol film egyik legendás öregje új filmmel jelentkezett, amelyben mintha pályája gyökereihez kívánna visszanyúlni; A hetedik nap viszont túl vázlatos ahhoz, hogy igazán koherenssé, illetve a korábbi munkákhoz méltóvá váljon.

A Puerto Hurraco-i mészárlásról szóló filmben a rendező a bosszú és az erőszak kérdéseit feszegeti, képeslapszerű epizódfüzérei azonban nem tartalmazzák a szereplők árnyalt, lélektani ábrázolását. Hősei ugyanakkor stilizált karakterszimbólumokként sem értelmezhetőek, hogy a filmet, mint moralitásdrámát működtessék. Ezért a tragikus vendetta-történet légüres térben imbolyog, az események többféle feldolgozási módját megközelíti, de végül egyiket sem éri el.

Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

Saura pályája még a Franco-féle diktatúra idején indult, a hatvanas évekre jellemző értemiségi szerep felvállalásával. Mint rendező, a rendszerrel szembeszálló ellenzéki filmesként forgatta első filmjeit, melyek tematikájukban rendre visszatérnek a diktatúra és a polgárháború időszakához, illetve annak kapcsán a halál és kegyetlenség kérdéseit feszegetik (lásd: Banditasirató vagy Jaj, Caramela!). A cenzúra elleni harcban Saura szintén a hatvanas években talált rá azóta szinte állandó producertársára, Elías Querejeta-ra, akivel több mint tíz filmet készítettek. Az 1965-ös A vadászatban a vadászat maga a polgárháború és a korszak borzalmainak metaforája, s a rendező már ezzel a debütáló alkotással elköteleződött egyik központi témája az erőszak ábrázolása mellett. Sok, például távol-keleti kollégájával ellentétben azonban markánsan kiáll az aggresszióval szemben. Filmjeinek stilizáltsága tehát nem az erőszak esztétizálása, hanem egyfajta közvetlen vagy szimbolikus véleménynyilvánítás.

Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

Carlos Saura több éves hallgatás után (legutóbbi, nemzetközileg is bemutatott munkái a Taxi, Madrid, illetve a Goya voltak) tért vissza a mozikba A hetedik nap című filmmel, amiben egy megtörtént esetet dogoz fel. 1990-ben a Puerto Hurraco közelében fekvő, alig kétszáz fős községben az Izquerdo-fivérek pontot tettek a Cabanillas családdal folyó harminc éves viszályra. A torzsalkodás eredetileg egy földsáv miatt kezdődött, de „igazolást" azzal nyert, hogy Amadeo Cabanillas elcsábította, majd elhagyta Luciana Izquerdót, mire a becsületében sértett lány egyik bátyja ekkor megölte a Cabanillas-fiút. Évekkel később egy tűzvészben az Izquerdo-házban égett a fivérek és Luciana anyja, s a gyújtogatás gyanúja a Cabanillasokra terelődött. Mindezeket megtorlandó, több mint húsz év múlva, az Izquerdo testvérek lelőtték a 12 és 15 éves Cabanillas-lányokat és azok apját. A lányok bátyját úgy megsebesítették, hogy örökre tolószékbe kényszerült. Ezek után ámokfutásba kezdtek a faluban, és végül kilenc embert megöltek, tizenkettőt pedig megsebesítettek.

Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

A film, a nevek megváltoztatásán túl, csak néhány adatot változtatott meg az múltbéli eseményekből, egyébként tartja magát a valósághoz. Talán a legfontosabb ilyen változás, hogy a Cabanillas-lányoknak itt nővérük van, a kamaszodó Isabel Jimenez (Yohana Cobo), aki a film narrátora. A két család múltjáról ő kezd el mesélni, majd a számára is homályos részletek nyomába ered. Ezek alapján A hetedik nap lehetne nyomozófilm is, a keresés motívuma azonban csak egészen lazán és rendszertelenül jelenik meg a cselekményben. A valós események (a múltbéliek, illetve maga az ámokfutás) csak töredékét adják a filmidőnek, helyette Saura hosszasan időz a két család párhuzamos hétköznapjain. Legtöbbet a Jimenez-áldozatokkal foglalkozik, és a történet szempontjából semmitmondó, mindennapos eseményeket mutat: Isabel ártatlan kamaszrománcát a helyi szépfiúval, az apa kísérleteit, hogy eladja húsfedolgozó üzemét, a gondoskodó anyát, Isabel táncoslábú húgait, illetve rövidebb életképeket a faluból. Saura éppen ezt a normalitást igyekszik megragadni, hogy aztán ellentétbe állíthassa a bosszúszomjas Fuentesekkel. A párhuzamos cselekményszálakban a Jimenezek ábrázolása már-már olyan, minha a film egy egyszerűbb televíziós sorozat epizódjait követné, ezzel szemben a Fuentesek egyre gyakoribb és hosszabb jelenetei stilizáltan balladaszerűek, és fokozatosan gerjesztik a baljós hangulatot. Lecsupaszított, sötét színekkel kiemelt szegénységük csak fokozza a valóságtól elrugaszkodott megszállottságot, de legyenek ezek a képek bármilyen hatásosak, stílusukban és műfajukban Saura képtelen volt őket szervesen összekapcsolni a Jimenezek fakó-világos hétköznapjaival.

Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

A történtek mozgatórugója Luciana Fuentes (Victoria Abril ), aki őrületében bosszúra sarkallja fivéreit. A film egyik nagy hiányossága itt is megmutatkozik, ugyanis egyedül Luciana élő, drámai karakter, az ő motivációi világosak, és gyűlölettől megkövesedett alakja nem követel jellemfejődést, míg az összes többi szereplő statikussága viszont bántó. Különösen az az ámokfutó fivéreknél, akik gépszerűen sodródnak Luciana megszállottságával, semmilyen meggyőződés vagy érzelem nem hajtja őket. Bábok csupán, és tetteik éppen azért ilyen tragikusak, mert nem nincs bennük igazi bosszúszomj, és mintegy bódulatban, igazából mindegy nekik, hogy kit lőnek le. A párhuzamos szerkesztés hibái és a papírmasé szereplők hiányosságai teszik, hogy a dramaturgiai csúcspont végül kifullad, maga az ámokfutás jelenete nem puritán és megrázó, hanem egyszerűen üres – egyedül a legkisebb lányt és a kocsmárosnőt lehet a filmen belül is sajnáli, mert az ő vázlatos ábrázolásuk elég eltalált ahhoz, hogy így is működjön.

Carlos Saura: El séptimo día / A hetedik nap

A hetedik nap Saura céljait tekintve emléket állítana a tragédiának, illetve a gyűlölet és az erőszak hiábavalóságára hívná fel a figyelmet, a veszteség azonban nem olyan megrázó, mint lehetne, mint ami Saura szándékában állt. Elvi szintre elvonatkoztatva, illetve mint valóságos, megtörtént eset, igen, borzalmas; a filmbeli karakterek, ábrázolási mód és dramatugia azonban rosszul szervezett, illetve kevés ahhoz, hogy közvetítse ezt. Elemeiben A hetedik nap rendelkezik a Saura-filmek olyan tipikus jegyeivel, mint a tablószerű tájképek vagy a mindenhol jelen lévő zene és tánc, de összességében mégsem sikerült elérnie azt az összhatást, ami a rendező korábbi filmjeit olyan maradandó, kifejező erővel ruházta fel.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.