XIV. Faludi Nemzetközi Amatőrfilm Szemle – 2009. XIV. Faludi Nemzetközi Amatőrfilm Szemle – 2009.

Apokaliptikus? Eszkatologikus? Drámai.

XIV. Faludi Nemzetközi Amatőrfilm Szemle – 2009.

„A gyermekeknek a varázslat a csoda, a kamaszoknak maga a létezés, a felnőtteknek a váratlan árleszállítás az élelmiszerboltban, az öregeknek az újabb nap, az angyaloknak Isten, Istennek minden.” A Faludi Akadémia honlapján olvastam ezt a pár sort. S milyen igaz is. De talán folytatnám. A nézőnek az a csoda, amit a vásznon lát, a szervezőknek az, amit a nézőtéren, az alkotónak meg az, amit megörökít. De mindben közös a megvalósulás aktusa.

Csoda. Az idei szemle tematikája, a hívószó, ami köré filmet, fotót lehetett építeni. A korábbi évek tapasztalatával szemben idén talán jobban kidomborodott, több alkotásban volt ténylegesen tettenérhető a tematika követése, a csoda manifesztálódása. Vagy talán csak olyan időt élünk, hogy bármely megörökített mozzanat csodaszámba mehet? De térjünk csak vissza egy pillanatra a megvalósuláshoz. Fontos, hogy ez ne csak önmagában történjen. Hogy kapjon egy keretet, hogy legyen egy miért, egy cél, ami miatt érdemes filmre égetni a jelent (a múltat, a jövőt…) Fontos, hogy van egy ilyen szemle, ahol bárki elmondhatja, bárki megmutathatja saját csodáját. Hiszen ahogy sokszor, sokhelyütt elhangzott már: a technika adott. Egy szutyok géppel is lehet vászonra érdemes képsorokat forgatni. De valljuk be, kiváló eszközök is egészen egyszerűen, kis utánajárással hozzáférhetőek, csak akarni kell, és meg lehet találni a megfelelő fórumot. És hogy az alkotást a publicitás közös értékké emelje, be kell nevezni például a Faludi Akadémia szemléjére.

Faludi Filmszemle

Eddig ez az út tökéletesen járható volt. Hogy mi lesz ezután, az a nehezebb kérdés. A háromnapos jó hangulatú fesztiválozás idén keserű végszóval zárult: hiszen minden ami maradt, az a remény. Remény arra, hogy jövőre is lesz Faludi szemle. Nem, nem a mindenért okolt gazdasági válság a ludas, csupán az eddigi fő támogató földrajzilag keletebbre csúsztatta a kultúrára, filmre szánt pénzt. Azaz fel kell nőni a feladathoz, módszert kell váltani, változtatni kell, hogy akár aktív hívószó is lehessen a Remény, ha már így kimondatott.

De maradjunk a csodánál, a csudálatos filmeknél. Az öttagú zsűri elnöke, Jerzy Stuhr kiválóan megragadta a legfontosabb jellemzőjét az idén versenybe került filmeknek: optimista, pozitív kicsengésű munkákat láttunk. Talán ezt is a tematika hozta magával, de tényleg, nem nagyon láttunk lesújtó, negatív kicsengésű alkotást, pedig azért általánosságban nem ez a jellemző tendencia, ha például végignézzük a múlt év fesztiválkatalógusait. Még egy pozitív megállapítás: a képi minőség összességében sokkal magasabb színvonalú volt, mint a korábbi években. Egy-két suta, esetlen felvételtől eltekintve igényes anyagok kerültek a vászonra. Tehát: érdemes dolgozni, hiszen látjuk, az „amatőr” is tud dolgozni a kamerával, merni kell csupán.

Mindig érdekes szegmense ennek a szemlének a filmegyetemi szekció. Kis bepillantás az iskolába, a trendbe, az oktatás kristálypalotájába. Mit tudnak, hogy fejlődnek évről évre a leendő profi filmesek. A szekció első díját idén Szőcs Petra vitte haza Rejtekhely című munkájával. A szépen fotózott arcokkal mesélő fekete-fehér kisjátékfilm Aki bújt címmel lesz majd megtalálható a következő szezon fesztiváljainak palettáin. Persze nem véletlen, hogy külön kell versenyeztetni ezeket a filmeket. Nyilván van egy felkészültségi különbség, nyilván nem feleslegesen tanulnak hosszú évekig a filmegyetemeken a diákok. De az idei fesztiválfődíjas munka például tökéletesen belefért volna az egyetemi kategória versenyébe is. Sallangmentes forgatókönyv, zseniálisan játszó főszereplő, tökéletes beállítások, érzékeny téma. Talán ez volt a leginkább kibeszélt film is – csak úgy egymást közt, díjátadó után.

Jesús Pérez-Miranda: Jesusito de mi vida

Jesús Pérez-Miranda, spanyol rendező Jesusito de mi vida (Dear child Jesus) című tízperces munkája egy kisfiúról szól. Jesusito esti ima közben. Anya bejön, kérdőre von, imára buzdít, hiszen ha valamiért imádkozunk, segítséget kapunk, de csak olyan dolgokra érvényes ez persze, amikre tényleg szükségünk van… Majd a gyermek egy pohár vizet kér édesanyjától lefekvés előtt. Jesusito ágya felett hatalmas feszület, és még három szentkép, a folyosón meg egy elromlott villanykapcsoló. Éjjel a fiú felébred, és pisilni menne, de nem mer a sötétben. Imádkozni kezd Jézushoz bátorságért, segítségért. Ami persze nem érkezik. Jézus nem veszi el a pisilési ingert, Jesusito meg persze bepisil. Aztán reggel az anyuka ott áll a pisifoltos ágynemű mellett, felemeli a matracot, és ott találja a feszületet az ágy alatt. Nem szokásom filmtörténeteket mesélni, pláne rövidfilmnél nincs értelme, de most muszáj volt, hogy értsük a kérdésfelvetést, miszerint vajon ez egy ateista film-e? Márpedig furcsa lenne egy jezsuiták által szervezett szemlén istentagadó filmet megnevezni győztesként. Meg kell védenem a mundér becsületét, nem, ez nem egy ateista film. Ez egy film a demagógiáról, az anyaságról, a gyermekségről, a félreértésekről, a bátorságról, a félelmekről. Nem kell túlragozni, direkt vallási síkra terelni. Ez a film a hús-vér emberek emberségéről szól: emberi korlátainkról, esendőségünkről. Nem kell hiperérzékenynek lenni, és az ördög szemét lesni az angyal arcán. Nem az amatőrfilmesek stílusa ezer rejtett tartalmat bújtatni ártatlan leplek mögé. Így szeressük ezeket a filmeket, önmagukban naiv tisztaságukkal. Velük együtt tanuljunk meg rácsodálkozni a repülni akaró zsebkendőre (Great expectations), a tenger hullámzására (El mar), a juhtúró készítésének nehézségeire (Meddig?), a következő tavasz ígéretére (Tavaszig még tíz nap biztos hideg), a játszó gyermekek bájára (Nils Holgersson), no meg a női lélek szeszélyeiről se feledkezzünk meg (8:00 a.m)…

Alexei Gubenco: Great expectations

Viszont véletlenül se felejtsük el a reményt. Hogy ha már a vég se nem apokaliptikus, se nem eszkatologikus, csupán drámai, legalább a jövő legyen pozitív. Legyen jövőre is Faludi szemle, a tizenötödik.

A 2009-es Faludi Nemzetközi Amatőrfilm Szemle Díjazottai

Különdíjak:

  • Rendezői – Káldy László: Tavaszig még tíz nap biztos hideg;
  • Operatőri – Hervé  Demers: Le grand sault / The grand falls;
  • Forgatókönyv – Dér Ászja: Teleapátia;
  • Színészi – Eortzen Nagy Gergely a Colorlocal című filmben nyijtott alakításásért;
  • Vágás – Szövényi-Lux Balázs: Tünő & Illa;

Kísérleti és animációs film kategória:

  • III. helyezett: Vargha Márk Péter: Belső ablak;
  • II. helyezett: Natia Chelidze: The story about man;
  • I. helyezett: Bóné Péter: Kapcsolat;

Dokumentumfilm kategória:

  • III. helyezett: Bella Cecília: Meddig?;
  • II. helyezett: Csuja László: Mindig első;
  • I. helyezett: Nemes Anita: Nils Holgersson;

Legjobb elsőfilmes rendező:

  • Pablo Ortega: 8:00 a.m.;

PORT.hu filmegyetemi szekció:

  • Különdíj: Alexei Gubenco (Great expectations);
  • Különdíj: Svytoslav Fekhtel (Sacristan);
  • Fődíj: Szőcs Petra (Rejtekhely);

Kisjátékfilm kategória:

  • III. helyezett: Jávor Bence: Colorlocal;
  • II. helyezett: Maricarmen Merino: El mar;
  • I. helyezett: Jesús Pérez-Miranda: Jesusito de mi vida / Dear child Jesus.
Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Friss film és sorozat