A nagy tökölés

Lynn Shelton: Humpday / A legmelegebb nap

Kevin Smith Zack és Miri pornót forgat című filmje után máris itt egy újabb mozi, aminek cselekménye egy felnőtteknek szóló film forgatása köré szerveződik. Ezúttal Ben és Andrew csap bele a lecsóba, ráadásul ők melegre veszik a figurát. A dokumentarista stílusban leforgatott A legmelegebb nap nézése közben ezen felül olyan érzésünk lehet, mintha egy játékfilmmé sűrített reality showt látnánk.

Ben (Mark Duplass) élete a normális kerékvágásban halad. Van egy tisztességes munkája, egy kedves felesége, Anna (Alycia Demore), aki mindig meleg vacsorával várja őt haza, így nem csoda, hogy a fiatal pár már a fészekrakást és a gyerekvállalást tervezgeti. Az idillbe váratlanul belecsöppen a bohém Andrew (Joshua Leonard), aki eddig céltalanul járta a nagyvilágot és most hazaérve szállást kér pár napra régi cimborájánál. A mindennapokba lassan beleszürkülő Ben megörül szakállas barátjának és a feleség is szívesen látja őt otthonukban. Közben felidéződnek a régi sztorik, majd Andrew elcsalja Bent egy szabados új-hippi művésztársaság bulijába, ahol bőven van alkohol és fű is, majd szóba kerül az amatőrpornó-filmfesztivál. A fiúk kitalálják, hogy heteroszexuális létükre leforgatnak egy melegpornó filmet, és ezzel az „etűddel” indulnak a versenyen. Hogy mi értelme mindennek? Pontosan erről szól a Humpday.

Kép a Humpday/A legmelegebb nap című filmből

A film cselekménye tökéletes alap lenne egy féktelen vígjátékhoz, a Sundance fesztivál zsűrijének különdíját kiérdemlő darab azonban inkább a jópofa lelkizés irányába viszi el a cselekményt. A film arról szól, hogy meddig megy el két ember, ha bizonyítani akar magának. Ben és Andrew nagyjából azt csinálja, amit az Amerikai pite 2 hősei, amikor kénytelen átesni a leszbikus pár „próbatételén”, ha cserébe valami forrót akarnak látni. Hőseinket persze nem holmi kamaszos kíváncsiság motiválja, mindketten önmaguknak szeretnének bizonyítani: Andrew azt, hogy képes véghez vinni valamit, amit komolyan eltervezett, Ben pedig azt, hogy ő bizony nem szürke kisegér a tradicionális családmodellre épülő társadalom akváriumában, hanem belevaló gyerek, aki fellázad, ha úgy tartja kedve. Persze ehhez feleségének is van néhány keresetlen szava, akit természetesen kizárnak a játékból, így nem csoda, hogy hidegzuhanyként éri őt a hír. Később mégis rábólint a dologra és hagyja a furcsa párt „érvényesülni”.

Kép a Humpday/A legmelegebb nap című filmből

A legmelegebb nap dokumentarista stílusban lett leforgatva, kézikamerával, így nézése közben olyan érzésünk van, mintha egy játékfilmmé sűrített reality showt látnánk. Érdekes adalék, hogy az egyik főszerepet játszó Joshua Leonard volt a Blair Witch Project operatőre, így nem csoda, hogy ebben az alkotói közösségben a kézikamerára voksoltak a legtöbben. Maga a film szórakoztató darab, a két pocakos gay wannabe játéka hiteles, a dialógusok spontánul hatnak, jók az improvizációk is, a történet pedig könnyen követhető. Sokkal jobb lett volna, ha a sok kimerítő lélekbúvárkodás és önmegfejtés helyébe karakteres humor került volna – szerintem senki sem bánta volna, ha egy-két vallomás végighallgatása helyett könnyesre röhögi magát. Elvégre a történetben jókora poén-potenciál van, de ez sajnos abszolút nem lett kiaknázva.

Kép a Humpday/A legmelegebb nap című filmből

A Humpday témája a másság, így elkerülhetetlen, hogy a szimpatizánsok és az ellenzők is véleményt ne nyilvánítsanak. Lynn Shelton azonban nagyon okos, hogy nem foglal állást és nem csinál sem protest-filmet, sem negatív tanmesét a történetből, csak bemutat két srácot, akik még utoljára be akarnak bizonyítani valamit az életben, mielőtt végleg leeresztenék a horgonyt valamelyik életforma fenekére. Így a film sem akar több lenni annál, mint ami és ez a szerénység ebben az esetben abszolút értékelendő.

És hogy hogyan sikerül az amatőr csávók melegpornója? A film végén ez is kiderül, de addigra annyi magyarázatot kapunk, hogy már nem is érezzük olyan fontosnak.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.