A lekvár-pali

Paul Weitz, Chris Weitz: American Pie / Amerikai pite

„Veszítsd el a szüzességed, még a szalagavató előtt!" E nemes küldetést most négy fiatal szeretné teljesíteni, feltétlenül és mielőbb. Megpróbálnak hát engedelmeskedni egyre aktívabb nemi hormonjaik hívó szavának: eldöntik, hogy a tapasztalás sokszor rögös útjára lépnek, s a cél érdekében haladéktalanul akcióba kezdenek.

A tapasztalatlan, ám kellőképpen beindult ifjak mindegyike más-más úton véli megtalálni a hőn áhított célbajutást az ellenkező nemnél. A főhős, Jim (Biggs), kortársai mintapéldánya, éli a kamaszok gondtalan életét, jelentős időt szentelve a férfivá válás problémájának; van még egy romantikus sztár, aki még a kórusba is képes belépni, csak hogy becserkészhető vad közelébe jusson, van egy nyugodt, megfontolt ember és végül ott van még egy lekvár-pali. Egyszóval minden megvan ahhoz, hogy elkészüljön a kamaszokról szóló film százegyedik változata.

A képletbe még természetesen beletartozik a „mindig rossz időben érkező" apuka és a lányok, akik között természetesen minden típusnak helyet találtak: van itt egy cserediák, az iskola szexbombája, egy ártatlan és kedves kóristalány, egy „liba", és egy remek tanácsokkal szolgáló „mindenki barátnője". Ez ám az általánosítás netovábbja.

A film láthatóan azért készült, hogy bárki ráismerhessen pubertáskori önmagára és ezen aztán jót is szórakozzon. Mindezt úgy próbálja elérni, hogy minden elképzelhető helyzet-változatot kipróbáltat a szereplőkkel, így meg is születik e kategória filmjeinek kliségyűjteménye. A 95 percbe sikerült szinte az összes geget belezsúfolni, amit kamaszfilmekben valaha kitaláltak. Ha ezt eszi, ezt kapja – gondolhatta a forgatókönyvíró a nézőről, és mintha lexikonból válogatott volna, úgy ollózta össze a film motívumait, melyek a valóságtól, nem beszélve annak amerikai változatától, meglehetősen távol állnak. Hiszen rnár a Megáll az idő (Gothár Péter) hatvanas évekbeli középiskolásai is hamarabb és fájdalommentesebben veszí- tették el ártatlanságukat. Vagy ez volna az amerikai ideálgyártás egyik módszere?

A film mindenesetre „fogyasztható", a poénok működnek és a küldetést persze sikerül teljesíteniük a fiúknak. No meg a lányoknak is.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.