Filmiskola 1.

Bevezetés a filmkészítés mesterségébe

Ha volt már videókamera a kezedben, de nem tudtál mit kezdeni vele; ha most akarsz vásárolni, de nem tudod milyet vegyél; ha szeretnél filmet készíteni, de nem tudod, hogyan – vagy csak érteni szeretnéd, mitől működik, mitől hiteles egy beállítás, egy jelenet, akkor ne lapozz tovább.

Mielőtt még a tulajdonképpeni forgatást elkezdenéd, és azt szeretnéd, hogy a folyamat ne csússzon ki a kezedből, valamint nem szeretnél egy-egy váratlanul adódó eseményről, történésről sem lekésni, jó, ha már előre megtervezed, gondolatban megszerkeszted, mit is akarsz rögzíteni és hogyan akarod felépíteni a filmet. Ez a legegyszerűbb folyamatrögzítésre éppúgy érvényes, mint egy nagyjátékfilm esetében.

Egy másik lényeges szempont a technika. A kamera megvásárlása előtt nem árt eldönteni, hogy mit is akarunk kezdeni vele, éppúgy, mint a lámpák, esetleg objektívek és vágóberendezés kiválasztásakor. A forgatás közben nagyon megkönnyíti munkát, ha ott a helyszínen el tudod dönteni, melyek azok a képek melyek fontosak a számodra és ezeket hogyan veheted fel megfelelő módon. A következőkben, az egyszerűtől a nehezebb feladatok felé haladva, konkrét példákkal szeretnénk segíteni benneteket abban, hogy ötleteiteket az adott műfaj szabályainak és lehetőségeinek ismeretében valósíthassátok meg.

Alapfogalmak

Ahhoz, hogy egy bármilyen folyamatot úgy rögzíthessünk filmen, videón, hogy a visszanézésekor se szégyenkezzünk miatta, nem árt kipróbálni, sőt gyakorolni néhány alapvető fogást.

Egy adott eseményt másképp lát a szemünk, és másként dolgoz fel agyunk, mint ahogyan ugyanezt az eseményt a kamera rögzíti, illetve majd a vágás módosítja. A szem tere torzítatlan, folyamatos, megszakítatlan és háromdimenziós, a filmtér ezzel szemben torzított és kétdimenziós.

Ahhoz, hogy egy lefilmezett folyamat hasonlítson a szemünk által látott eseményre, ismerni kell a különböző plánokat, képkivágásokat és tengelyeket. Nagyon fontos, hogy eközben, amennyiben szükség van rá, helyesen világítsunk.

Plánok

A különböző plánokat a kamera és a felvétel tárgya közötti távolság alapján határozzuk meg. A plánok esetében a viszonyítási alap az emberi test. Három fő plánt különböztetünk meg. Ezek a totál (távoli), a szekond (kistotál v. félközeli), és a premier plán (közeli). A fő plánokat tovább lehet bontani, ahogyan most mi is megtesszük:

  1. totál – az embert mutatja meg környezetében
  2. szekond plán (félközeli) – az ember ebben a képsíkban kb. derékig látható
  3. közeli vagy premier plán – a képben a fej dominál
  4. nagytotál (nagytávol), amely csak a környezetét mutatja be, az ember ebben nem, vagy alig tátható
  5. kistotál, amelyben a főmotivum az ember
  6. bőszekond (amerikai plán) – a figura térdközépig látszik
  7. szűkszekond – az ember alak a mell vonaláig látható

A premier plán egy erőteljesebb formája a szuperplán vagy nagyközeli, elsősorban az érzelmek kihangsúlyozására használjuk. A plánozás – noha csak egy olyan konvenció, amit fel is lehet rúgni – teljességgel logikus rendszer. Ez igaz a kompoziciós formákra is.

Kompozíciós formák

Egy motívum vagy forma esetében a kompozíció lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus:

  1. Két motívum/forma esetén szintén beszélhetünk szimmetriáról (A), illetve aszimmetriáról (B), ebben az esetben az aszimmetria viszonyítási pontok alapján valósul meg.
  2. Három motívum/forma esetében a szimmetria úgynevezett háromszög-kompozícióban valósul meg. Az aszimmetria is lehet egyfajta háromszög-kompozíció (A), olyan, amely nincs egyensúlyban. Egy sajátos háromszög-kompozíció az Y (ipszilon)-kompozíció (B)- ez egy szimmetrikus mégis feszültséget sugalló kompozíció.
  3. A négy vagy több elemes kompozíciók függetlenül attól, hogy szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak, felbonthatók háromszög-kompozíciókra.

folytatjuk...



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.