Jason: a harmadik X

A Péntek 13. és Jason Voorhees története II.

Ahhoz, hogy a visszahódítsák a nézőket, a Péntek 13. alkotóinak tényleg valami újszerűt kellett tető alá hozniuk. Főleg, hogy a mozikban már nem Jason volt az egyeduralkodó, egyre-másra készültek a slasherek, köztük a (nézőknél és kritikusoknál egyaránt) kiemelkedően jól szereplő Rémálom az Elm utcában.

A megváltást hozó 6. felvonás rendezőjéül az ígéretes újoncnak titulált Tom McLoughlint választották, aki minden klisé likvidálását ígérte, így ő írta a film forgatókönyvét is, ami a hangzatos Jason él alcímet kapta. Csakhogy McLoughlin rögtön hátrányból indult, miután sem a felnőtt Tommyt alakító színész, sem a másik túlélő nem akart visszatérni. Nem maradt más hátra, mint ugrani újabb 5 évet, és egy idősebb Tommyt színre léptetni, aki már meggyógyult és nem fél végleg lezárni a Jason-ügyet. Ezért megy el a gyilkos sírjához, hogy elégesse a maradványait. Csakhogy villámcsapás éri a kiásott tetemet, ami – mint Frankenstein teremtménye – életre kel és minden kezdődik elölről.

És megint elölről

Pontosan. Minden elölről, mert a nagy újító szándékból annyi maradt meg a kész filmben, hogy a hamvaiból feltámadt hokimaszkos emberfeletti erőre tett szert, így egy ökölcsapással képes átütni egy embert vagy kettőbe törni egy másikat. A rajongóknak viszont ez nem volt elég, és a kiegészítő elemnek betoldott szerelmi szál (Tommy és a seriff lánya), de még a hajtóvadászat (a seriff szerint Tommy a gyilkos, mert így akarja bebizonyítani, hogy Jason él) sem hatotta meg őket... nagyon helyesen. A kevéske újítás mögött egész egyszerűen a százszor lerágott csont bújt meg, amire már csak kevesen voltak vevők. Így a film – a sorozat történetében először – 20 millió dollár alatt zárta pályafutását.

A Jason él összbevétele kétségbeesésre adhatott volna okot, de a gyártó és a forgalmazó nem aggódott, bár irigy szemmel pislogtak az időközben harmadik részét is kirobbanó sikerrel abszolvált Rémálom az Elm utcában franchise-ra. Ekkor született a nagy ötlet, össze kell ereszteni a két rémséget. Azt már sosem tudjuk meg, mit kezdett volna egymással Jason és Freddy, mert másik két rémség (a Paramount, Jason tulajdonosa és a New Line Cinema, Freddy „gazdája”) esett egymásnak, és már előre a koncon marakodtak, úgyhogy a projekt hamvába holt. Ezek után elő kellett kapni valami használható ötletet, mert a sorozat akármivel is állt elő, mindig ugyanaz lett a végeredmény. Egy-két hozzáértőbb rendező vagy forgatókönyvíró tudta tompítani a monotónia élét, de kikecmeregni egynek sem sikerült belőle, hála a cenzoroknak vagy a stúdió makacs fejeseinek. Eközben Freddy kreatívabb és látványosabb, azaz eladhatóbb volt.

Így született meg a természetfeletti felhasználásának ötlete, vagyis ha Jason halhatatlan, akkor kapjon egy emberfeletti képességekkel rendelkező ellenfelet. Ebből a koncepcióból született Tina (Lar Park-Lincoln), aki Stephen King Carrie-jével mutat rokonságot, azaz telekinetikus képességei vannak. A Freddy vs. Jason helyett Jason vs. Tina útvonalat választó produkció direktori székébe a kategóriáján belül szép sikereket elért Troll (1986) rendezőjét ültették (John Carl Buechler, aki később megmártózott Freddy és Michael Myers világában is, mint trükkszakember), aki csak azért vállalta el az általa nem túl nagyra tartott széria következő részét, hogy megreformálja azt. Azt már tudjuk, nem ő volt az első, aki ezzel megpróbálkozott, de Buechler erőfeszítései is ugyanolyan kudarcba fulladtak, mint elődeié. Bár Tina karaktere elég érdekes volt ahhoz, hogy új színt vigyen a megfáradt sorozatba, ennek ellenére csak az ő múltját bemutató első tíz perc és a film végi nagy összecsapás használja ki a karakter biztosította lehetőségeket. Minden más maradt a régiben, amire egyre kevesebben akartak pénzt költeni, így a Friss vér alcímmel ellátott hetedik rész még a Jason él negatív rekordját is alulmúlta.

A film még így is bőven nyereséges volt, de úgy tűnt, a stúdiók már nem láttak benne semmi fantáziát, ezért a nyolcadik ámokfutás rendezője – Rob Hedden, aki az időközben műsorra került Friday the 13th tévésorozatba írt néhány epizódot (a sorozatnak semmi köze Jasonhöz, csak a cím azonos) – szinte szabad kezet kapott. Hedden ki is használta az alkalmat, és úgy döntött, a történet kezdetével tesz véget a történet végére. De még mielőtt ez bekövetkezik, elvitték Jasont New York-ba, ahol aztán kedvére kaszabolhatott. Melyik rajongó nem kapott volna rá erre a csalira? Hát az, aki elolvasta a híradásokat, amikben szomorúan közölték, hogy megint átvertek minket. A film (al)címét – Jason Manhattanban – ugyanis módosítani kellene arra, hogy Jason a Manhattanbe tartó hajón, mivel a film kétharmada ott játszódik és semmivel sem másabb mészárlós slasher, mint a többi. Aztán amikor partot ér a maradék túlélő, akkor meg a kikötő díszletszagot árasztó sikátoraiban bóklásznak negyedórát, ahol két rossz arcon kívül a madár se jár. Végül kapunk egy szánalmasan rövidke metrós jelenetet, de Jason itt sem ered a helyiek nyomába, csak a hajóról érkezett két fiatalt üldözi. A finálé a csatornarendszerben játszódik, ahol – miután elmosta a mérgező szennyvíz – Jason megpihen, és a víz visszavonulta után már nem a rothadó monstrum holttestét, hanem egy ártatlan kisfiút látunk. Jason tehát végső nyugalomra lelt, legalábbis a Paramount soha többé nem akarta feltámasztani.

Az utolsó ámokfutás

Így telt el 3 év azóta, hogy Jason és vele együtt a Péntek 13. széria meghalt. Viszont Michael De Luca, a Rémálom az Elm utcában-filmekkel a csúcsra jutott New Line Cinema akkori főnöke látott jövőt a hokimaszkos ámokfutóban, így gyorsan felvásárolta a franchise jogait, amely üzlettel egy kalapba került a horrorfilmek történetének két legnagyobb ikonja, Freddy Krueger és Jason Voorhees. A nagy terv persze továbbra is egy Freddy vs. Jason produkció lett volna, de a New Line úgy döntött, előbb kicsit elegyengeti Jason megtépázott renoméját és egy újabb önálló filmmel küldi vissza a köztudatba. És mivel Freddynek is jót tett egy kis háttértöténettel megspékelt epizód (Rémálom az Elm utcában 6.: Freddy halála), Jasonnek is valami hasonlót szántak. Ezen akcióhoz sikerült megnyerni Sean S. Cunninghamet, aki úgy döntött, nem vesz tudomást semmiről, ami a második rész után történt. Egyrészt ezek vitték a sírba szeretett karakterét, másrészt a rendező nem is látta ezeket a futószalagon gyártott folytatásokat. Ezzel ugrott is a Péntek 13. márkanév, ami már csak rossz emlékeket ébresztett mindenkiben (nálunk azért ezen cím alatt került forgalomba), így nem maradt más, csak Jason, azaz Jason Goes to Hell: The Final Friday (Jason pokolra jut: az utolsó péntek). A cím hűen tükrözi az alkotói szándékot, miszerint ez lett volna a rém utolsó önálló ámokfutása, mielőtt megmérkőzik Elm utcai riválisával, a történet pedig a második epizód után vette volna fel fonalat.

Jason túl van már rengeteg gyilkosságon, az FBI pedig vadászatot folytat az őrült ámokfutó ellen. A nyitó képsorokon a sikeres akciót látjuk, melynek során Jasont felrobbantják. A gond csak az, hogy a testéből kipottyant szív még dobog. Mint később megtudjuk, Jason csak egy test, ami magában hordozza a megtébolyult lelket. Ez pedig bármilyen testben képes továbbélni, de csak egy Voorhees testében születhet újjá teljes valójában, és csak egy igazi Voorhees képes elpusztítani. Belőlük pedig van elég. Itt van mindjárt Jason testvére, akinek van egy lánya, aki viszont éppen most adott életet egy újabb kislánynak. Miközben a parazitaként egyik testből a másikba vándorló Jason a vérrokonai után kutat, a néző tanúja lehet a „fürdővízzel együtt a gyereket is” tipikus esetének, mert a rengeteg újítás során éppen Jason veszik el, pontosabban a régi Jason-filmek hangulata. A stúdiónak le kellett vonnia a következtetést: az egy kaptafára készült régebbi folytatások egyre kevésbé érdekelték a közönséget, a valami teljesen más viszont még annyira sem. Az elkeserítő felismerés azonban nem döntötte dugába a Freddy vs. Jason projektet, amit a film utolsó jelenete készít elő: a pokolra szálló Jason hokimaszkját egy pengés-kesztyűs kéz rántja alá.

Horrortitánok harca

Ezzel pedig kezdetét is vette a hosszú procedúra, azaz a közös produkció forgatókönyvének előkészítése. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a két ikon nem püfölheti egymást kilencven percen keresztül, vagyis egy olyan háttérsztori kellett, ami mindkét főhős világába illeszkedik. Ráadásul időközben a horrorok terén új divat jelent meg a Sikoly-széria bemutatásával. Az önreflexív, humorral átszőtt tinihorror rányomta bélyegét a mainstream borzongatás világára, és ezt a tényezőt sem lehetett figyelmen kívül hagyni. A New Line viszont nem akart beállni ebbe a sorba, aminek az lett a vége, hogy írók tucatjai szállították a szkripteket a nagy összecsapáshoz. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány ötletterv, amik az évek során készültek. David S. Goyer (Penge, Dark City) például a Sikoly-filmek modorában egy rakás régi szereplőt visszahozott volna mindkét legenda múltjából, hogy együtt üssék el az időt. Jason világából itt lett volna Tommy Jarvis, Jason unokahúga (Stephenie) és a kislánya, Freddyt pedig Alice és Nancy is meglátogatta volna. Peter Briggs (Hellboy) azzal az ötlettel állt elő, hogy a két rém lehetne a Sátán ügynöke, akik segítik megszerezni a világuralmat. A következő a sorban Brannon Braga és Ronald D. Moore (ketten írták a Star Trek 7. és 8. forgatókönyvét), akik úgy képzelték, hogy Freddy világában Jason az, ami: egy filmszereplő.

Csakhogy időközben eltelt jó néhány év, úgyhogy a páros film előtt újra prezentálni kellett valami emlékeztetőt. Ez lett a Jason X, ami úgy próbált újat mutatni, hogy közben megtartotta azt, amit a rajongók szerettek. Egy hagyományos Jason-dramaturgiával operáló folytatás született, csak a helyszín változott (egy űrhajó) és az idő (400 évvel később), meg persze a technika. A végeredmény pedig egy hightech környezetben gyilkolászó Jason, aki a jövő modern fegyvereinek is ellenáll, ráadásul egy regeneráló eljárás során egy félig fém, félig ember Über-Jasonként születik újjá, hogy átszelve az űrt, visszatérjen régi lakhelyére.

A kísérlet nem vált be, a Jason X nem volt túl jövedelmező, viszont a New Line ragaszkodott a tervekhez. Igazuk is volt, hiszen most nem egy Freddy- vagy egy Jason-filmről van szó, ez a Freddy vs. Jason. Úgyhogy sok félredobott terv után megjelent a színen Mark Swift és Damian Shannon, akik egy olyan történetet szállítottak, amit mindkét fél rajongótábora elfogadhatónak talál majd, és egyenlő arányban ötvözi a két franchise elemeit. Rendezőnek Ronny Yu-ra esett a választás, aki pár évvel korábban sikeresen támasztotta fel a Gyerekjáték sorozatot is a Chucky menyasszonya című epizóddal. Ráadásul Yu nem ápolt mélyebb kapcsolatot egyik szériával sem (mindegyikből csak az elsőt látta), így Cunningham és Craven szerint is valami új irányba tud elmozdulni, nem befolyásolják majd a tömegével készült folytatások.

Így kezdődött meg a film forgatása, amelyben újra maszkot öltött Robert Englund (Freddy megformálója), de Kane Hodder (az utolsó négy epizódban ő alakította Jasont) már nem viselhette a hokimaszkot, őt lecserélték Ken Kirzingerre, akit sokkal energikusabbnak találtak az alkotók. A történet szerint Freddyt elfelejtették, amitől jelentősen megcsappant az ereje. Pamela Voorhees képében felkeresi hát a hosszú álomba szenderült Jasont, hogy rávegye, menjen az Elm utcába és öljön meg néhány tinit. Freddy terve szerint ekkor rá fognak gyanakodni és újra bekerül az emberek tudatába... és ezzel együtt az álmaikba is. Jason el is indul, viszont néhány gyilkosság után nem akar leállni, így viszont már Freddy áldozatait veszi el, ami természetesen nem tetszik a pizzaképű rémségnek.

A kész film nem nyerte el a kritikusok tetszését (de legalább nem utálták annyira), viszont a rajongók elégedettek voltak. A Freddy vs. Jason tökéletesen ötvözi Freddy sötét humorát Jason nyers modorával és az áldozataival játszadozó Freddy kreatív megoldásait Jason egyszerű kardcsapásaival. A film siker lett, a stúdiónál hátradőlhettek, a rajongók pedig várhatták a folytatást. Csakhogy valami olyasmit kaptak, amire nem számítottak.

Jason – újratöltve

A New Line Cinema nem akarta a vegyespárost is a végtelenített folytatások hullámsírjába küldeni, ehelyett kettészedték a duót és külön küldték őket bevetésre. Az új Péntek 13.-at (ismét ezzel a címmel) 2009-ben mutatták be, az új Rémálom az Elm utcában idén kerül a mozikba. Az előbbi folytatás lett, az utóbbi remake lesz.

A New Line nem akarta elkapkodni a dolgot, pontosan látták, mi lett belőle, ha túl nagy dózisokban adagolnak valamit a közönségnek. Így vártak egy keveset, hogy a megfelelő időpontban küldjék akcióba Jasont. Sokat segített a helyzeten az elmúlt évek horror-reneszánsza, ami főleg a tinihorrorokat érintette. Nem kecsegtettek túl nagy bevétellel, de a nagy többség tisztességesen helyt állt, úgyhogy a stúdió nem érezte magát veszélyben, főleg egy ilyen, újra teljes dicsfényében ragyogó ikonnal a háta mögött.

Csakhogy a jogi hercehurca megint közbeszólt. Bár a New Line birtokolta Jason és Pamela Voorhees karakterét és a Péntek 13. elnevezést, mégis dűlőre kellett jutniuk az első nyolc részt birtokló Paramounttal, mivel szerettek volna történetelemeket átemelni az első részből. Így szálltak be az üzletbe Jason régi „gazdái”, hogy elkészülhessenek a filmet nyitó – egyébként teljes egészében újraforgatott – jelenetsorok Pamela haláláról.

Majd jönnek a már napjainkban játszódó felvezető gyilkosságok és újra megjelenik a színen a Péntek 13. felirat, amit húsz éve láthattunk utoljára. Jól tették viszont, hogy visszahozták, mert így pontosan azt kapjuk, amit kínálnak: egy újabb folytatást a jól ismert felépítéssel. Jönnek a nyaralók, Jason pedig leöldösi őket, háttértörténetül pedig egy a húgát kereső fiú erőfeszítései szolgálnak. Nem nagy eresztés, de a cél nyilvánvaló: újra el kell adni az egészet a mai korosztálynak. Ezt hivatott elérni a videoklipes vágás, a sok divatos zenei betét, a kerek, plasztikázott mellek sokasága és a tévéből megismert tinibálványok szerepeltetése.

Hogy emellett nem futja másra, mint papírmasé karakterekre, akikért képtelenség izgulni? Hogy a tucatnyi gyilkosságból nem akad egy sem, ami látványos lenne vagy hogy a finálé szemérmetlenül kisstílű? Valószínűleg senkit sem érdekel, a film tökéletesen beilleszkedett a sorba. Nem hozott nagy bevételt, de a tisztességes szintet megütötte. Ez pedig elég is volt hozzá, hogy a kör újra kezdődjön és újra szemtanúi legyünk a ’80-as években lezajlott folyamatnak: Jasont nem lehet megölni. Ha minden jól megy, hamarosan jön az újabb epizód... és még ki tudja, mennyi.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.