Filmtervek

Kétes valóság

Magány, idegösszeomlás, bosszú ... és mindez egy családi videófelvevőn rögzítve – ez képezi a Kétes valóság című kisjátékfilm témáját; de ugyanakkor, a film vizsgálat alá veszi a napjainkban oly népszerű „valóságműsorok” realitását is, rávilágítva, hogy nem minden, ami annak tűnik, való.

Az Esti Hírek. A jólöltözött tudósító beszámolójából megtudjuk, hogy megoldódott az a túszhelyzet, amely az utóbbi napokban a sajtó figyelmét az amúgy csendes és békés falucskára, Sárpatakra fordította. John Smith Jr., a helyi víztároló gát egyik alkalmazottja, megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag, foglyul ejtette főnökét. A rohamrendőrség körbevette, majd megostromolta az emberrabló házát. A kialakult összetűzés során a bűnös, aki megpróbált ellenállni a rendőrségnek, életét vesztette. „PLAY” jelenik meg apró betűkkel a képernyő egyik sarkában, és változik a képsor...

John Smith Jr. egy Isten háta mögötti falucskában él feleségével, Máriával, akit nagyon szeret. A férfi a helyi kis áramfejlesztő gát egyik alacsony beosztású alkalmazottja, annak ellenére, hogy tudása és tapasztalata szerint sokkal többre vihetné. De kollegái csak átnéznek rajta, főnöke semmibe veszi, ő pedig képtelen kiállni magáért. A sok félredobás és mellőzés egyre gyűl, míg egy nap Johnt felesége is elhagyja. Mielőtt elmenne, levelet ír férjének, melyben rá hagyja Jancsó Miklós filmekből álló videókollekcióját, kérve a férfit, nézze meg a filmeket. John, akinek múltja a visszautasítások és a kívülállás hosszú sorozata, úgy kezeli a történteket, mint minden hasonló helyzetet eddigi életében: nem fogadja el, hogy mindez megtörténhet. Felesége távozását csak időlegesnek tekinti, hiszi, hogy minden jobbra fordulhat, ha ő végre egyszer ember lesz a talpán és szembenéz főnökével. Elhatározza, hogy feleségének is bemutatja a bekövetkezendő csodálatos változást, és ezért videónaplót kezd vezetni a nő számára.

És tulajdonképpen ebből áll a film: John Smith Jr. élete utolsó pár napjának a dokumentációja, a hős saját értelmezésében, amint a családi felvevőn rögzíti a vele történő fontosabb eseményeket. Amit viszont megtudunk belőle az az, hogy a „nagy változás” sajnos, nem következik be. Ehelyett, a külső élet nyomásának hatására, John lassan, de biztosan, elveszti az eszét. Ezzel egyidőben Jancsó filmjei, melyeket az elején nem ért, fokozatosan értelmet nyernek, amint a filmek és John valósága egyre jobban összefonódnak. Sokszor mi, a nézők is megkérdőjelezzük, hogy éppen a TV-ben játszott filmet vagy az ugyancsak TV-n visszajátszott John törtenetét látjuk.

A pohár akkor telik be, amikor évek óta várt előléptetését John főnöke megtagadja. Ezzel egyidőben Mária is hazatelefonál, végképp eloszlatva minden kétséget afelől, hogy valaha is visszatér. A heves telefonbeszélgetés közben John fellőki kameráját, de a felvétel nem szakad meg. A fekvő lencsén keresztül egy felfordult világot látunk: John magába omlik és sír az összedúlt konyha sarkában, a hideg csempepadlón. Mindenfelé mosatlan edények halmaza, felborult székek, az asztalon számtalan félig elfogyasztott ételmaradék, melletük poshadt vízben hervadó virág; a kagylóban túlfolyik a víz. A kép vibrálni kezd, majd kialszik... Új nap, új élet. John elhatározza, hogy valamit tennie kell. Pisztollyal a kezében elrabolja felettesét, felvételen rögzítve mindent: így akarja újonnan felfedezett hangját a főnöke előtt is hallhatóva tenni. Józan esze ekkorra már majdnem teljesen elhagyta: hősünk a teljes idegösszeomlás határán áll. Utolsó naplójegyzetét a fürdőszobai tükör előtt készíti. Ütemesen előre-hátra ringatózva bevallja, hogy nem érti mi történt és miért, hol ér véget a filmek valósága és hol kezdődik az övé. Azt viszont látja, hogy ebből jó már nem származhat, de képtelen bármit tenni, hogy változtasson a helyzeten: felesége kérésére végig kell néznie a filmeket. Eszelős mozgása következtében a tükörbeli kép fókusza ritmikusan váltakozik: hol éles és kristálytiszta, hol homályos és elmosott. „Mostmár minden mindegy. Lássuk az utolsót...” mondja, megadva magát helyzetének.

Az utolsó Jancsó filmet, Jézus Krisztus Horoszkópját, John és volt főnöke együtt nézik meg. Az utóbbi egy székhez kötve, kitömött szájjal, John fel s alá járva, fejét rázva, eszelősen mutogatva. Közben a rendőrség, aki mindvégig az emberrabló nyomában volt, körbeveszi John házát. A Jézus Krisztus Horoszkópjában lejátszódó ház-invázióval egyidőben, John otthonába is betör a rohamosztag, és így a képernyő és az élet valósága egy rövid időre ismét egybeolvad. A támadás folyamán John a TV felé emeli távirányítót tartó kezét, hogy lezárja a filmet. A zsaruk egyike a videó távirányítót fegyvernek hiszi, reflexszerűen fordul és lő. A TV képernyő a lekapcsolt filmről a videófelvevő előtt a jelen pillanatban lejátszódó eseményekre vált. John holtan esik a földre. Minden állóképpé dermed: a halott kisember, a földön fekve, csodálkozó, tágra nyílt üres szemekkel néz velünk szembe, míg a háttérben a TV-n ugyanezt látjuk, végtelenszer megismételve: a halott John, a földön fekve, csodálkozó, tágra nyílt üres szemekkel néz velünk szembe...

A mozdulatlan felvétel sarkában megjelent apróbetűs „PAUSE” felirat (a szócska amit mindannyian látunk mikor megállítunk egy visszajátszott videókazettát) a valóság egy újabb szintjét tárja fel előttünk, amint tudatosodik bennünk, hogy mindezt, mindeddig, valaki TV képernyőjén néztük. A történtek elkezdenek visszafelé szaladni, a rendőrség John házába való betörésének kezdetéig, majd a gyors visszatekerés „<<” kettős nyilának a helyére az „ERASE” szó kerül. A film vége örökre eltűnik.

Amit eddig néztünk, John életét, nemcsak a főhős szelektív filmezésének a szűrőjén keresztül láttuk, hanem a rendőrség vágóinak a kezemunkája után is. A karhatalmi szervek el akarják oszlatni a gyanú árnyékát is, hogy túlerejük kihasználásával elvettek egy ártatlan emberi életet.

„Ennyi!” kiáltja a rendező, amint a kamera még egy lépést tesz hátrafele. A filmbeli valóság végső szintje tárul fel előttünk. Vagy mégsem? A rendező a zsarukhoz lépve felkéri őket, hogy, apróbb módosításokkal, ismételjék meg az utolsó jelenetet. De a rendező képernyőjén, amely a kamera lencséje előtt levő képet kellene mutassa, a jelenet egy kissé megváltozott formában látható.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.