Pénz, pénz, pénz

A székelyföldi mozihelyzet napjainkban

A beavatottak nagyon jól tudják, hogy a mozi nem megy jól Romániában. A filmek egy alaposan berozsdásodott körforgáson keresztül haladnak a forgalmazótól a moziig, amely privatizálás hiányában az összeomláshoz közeledik. A rendszer szerint a România Film megveszi a filmeket, majd kiterjeszti az országban. A mozikat a nézőszám alapján sorolják kategóriákba, amely a továbbiakban meghatározza azt, hogy milyen sorrendben jutnak el hozzá a filmek. Az erdélyi mozik általában két másolatot (kópiát) kapnak, a nézőszám alapján először a kolozsvári Republica, majd a brassói Patria. Egyik héten végigjártuk a székelyföldi mozikat, hogy megvizsgáljuk, hogyan birkóznak meg a mozifenntartás problémájával.

Csíkszereda

Hajdu József, a Hargita megyei filmszínházak vezetője. A csíkszeredai Transilvania mozi egyik irodájában beszélgettünk a megyei mozik helyzetéről. 1989 előtt szocialista mintára Hargita megyében is rengeteg mozit működtettek, tizenhat 35 mm-es vetítővel és százegy 16 mm-es vetítővel rendelkező filmszínház létezett, ezen kívül karavánnal járták a falvakat hétvégenként. Jelenleg öt filmszínház működik a megyében: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Maroshévízen és Székelykeresztúron.

Hajdu József: Elmondhatjuk azt, hogy pillanatnyilag a mozizás nem éli a fénykorát, nem csak Hargita megyében, hanem általában Romániában. Ennek több oka is van. Elsősorban az, hogy az embereknek nem nagyon van pénze arra, hogy moziban nézzen filmet. Legelőször azt gondoltuk, hogy a kábeltévé, meg a videó az első számú közellensége, de ezt a fejlődés maga után vonja, hogy otthon, kis képernyőn legyen biztosítva az embereknek ez a szórakozási lehetőség. De Nyugat-Európában, Magyarországon a mozizás már nem veszteséges tevékenység, sok jövedelmet hoz, ott, ahol kényelmes termek várják a nézőt annak eredménye is van. A Dolby sztereó hangzást már Magyarországon is elfelejtették, mivel már korszerűbb technikai módozata is van a vetítésnek. Románia még mindig a kezdeti szakaszban van, alig van 15-20 mozi az egész országban, amely ilyen erősítő berendezéssel rendelkezik.

Idestova már '68 óta, tehát 34 éve dolgozom a szakmában, mindig is optimista voltam, most is az vagyok. A mozizás sehol sem szűnt meg, nálunk sem fog, csak nagy beruházásokat kellene eszközölni a filmszínházakba. Sajnos erre nekünk pénzünk nincs, és ebben a formában, ahogy működünk, hivatalosan állami ellenőrzés alatt, de gyakorlati támogatás nélkül, nem is nagyon lehet mozogni. Abból próbáljuk fenntartani magunkat, amit jegyeladásból, meg bizonyos felületek bérbe adásából nyerünk. Hő- és áramfogyasztása (tizenkét hónapból hét-nyolc hónapon át fűteni kell a termeket), filmszállítás, a 40–43%-os filmkölcsön-díj, ehhez jön az Országos Filmhivatalnak járó százalék, akkor van ez a mozibélyeg („timbru cinematografic”), amit fizetni kell, és hát természetesen az adó. Ez elég sok így együtt. Úgyhogy a bruttó bevételnek körülbelül egy olyan 54–57%-a elmegy ilyen költségekre, és a fennmaradóból kell gazdálkodnunk, amiből a fizetéseket, és a javításokat, cserealkatrészeket éppen állni lehet, de már nem jut korszerűsítésre, modernizálásra. Itt, a Transilvania moziban helyi erővel, kollégák segítségével, ki tudtuk meszelni a csarnokot, és néhány apróbb javítást tudtunk végrehajtani, annyit, ami minimális pénzbe került, nagyobbat sajnos nem tudtunk. Az emberek várják a Dolbyt itt is Csíkszeredában, de sajnos ilyen körülmények között szóba se jöhet.

Próbáltak keresni támogatókat? Vagy nem is nagyon lehet támogatni egy ilyen vállalatot?

Támogató lenne, nem is egy. Többen is jöttek, de mikor kiderült, hogy 100%-ban állami tulajdon, rögtön elfordultak, állami tulajdonba nem fektetnek be.

Elkezdődött-e már Romániában a mozik privatizálása?

Kilencventől folyamatosan szó van róla, hogy lesz privatizálás. A régi kormány kiadott egy olyan intézkedést, amivel bizonyos filmszínházakat magánkézbe lehetett volna juttatni, főleg ott, ahol már a nagyteremben a mozizáson kívül más tevékenység is van, Bingojáték, disco vagy ehhez hasonló. Aztán nem szavazták meg ezt a rendeletet, és jött az új kormány, amelyben a rendező Sergiu Nicolaescu szenátornak nagy befolyása van, és megállították ezt a folyamatot, a mozik közvagyonként („patrimoniu public”) visszakerültek állami tulajdonba, nem lehet privatizálni őket. De sem a helyi önkormányzatok, amelyeknek szintén nincs pénze, sem az állam nem ad pénzt az épületek korszerűsítésére.

Egy másik kérdés a nézettség. Gondolom ez függ a filmektől is. Mit néznek szívesebben az emberek?

Úgy öt-hat éve nincs panaszunk a filmfelhozatalra. 1990–91-ben a România Film olyan filmeket vett meg, amelyeket a közönség videóról már ismert, de most nem állami, hanem magán filmterjesztők hozzák be az újabbnál újabb filmeket, produkciókat. Ha a világpiacon megjelent egy film, az rá egy vagy két hétre már Romániában is itt van. Ennek mi is csak örülni tudunk. És főleg a fiatalok. Mert az érett közönség, intelektuell közönség ma már nincs mire moziba járjon. A fiatalok megkapják, ami érdekli őket, akciót, látványosságokat, de komoly filmekre nincs látogatottság. Nem beszélve az európai és hazai filmekről. Éppen tegnap olvastam az újságban, hogy Temesváron voltak francia filmnapok, és több filmmel is előfordult, hogy le sem tudták vetíteni, mert nem volt kinek. Hogy Temesváron, amely egy egyetemi központ, ne legyen érdeklődés a francia, egyszóval az európai filmek iránt… Tény, hogy amerikai filmdömping van, és jönnek érdekes, értékes filmek is. Kiváncsian várjuk ezt a Csodálatos elmét, a hétvégén lesz a bemutatója Csíkszeredában. A Harry Potter egy kicsit segített, az ifjúság elindult a mozik felé. A Gyűrűk ura nem hozott épp annyit, mint a Harry Potter, de az is elég szépen aratott. Ha egy film behoz 800 vagy 1000 nézőt, az már szép. Általában egy ilyen „kasszafilm” Csíkszeredában kihoz 400-500 nézőt, ami egy negyven-negyvenöt ezer lakosú városban azt jelenti, hogy a lakosságnak alig egy százaléka érdeklődik a mozifilmek iránt.

Mennyibe kerül itt a mozijegy?

Húszezer lej a felnőttjegy, tizenötezer lejes a kedvezményes jegy, minden nap a délután három órai előadásra. Ez talán így önmagában nem olyan drága, de a fiatalok a hosszú cigarettát szívják, megisszák a városban azt az italt, üdítőt. A mozi talán több szempontból is egészségesebb, hasznosabb szórakozás lehetne. A kábeltelevízióra otthon előfizet az ember, és azzal az otthoni mozizás biztosítva van, ellenben minőségileg össze se lehet hasonlítani a nagyvásznat a kisképernyővel. Éppen egy újságnak mondtam el a múltkor, hogy ha ez így megy, akkor néhány év múlva a romániai családok gyermekei mind szemüvegesek lesznek. Vagy a komputer előtt, vagy a televízióban nézik a filmeket. Dehát ez van, ahogy mondják: átmeneti szakaszban vagyunk, csak ez igen sokat tart…

Hogyan látja a mozi jövőjét?

Remélem, hogy a gazdasági erő az egész országban javul majd, ami a közönséget visszairányíthatná a mozitermek felé, illetve alkalmunk adódna, hogy korszerűsítsük az épületeket, és az egyéb berendezéseket. Kagylófotelek kerüljenek a termekbe, aklimatizáló berendezés, padlóburkolat... hogy a néző már az előcsarnoktól minden szolgáltatást megkapjon.

Gyergyószentmiklós

Danaliszin József, műkedvelő, mozifelelős. Ketten tartják fent a mozit a gépésszel, aki beleszületett a szakmába. A pénztáros szobácskában beszélgettünk, villanymelegítő mellett, amíg a fiatalok kint álltak, s várták a vetítést. Elmondta, hogy ’90 óta több film van, de a mozik állapota itt is megromlott. Gyergyóban főleg a teremmel, a fűtéssel voltak gondok. Mindig megpróbálta „csinosítani”, de végül külső segítséghez kellett folyamodni. Három fiatal vállalkozó átépítette a termet, s most már egyszerre működik benne a diszkó és a mozi.

Ön szerint miért járnak olyan kevesen moziba? Mi lehet a probléma?

Danaliszin József: A kábeltelevízió, a videó, és az anyagiak. A pénz romlása, az elszegényedés, a munkanélküliség, a városból való elvándorlás. A mindennapi rohanás a felnőtt közönséget elvonta a moziktól. Maradtak a fiatalok. Próbáltuk beszervezni az iskolákat és elég nagy megértésre találtunk. Pár évvel ezelőtti nagyon jó kapcsolatunkat szeretnék felújítani a katonasággal. Így próbáljuk megmenteni a filmszínházat.

Mennyire ismerik, tudják felmérni a közönség igényeit?

Az igények sajnos nem a művészfilmeket, hanem az akciós filmeket érintik, ahol egyet lősz, és nyolcan elesnek. Aztán voltak még az indiai szerelmesfilmek. Művészfilmekre kevesen járnak, ezekre inkább az egyetemi és a nagyobb középiskolások jöttek el. Külön filmeket nem kérhetünk, esetleg háziolvasmányok alapján készült filmeket, ilyeneket szoktunk is rendelni, ha van rá igény az iskolában.

Gyergyónak az a sajátossága, hogy ahhoz képest, hogy kisváros, elég sok a diszkója, és van műjégpálya, szabadkorcsolyázás. Ezek elvonják a fiatalokat. Aztán a környék tele van jobbnál jobb kirándulóhelyekkel: Gyilkos-tó, kempingek. Tehát viszonylag kicsi a város, de sok szórakozási lehetőséget nyújt, s a mozi általában utoljára marad. Reméljük, hogy ez csak egy ideiglenes állapot. Az emberek tudják, hogy hol a mozi, tudják, hogy milyen film megy éppen, úgyhogy nem ez a probléma. De ez azt hiszem országos jelenség. A mozi egy hagyományos kulturális, szórakozási központ, de azt hiszem, hogy a filmkultúrával a generációváltáskor lemaradtunk. De az is igaz, hogy az anyagiak mindenkit szorítanak, a közönséget, a mozist egyaránt. Ez is egyfajta harc, és a háborúhoz, tudjuk, három dolog kell: pénz, pénz, pénz.

Maroshévíz – Căliman mozi

Két nagyon régi vetítőgép, egy 60 éves öregúr, a kisablakon pedig amerikai vígjáték kandikál, a legjavából. A gépteremben érdekes kép fogadott. Két különböző történelmi kor egy helyen. Nagy József szerint viszont – aki a mozi gépésze, és egyben vezetője is – ez nem a változás. Az normális, hogy a világ halad előre, csak az a kár, hogy egyszerűen nem volt elég pénzük, hogy kicseréljék a gépeket. A filmipar haladt tovább, csak itt Maroshévízen nem volt miből korszerűsödni.

Itt is ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint minden kisvárosban: film van, de a jó körülmények hiányoznak, az embereknek pedig nincs pénzük, vagy nincs igényük moziba járásra. Ennek ellenére Nagy József, és egyetlen segítőtársa mindent megtesznek, hogy a mozi fennmaradjon, és a kultúra egyik alapjaként létezzen. Április 19-én pénteken, éppen azután, hogy ott jártunk, drogellenes vetítést rendeztek az iskoláknak. A Traffic című filmet vetítették le. A meghívón az áll: „Gyere el és nézd meg ezt a kivételes filmet, amely el fog gondolkoztatni...” Nagy Sándor szerint a fiataloknak az a legnagyobb problémájuk, hogy nem tudják felhasználni a szabadságukat, azt a szabadságot, amelyet a forradalom hozott. A fiatalok az italhoz, s egyre inkább a drogokhoz fordulnak.

Kézdivásárhely – Petőfi mozi

A mozi kategóriája: 3-as, a filmek tehát később jutnak el, de az emberek különben sem járnak moziba. Veress Géza, a mozi felelőse szerint az a legnagyobb probléma, hogy a városban nagy a munkanélküliség, több gyárat is bezárattak, az embereknek nincs pénzük szórakozni, moziba járni. Szerette volna legalább az iskolákat meggyőzni, hogy a gyerekeket elhozzák a moziba, de ott is többnyire zárt ajtókra találnak. Ha minden gyereket havonta legalább egyszer elhoznának moziba, a mozi is helyreállhatna.

A végén megkérdeztem, hogy mit vár a jövőtől, s lehet-e valamit tenni még?

Veress Géza: Volt rosszabb periódus is, reméljük, hogy jobbra fordul. Megcsináltunk mindent, amit lehetett. Van egy felszerelésem, felrakom a kocsira, és a hangszórókkal körbemegyek, és bemondom hogy van vetítés, és hány órától, milyen filmet lehet megnézni. Azon kívül vannak plakátok, tehát az emberek tudnak rólunk…Az kellene, hogy legyen munkahely, legyen pénz, s akkor jönnének az emberek moziba.

Sepsiszentgyörgy

Itt két mozit működtetnek, az Arta és a Lux mozikat, de a két mozi személyzete tulajdonképpen ugyanabból a 6-9 emberből áll. Nagy ritkán történik meg, hogy párhuzamosan vetítenek egy filmet, egy óra kezdési különbséggel, úgy hogy egyik moziból kell átfutni a másik moziba az első tekerccsel. Itt is a Harry Potter volt a legsikeresebb, 1871 nézője volt három nap alatt, annak ellenére, hogy a legjobb filmek 500 maximum 700 nézőt hoznak el egy hét alatt, gyengébb filmek meg van hogy alig pár százat.

A mozibajáró szentgyörgyiek azt nehezményezik a legjobban, hogy egy héten csak egy filmet vetítenek, s egy kisvárosnak ez nem is túl sok, héti két filmmel szívesebben kiegyeznének.

Székelyudvarhely

Baloga Sándor, a Digital 3 Rt. ügyvezető igazgatója. Vele beszélgettünk az ottani mozi jövőjéről, ami azért is érdekes, mert ez az egyetlen „magyar” mozi, amelyet magán részvénytársaság bérel.

A Digital 3 működteti is a mozit, vagy csak bérli a termet és felhasználja?

Baloga Sándor: Bérli az egész épületet, nem csak magát a termet, mivel az épület jelenleg a mozivállalat tulajdonát képezi. Elindult egy privatizációs folyamat, amelynek eredményeként néhány év múlva azt mondhatjuk, hogy a moziterem, és minden, ami körben van, ez az egész épület, a Digital 3 Rt. tulajdona lesz, és ugyanúgy folytatjuk természetesen a mozi működtetését is.

Ez Romániában egy egyedi eset, hiszen nem lehet privatizálni a mozikat. Ez az önkormányzattól, vagy a România Film-től függ?

Teljes mértékben országosan központosított rendszer működik, ami azt jelenti, hogy elindult egy folyamat. Egy adott pillanatban közkinccsé nyilvánították a mozikat, s nem akartak a privatizációs folyamatnak újra zöld utat adni, de most úgy néz ki, hogy megint elindult ez a folyamat. Vannak olyan moziépületek, és olyan mozik, amelyeket nem is fog kiadni az állam a kezéből, de vannak olyan épületek, melyeket gazdaságosabban lehet működtetni ha ezeket másképp is hasznosítják. Nyilván lesznek megkötések arra vonatkozóan, hogy ezután is moziként kell működjenek, de nekünk nincs is szándékunkban mást tenni.

1993-ban amikor az akkori Ati beta Rt. átvette a moziépületet, akkor mi átalakítottuk olyan formában – tehát ez is egy hagyományos, régi típusú mozi volt –, hogy ez bármelyik pillanatban TV stúdióként, showműsorok helyszíneként is szolgálhasson. Ez gondolom látszik az egész felszerelésében. Székelyföldön mindenképpen egyedüli, de azt hiszem Erdélyben is, egy olyan nagy színpaddal rendelkezik, ami körfüggönnyel van ellátva, ami egyedi különlegessége ennek a teremnek. Tehát akkor olyan befektetést eszközöltünk, amivel egyértelművé tettük, hogy szeretnénk továbbműködtetni a mozit, de a termet más célokra is fel akarjuk felhasználni, TV stúdióként, kisebb rendezvények helyszíneként. 250 férőhelyesre csökkentettük, az amúgy négy-ötszáz férőhelyes termet.

Mivel többé kevésbé magánkézben van ez a mozi, nem lehet, hogy más filmeket is, magyar feliratos filmeket is behozzanak?

Szerencsés helyzetben vagyunk mi Székelyudvarhelyen, mert van egy cég, az Interfilm kft, amely arra szakosodott, hogy magyar művészfilmeket, és magyar filmeket hozzon be Romániába, és itt indítsa el úgymond útjukra. A legtöbb ilyen magyar filmnek a romániai ősbemutatója, díszbemutatója itt volt Székelyudvarhelyen, mi adhattunk otthont ezeknek. Tehát itt ezen a színpadon nagyon sok olyan színésszel találkozhatott a mozilátogató közönség, akit csak televízióban látott, vagy akikre régi filmekből emlékezett. Mindig mikor magyar filmvetítés volt, megmozdultak olyan generációk, akikről úgy gondoltuk, hogy nem is jönnek moziba: negyven-ötven éves hölgyek-urak jöttek el kézenfogva, és néztek meg magyar filmeket, teltházas magyar filmeket. Azt tudom mondani, hogy közel húszszor játszottuk szinte teltházzal, és a közönség soraiban az idősebbek is ott voltak, ami más film esetében nem adatik meg.

Ide is csak fiatalok járnak, s azok se olyan sokan?

Székelyudvarhely ebből a szempontból is szerencsés helyzetben van, mert a fiataloknak több szórakozási lehetőségük van. Nos ezekből természetesen válogatnak. Itt jön be az, hogy nem mindegy az, hogy milyen film megy a moziban, hogy adott esetben ez a film magyar szinkronos-e, vagy magyar feliratos? Hogy ha az embernek választania kell egy színészi előadóest és egy mozifilm között, akkor valószínű, hogy az előadóestet választja. Itt az, hogy legtöbbször románul vannak a filmek, vagy olyan kópiák kerülnek ide hozzánk, amelyek adott esetben még el is szakadhatnak, vagy már a felirat nagyon rossz, akkor nyilván mérlegel az ember. Én legalábbis azt látom, hogy nem annyira a pénz az oka, tehát bárhova elmegy az ember, minimum 15 ezer lejnyit el kell költsön. Mi pedig az elvárt a feltételeket próbáljuk fokozatosan előteremteni.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.