Vágyért vezeklés

Ang Lee: Se, jie / Lust, caution / Ellenséges vágyak

Szemet gyönyörködtető képsorok, szívet tépő dallamok, egy végzetes szerelem (?) története, nagyszabású háborús-érzelmes (néha egészen érzelgős) eposz, és az egyéni célokat, vágyakat, mocskokat hangsúlyozó dráma: Ang Lee legújabb filmjével teljes mértékben visszatért Ázsiába.

A filmmel kapcsolatos írások nagy része nem győzi – teljesen jogosan  – hangsúlyozni, hogy milyen hatalmas váltás ez a Brokeback Mountain-hoz képest. Nem csak a helyszín más, még csak nem is az számít, hogy nem angol nyelvű alkotás. Más a lelke, más a teste, összehasonlíthatatlan a rendező hollywoodi filmjeivel. Története azért sem mondható bonyolultnak, mert a nézőnek jó sok ideje van gondolkodni. Második világháború, Shanghai: a japán megszállás ellen harcoló diákcsapat tervez merényletet a gyűlölt kollaboráns, Mr. Yee ellen. Az évekig elhúzódó akcióban kulcsszerepet játszik a fiatal Wong Chia Chi, aki magát Mrs. Maknak, előkelő kínai hölgynek kiadva igyekszik elcsábítani a célszemélyt.

 

Kettejük kapcsolatának létrejöttét, fordulatait és elkerülhetetlen végét követi nyomon a film, és bár a cselekmény ideje több, mint négy év, a szokatlanul hosszú, két és fél órás filmidő elég teret hagy a kibontakozásnak, sőt. Ám az emlékezetes kísérőzene andalító dallamai közben azért nem egyszer érezheti azt a néző, hogy kétségkívül gyönyörű, de minimális tartalommal bíró átkötést lát – amit természetesen szinte minden esetben indokolnak az újabb és újabb fordulatok. Az mindenesetre tény: nem kell feszülten koncentrálni mind a 148 percben. A film érdekességét az esetlegessége adja: egyszerre nagyszabású háborús-érzelmes (néha egészen érzelgős) eposz, és az egyéni célokat, vágyakat, mocskokat hangsúlyozó dráma. A főszereplők viszonya hamar ambivalenssé válik: gyűlölettől a ragaszkodásig érzelmek hosszú skáláján vonulnak végig, ráadásként az igéző, de megdöbbentően naturálisan ábrázolt szeretkezések…

 

A kellemesen csordogáló, néha pedig viharos hullámként felcsapó történetet Ang Lee megfontoltan irányítja; átsüt a filmen az az érzelmi kötődés, amivel az alkotók hozzákapcsolódnak, és ami különlegessé teszi egy régóta Amerikában dolgozó taivani rendező „hazatérését”.  Színészi munka szempontjából a film abszolút csúcsteljesítmény. Tony Leung Mr. Yee szerepében annyira visszafogott és ugyanakkor vadállatias, hogy izzik tőle a vászon; az egyértelmű főszerepet játszó Wei Tang pedig olyan természetességgel játssza a korábbi életét az eredeti személyazonosságával együtt hátrahagyó Mrs. Makot, hogy szinte hihetetlennek tűnik: korábban még nem szerepelt filmben.

A történet önmagában nem adja el ezt a filmet, mert az a típusú élmény, amit nyújt, egy kritikában nem átadható. Csak szélesvásznon.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.