Anekdotikus komédia

Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég

A Hamvadó cigarettavég alig-alig Karády-film; inkább anekdotikus szerkezetű komédia, mint általában Bacsó Péter filmjei. Az anyag – „három ember, a színésznő, a szövegíró és a tábornok összefonódó története” – ugyan többféle lehetőséget is megengedett volna: szólhatott volna a film a démonikus filmcsillagról, vagy Újszászi későbbi, több mint kérdéses történelmi szerepéről, esetleg csinos szerelmi háromszöget is lehetett volna szerkeszteni.

A rendező azonban, bár utalásokkal jelezte mindezt, másképp döntött: Karády neve nem is szerepel a filmben, bár dalai igen, és az utalás sem félreérthető. Katalin (Nagy-Kálózy Eszter, aki a Szocsiban megrendezett nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat) leginkább szépséges hisztikkel díszíti a filmet, a tábornok (Cserhalmi György) kemény, képzeletszegény katona, akinek uniformisa alatt persze érző szív dobog, erotikus fantáziáit pedig leginkább Karády-filmekből meríti. Nem kevésbé sablonos karakter Süti sem, a tulajdonképpeni főszereplő, slemil dalszövegíró, kelet-európai túlélőművész és szibériai álpedikűrös; de hát ez nem egy jellemfilm.

Az anekdota, amely egyébként az élőbeszéd műfaja, nem is tűr különösebb pszichológiai, történelmi célokat vagy strukturális rafinériát: a kiváló színészi teljesímények mellett sem formálódnak jellemek; és az sem derül ki, hogyan halhatott meg bárki is olyan munkatáborokban, mint ahova Süti jár. Az egyes csattanós és szórakoztató történetek sorozata leginkább arra jó, hogy megmutassa, a három főszereplő közül Süti világlátása a legéletrevalóbb, s hogy ezt a tábornok is, Katalin is átveszi: eleinte a püspök, aztán Süti ötletei igazgatják kettejük viszonyát.

A végponton, mikor a két férfi, két életstratégia találkozik a kútnál, megitatják egymást, és a déli napfényben meghallgatják a pusztai rádión az énekelni kényszeríthető Karády Jó éjt, Budapest kezdetű dalát, mindez jól látszik. S az sem véletlen, hogy alkalmazkodásaik történetét ott fejezi be a film, ahol befejezi. Az anekdota, ha rögzítik, nem pedig elmondják, mint eredetileg szokás, erős modalitásigénnyel rendelkező műfaj is, karakteres hangnemet kíván. Ez a hangnem itt a szentimentális komédia hangneme. És minél délebbre megyünk Közép-Európában, annál szentimentálisabb a komédia. Bacsónál egyébként a nők a legkevésbé szentimentálisak; talán ez is volt – a Süti-féle anekdotakincsen túl – a Karády-témaválasztás egyik oka.

Az érzelmesség Süti beszédmódjából és a Sütiről való beszéd módjából ered, ám maga Süti nem szentimentális: ebben különbözik a Bacsó-féle kisember az empirikus kisembertől. Süti a maga érzelmességét, jobb és bal melleket fogva, kiírja magából – a házasságszédelgő levelektől a Karády-szövegekig, orgonáit magyar nótákig – szereplőtársainak, és persze nekünk, nézőknek, hogy mi érezzük inkább. Süti történetei, Süti beszédmódja, Süti életfelfogása diadalmaskodik tehát a patetikus-komoly Nagyok – a művész és a harcos – története, beszédmódja, életfelfogása felett: aki megnézi a Hamvadó cigarettavéget, igazi Bacsó-filmet láthat, jó poénokkal, énekekkel és az énekek énekével.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.