Első filmesek, első operatőrök, első hangmérnökök, első…

Filmtett–Duna Műhely alkotótábor másodszor

A második Filmtett–Duna Műhely alkotótábort 2003. július 17–26. között rendezték meg a Kovászna megyei Árkoson. Filmalkotói, operatőri, hangmérnöki, vágói, animációs, filmszínészi, filmológusi csoportba lehetett jelentkezni. Mint a helyszínen kiderült, ezek csak nevükben voltak külön működő, egymástól hermetikusan elzárt műhelyek, hiszen az árkosi tábor úgy dolgozott nyolc napon át szoros együttműködésben, mint egy egészen kis méretű filmgyár.

Mintegy hetvenöt, nagyobbrészt Romániából és Magyarországról érkezett résztvevővel „működött” idén az árkosi alkotótábor: ez a szám a tavalyi résztvevők számának szinte a dupláját jelenti. Zágoni Balázs táborvezető szerint ennél nagyobbra már nem is lenne szerencsés a tábort duzzasztani, hiszen a szervezők idén is nehezen látták át a csoportok tevékenységét, válaszoltak a felmerülő igényekre és szerezték be a műhelymunkához és a filmek elkészítéséhez szükséges kellékeket. A különböző fesztiválokon levetítendő kisfilmek mellett kevésbé látványos haszna is volt a tábornak: néhányan belekóstolhattak az operatőri, vágói, hangtechnikusi gyakorlatba. Idén ugyanis bővítették az alkotótábor kínálatát, a filmalkotó csoporton kívül, illetve részben annak szolgálatában technikai műhelyek is működtek. Az első táborhoz hasonlóan lehetett jelentkezni a filmszínész, illetve a filmológus csoportba is, ez utóbbiban Gelencsér Gábor előadásain a magyar filmtörténettel, Margitházi Beja irányításával pedig kritikaírással, újságszerkesztéssel ismerkedtek a résztvevők.

A színészcsoportot Hajdu Szabolcs koordinálta, aki a két napos műhelymunka alatt bevezette a nagyrészt hivatásos színészekből és színi főiskolai hallgatókból álló csapatot a filmszínészi munka néhány fortélyába, majd, bár eredeti elképzelése más volt, átadta a színészeket a rendezőknek, akik annyi filmet szándékoztak készíteni, hogy maximálisan igénybe vették a 6-7 tagú színészcsoportot. A színészek számára ezért kissé zsúfolt volt a tábori program, így nem folytathatták a filmszínész-képző műhelymunkát, viszont hajnali 7 órától késő estig forgatáson dolgoztak, Hajdu Szabolcs pedig a felvételnél adott tanácsokat.

Utolsó este levetítették a 12 leforgatott rövidfilm nyersanyag-változatát, ezeket videóra, szuper 8-as avagy 16 milliméteres filmre rögzítették. A videóra rögzített filmek egy részét időhiány miatt nem tudták befejezni, a vágás és a hangmontázs ezután történik meg, akárcsak a szuper 8-as filmek előhívása. A táborban készített rövidfilmek nagy százaléka játékfilm-szkeccs, annak rendje-módja szerinti cselekménnyel és szereplőkkel, mint Zágoni Bálint romantikus Találkája, Monica Andreescu Kastély című szürrealisztikus kalandja, vagy a Numalasa, Csillag Marci és Csíki Csaba párhuzamos montázstechnikával készült thrillere. A klasszikus játékfilmekhez közelítő művek mellett készült táncfilm, Szabó Péter rendezésében, kísérleti dokumentumfilm, Vargasz Abolcs kézjegyével, de volt az utolsó esti vetítésen látvánnyal illusztrált filozófikus gondolatsor, a falut megvillantó klip és animáció is.

Terep

Az árkosi Agronómus Ház épülete a diáküdülőkére emlékeztet: itt egy helyszínen volt szállás és műhelynek, vetítőteremnek berendezhető helység. A szomszédban pedig igazi kastély, óriási parkkal, diktátor-rezidenciaként emlegetik, jelenleg múzeum és ritkán magas rangú vendégek szállója. Monica Andreescu filmjét például ez a gazdagon berendezett, és mégis az üresség érzetét keltő épület ihlette. Egyébként a Sepsiszentgyörgytől pár kilométerre fekvő háromszéki falu érezhető hatással volt az alkotókra, több – levetített vagy egyelőre csak szinopszisa által ismertetett – film tematizálta a rusztikus környezetet vagy használta fel Árkost jellegzetes háttérként. Ám volt olyan terv is, amelynek nem kimondottan használt a rusztikus díszlet: Vancsó Gergő Naplója eredetileg a budapesti Deák téri metróban kezdődött, a jelenetet végül át kellett helyezni az árkosi jegenyesorra. Az is sajátos színezetet adott a munkának, hogy a hangfelvételbe néha belezúgott egy traktor, a videóprojektorba pedig napokra beköltözött egy óriáslégy.

Csapatmunka papírkivágással

A legcéltudatosabban talán az öttagú animációs csoport dolgozott, Csáki László irányításával. Mivel első alkalommal működött külön animációs csoport – amit nem utolsó sorban Bertóti Attila tavalyi, Hajsza című filmjének a sikere indokolt –, Csáki a papírkivágásos technikát tanította. Az animátorok, már csak a technika aprólékossága miatt is, szó szerint látástól vakulásig dolgoztak már az első napokban, míg más filmalkotók esetleg bizonytalanul, ideiglenes forgatókönyvüket morzsolgatva gondolkodtak. Igaz, nekik nem kellett az operatőrökkel egyezkedniük, maguk fényképezték a milliméterenként elmozdított figurákat. A gálavetítésre két animáció készült el, mindkettő minőségi munka: Melkuhn Andrea–Balázs Zoltán Gólya seggedugója című poénos, stilizált születés-története és Bertóti Attila Madzag, papír, ollója. Csáki László azt tartotta fontosnak, hogy együtt tudjanak dolgozni, mert az animáció csapatmunka: segítettek egymásnak az alakok kivágásánál, felülvigyázták egymás filmezését, hogy ne mozduljon be a kamera, ne tolódjanak el a figurák.

Nehéz a dolga…

Azok között, akik filmtervvel érkeztek Árkosra, többen először vettek részt forgatáson, ezért a nyolc nap első része azzal telt el, hogy pontos forgatókönyvet írtak, illetve átalakították a magukkal hozott szinopszist a helyi sajátosságok és a rendelkezésükre álló technikai felszerelés függvényében. A forgatás így később kezdődhetett, az Árkosra kiszállított négy kamerára precíz munkaprogram készült, aki filmezni akart, annak idejében fel kellett iratkoznia a listára. Ráadásul egyik kamera, mint ez már lenni szokott, hamarosan csődöt mondott, a többi az állandó használat miatt gyakran lemerült. Cs. Nagy Sándor, a filmkészítő csoport irányítója, vigyázott arra, hogy a szinopszisok leforgatható állapotba kerüljenek, koordinálta a forgatásokat, besegített azoknak, akik nem bírtak az általános megfeszített munkaritmussal. Az első táborhoz hasonlóan Maciej Kozlowsky lengyel operatőrt hívták meg idén is a szervezők, aki ezúttal két „segédet” is betanított. Hármuknak lehetett tehát udvarolni, amikor valakinek operatőrre volt szüksége, az idő előrehaladtával pedig egyre többen szerettek volna filmezni, a tábor második felében lavinaszerűen nőtt az elkezdett alkotások száma. Szilágyi Kornél, aki a szuper 8-as technikát hozta a táborba, csak azután engedte a drága filmszalag közelébe a rendezőket és operatőröket, miután már volt némi gyakorlatuk a videóra forgatásban. Jelentkezéskor egyetlen animátor, Makkai Bence kérte a szuper 8-ast, ám a helyszínen nagyon népszerű lett a technika. Akik ezt (is) válaszották, azoknak mindent előre pontosan ki kellett számolniuk, és egy tekercsen három percben kellett kidolgozniuk a történetet, így a svájci előhívásból majdnem kész filmet kapnak majd vissza.

A hangmontázs és a vágás így feltorlódott az utolsó napokra és éjszakákra, a gálavetítés előtt fél órával még vágtak, az indulás előtti reggelen még forgattak, a félig lebontott technikai felszerelés közepette. Mateusz Adamczyk, a hangtechnikai műhely egyik vezetője szintén Lengyelországból érkezett, hozzátehetjük: szerencsére, hiszen minden jel arra mutat, hogy az általa készített profi hangmontázs több filmet „feldobott”, emelt az általános színvonalon. A forgatáson a hangfelvételeket Kardos József hangmérnök irányította, szintén ő tanította a hangtechnikusi csoportba jelentkezőket a terepmunkával kapcsolatos tudnivalókra. A vágóműhelyt Bredár Zsolt és Csoma Zsolt irányították, illetve ők vágták a kényesebb nyersanyagot, az árkosi filmekkel lesz még munkájuk bőven Budapesten is. A táborhoz tartoztak még az esti vetítések, ahol azok, akik nem temetkeztek munkába, Duna Műhely-produkciókat, Mediawave-válogatást nézhettek, no meg Csáki László, Cs. Nagy Lajos, a Buharov-fivérek filmjeit. Ezzel párhuzamosan kortárs művészfilmeket is láthattunk, rajtuk élesítették kritikaíró érzéküket a filmológusok.

Filmdemokrácia

A mozgókép-készítésnek tehát minden egyes fázisába bele lehetett kóstolni Árkoson, Cs. Nagy Sándor „pici filmgyárnak” nevezte azt, ami a táborban történt, hiszen itt a forgatókönyvírástól a kritikáig tartott a mozgókép útja.

A Filmtetteseken kívül Durst György producer, a Duna Műhely vezetője volt az alkotótábor szervezője és egyfajta mecénása, aki szerint csodákat várni egy ilyen jellegű képzéstől a résztvevők látványos lelkesedése ellenére sem lehet. „Nem táltosképző tanfolyam. Lehetőségeket nyithatunk az érdeklődők számára, majd kiderül, tudnak-e ezzel élni.” – mondta Durst, amikor arról kérdeztük, szerinte milyen mértékben fognak a résztvevők a filmes szakmában dolgozni. Durst szerint talán négy-öt embert sikerült tartósan a filmes gondolkodásmóddal megfertőzni, ők talán készítenek majd figyelemreméltó mozgóképeket, mások esetleg a televíziós műsorok igényességét növelik. Az árkosi táborozók között ugyanis nemcsak filmes babérokra pályázók voltak, de tévénél, rádiónál dolgozók vagy ott elhelyezkedni kívánók is, akik elsősorban a gyakorlati, technikai fogásokra voltak kíváncsiak – hiszen az egyetemi oktatás többnyire az elméleti kérdésekre koncentrál.

Mivel a Filmtett–Duna Műhely alkotótábor távlati célja a filmről és filmben gondolkodó szakmai réteg kialakítása lenne Erdélyben, az elkövetkező években mindenképpen folytatni szeretnék ezt a kezdeményezést. Felmerült annak az igénye, hogy aki több évben is eljön a táborba, egyre magasabb szintű vagy változatosabb tudásra tehessen szert, ennek kapcsán pedig jelentkezik a dilemma: inkább első filmeseket fogadjon a tábor, vagy azoknak biztosítson továbbképzést, akik már rendelkeznek némi tapasztalattal e téren?

Egy ilyen alkotótáborban is a film általános demokratizálódásának az előnyei és hátulütői mutatkoznak meg, fogalmazta meg a Forgass című tábori újság számára Gelencsér Gábor: „Egyrészt többnyire mindenki készíthet filmet, másrészt a könnyű technika magában hordozza a veszélyt, hogy sokan felkészületlenül vágjanak bele a filmkészítésbe.” A mozgókép sikerességét már nem kizárólag az elkészítés, de a bemutatás, forgalmazás is meghatározza, ugyanis ez utóbbi válik egyre bonyolultabbá, tette hozzá Gelencsér. Az Árkoson készült filmek első nyilvános bemutatása – és próbaköve – a novemberben Marosvásárhelyen megtartandó 11. Alter-Native Rövidfilmfesztivál lesz, ezt követi a budapesti Filmszemle, majd a győri Mediawave. Versenyre fel.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.