Fast Film törvény

Beszélgetés Giurgiu Tudorral a román filmtörvény sorsáról

Románia talán európai rekordot döntött a filmtörvény elfogadásának sebességével. Bár a megelőző tárgyalások fél évet vettek igénybe, mindössze két hét alatt tette meg az utat a parlamenti vitáktól a szavazáson keresztül a Hivatalos Közlönyben való megjelenéséig. Giurgiu Tudor producerrel, a Transilvania Filmfesztivál igazgatójával e törvény sajátosságairól beszélgettünk.

Ki volt az aktuális román filmtörvény kezdeményezője? Hogyan fogadta a kezdeményezést a szakma, illetve a parlament?

A törvény azzal a szándékkal jött létre, hogy helyettesítsen egy olyan sürgősségi kormányhatározatot, amely 1996 és 1999 között szabályozta a hazai filmgyártást és forgalmazást. De szokás szerint: új idők – új törvények. Azok, akik ellenezték a tervezetet, elsősorban arra hivatkoztak, hogy sok román film gyártása félbemaradt, és például 2000-ben a nemzeti filmgyártás zéró volt. A törvény leghatározottabb kezdeményezője és támogatója Sergiu Nicolaescu, a Szenátus védelmi bizottságának elnöke volt, aki minden befolyását latba vetette pártkollégái körében, hogy a törvényt megszavazza a parlament, annak ellenére, hogy számos megjegyzés és figyelmeztetés érkezett a szakma részéről, amelyet nem vettek figyelembe.

Milyen nyugati modell alapján állították össze a törvénytervezetet?

A francia és a német modell alapján született az előző filmtörvény-tervezet, melyet nem Nicolaescu, hanem Radu Gabrea, a Nemzeti Filmhivatal (ONC) akkori elnöke kezdeményezett. Ő volt az, aki gyakorlatilag az egész támogatási, pénzelosztási rendszer reformját tűzte ki célul, és független producerek segítségét kérte ahhoz, hogy egy koherens és hathatós tervezetet dolgozzanak ki. Az erre épülő Nicolaescu-változat sokkal haloványabb és hiányosabb, például hiányoznak belőle a forgatókönyvek elkészítésére szánt támogatások, és olyan súlyos pontatlanságok is vannak benne, mint a dokumentumfilmnek a rövidfilm kategóriájába való beskatulyázása. Mintha nem lehetne 20 percnél hosszabb dokumentumfilmet készíteni...

Értsem úgy, hogy a Gabrea- és a Nicolaescu-változat egy ideig konkurált egymással, és az utóbbi került ki győztesen?

Nem, nem konkuráltak egy pillanatig sem. Mivel 2000-ben egyetlen nagyjátékfilmet sem mutattak be, elterjedt az a vélemény, hogy az akkor érvényes törvény – ez volt a Radu Gabrea-féle változat – nem jó, és új törvényt kell alkotni. Valóban volt egy-két működési zavar a törvény körül, hiszen producerek, akik támogatásokat kaptak az ONC-től, több esetben nem fejezték be a filmeket, és a filmhivatalnak nem volt hatalma arra, hogy ezeket az eseteket ellenőrizze. De ez nem azt jelentette, hogy az egész törvény rossz lett volna. Mindennek a teteje, hogy a Filmhivatalt felváltó Nemzeti Filmközpont (Centrul National al Cinematografiei) – Nicolaescu-al az élen – visszautasított olyan projekteket, amelyek a Filmhivatal idején kezdődtek el. Így a Maria, vagy a Vizsga (Examen) című filmeket, amelyek végül idén valahogy elkészültek, de visszautasította Lucian Pintilie legújabb filmjét is, a Niki Ardelean, nyugalmazott ezredest (Niki Ardelean, colonel în rezervã), amelyet idén mutattak be Cannes-ban.

Nicolaescu szenátor úgy látta jónak, hogy lecserélje ezt a törvényt, és egy saját ízlésének megfelelő törvényt hozzon létre. Így kerültek be a törvénybe az olyan aberrációk, mint a történelmi filmek programja, vagy a falumozi program. Ez a kettő a személyes ambíció tipikus esete, amikor egyáltalán nem vette figyelembe a szakma, vagy mások véleményét. A liberálisok akkor kezdeményeztek egy kerekasztal-beszélgetést, abban a reményben, hogy még lehet valamit változtatni, de teljesen eredménytelenül. A Nicolaescu-féle változatot tavaly decemberben fogadta el a parlament, a Társadalmi Demokrácia Pártjának (a jelenlegi kormánypárt – szerk. megj.) szavazógépe tette a dolgát.

Melyek az aktuális törvény előnyei?

Szerencsére a Nemzeti Filmközpont (CNC) által kiírt pályázat eredményhirdetése után kirobbant cirkusz miatt felszámolták a Film Konzultatív Tanácsát (Colegiul Consultativ al Cinematografiei). Ez egy értelmetlen és működésképtelen szerv volt, hiszen havonta ülésezett, de gyakorlatilag nem volt beleszólási joga a döntéshozatalba. Tanácsot adott, véleményezett… és felvette a fizetését. De semmi felelőssége nem volt. A törvény viszont továbbra is szándékosan kétértelmű és homályos arra nézvést, hogy a válogató testületek milyen kritériumok alapján rangsorolják a beérkező pályázatokat. Nem létezik semmilyen szakmai döntési kritérium, amelynek alapján el lehetne dönteni, hogy milyen esélye van egy filmtervnek, forgatókönyvnek arra, hogy valóban jó film legyen belőle. És akik „fent” vannak, nem is érdekeltek abban, hogy egy ilyen átlátható pontrendszer létrejöjjön.

Más országokban létezik ilyen pontrendszer? Milyen kritériumok alapján működnek?

Egy ilyen méltányos pontrendszer a következő lehetne: a pontozásnál 65%-ot érjen a forgatókönyv értékelése, amelyet valóban szakértők elemezzenek a történet vonalvezetése, a szereplők jellemzése, valamint a konfliktus kibontása alapján. És 35%-ot tegyen ki a rendező és a producer munkásságának az értékelése. Ezt a következők alapján lehet mérni: rendező esetén a korábbi filmjeinek nemzetközi fesztiválokon való részvétele alapján, illetve elsőfilmes rendező esetén rövidfilmjeinek értékelése mentén. A producert pedig az eddig gyártott filmek száma, azok bevétele (box office), valamint nemzetközi fesztiválokon való részvétele minősítené. Németországban van egy ilyen típusú pontrendszer. Egyetlen kritikát fogalmaztak meg vele kapcsolatban nemrég: túl sok pontot adnak a rendező, illetve producer korábbi filmjeinek az A-kategóriás nemzetközi fesztiválokon elért eredményeire. Miközben ez egy szubjektív dolog, a kapcsolatokon is sok múlik. De ezt leszámítva, a rendszer nagyon jól működik.

Mégis, milyen mértékben működőképes a Nicolaescu-féle törvény?

A törvénynek elég hamar rossz híre kelt, már alig néhány hónappal a parlamenti szavazás után. A Filmközpont által kiírt pályázat egy szomorú vígjátéknak bizonyult, ahol jó előre le voltak osztva a kártyák. A Konzultatív Tanács tagjai barátaiknak és egymás közt osztották szét a támogatást. Most a helyzet némiképp megváltozott, mert a Filmközpont a Kultuszminisztérium közvetlen fennhatósága alá került. De jelenleg még nem lehet tudni, hogy ez milyen irányú változást fog eredményezni. Védőernyővé válik a filmszakma számára, vagy éppen ellenkezőleg…

Milyen remény van arra, hogy a helyzet változzék?

Sajnos a törvényhez tartozó alkalmazási normák, rendeletek a mai napig nem jelentek meg. A káosz pedig egyre nagyobb. Mindenesetre a román filmes élet sorsa nem egy törvényen múlik elsősorban, amelyet olyanok hoztak tető alá kutyafuttában, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan működik Európában a filmes törvénykezés. Ehhez jó forgatókönyvek, jó rendezők és olyan producerek kellenek, akik koprodukciókban, európai szintű együttműködésben gondolkodnak.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.