Kaptár, újratöltve

Paul W. S. Anderson: Resident Evil: Afterlife / A kaptár: Túlvilág

A kaptár direktora, Paul W.S. Anderson mindkét, „csak” írói és produceri közreműködésével készült folytatást ignorálva tér vissza a széria negyedik filmjével. A kaptár: Túlvilág úgy viszonyul a nyitófilmhez, ahogy a Mátrix - Újratöltve követte a Mátrixot. Anderson gyakorlatilag forgatókönyv nélkül, méregdrága látvánnyal, James Cameron Avatárjának 3D-technikáját használva igyekszik lehengerelni minket.

A Resident Evil-videojátékok alapján készült A kaptár nagy anyagi siker volt 2002-ben, de ezt inkább köszönhette remek promóciójának, mint kreátora, Paul W.S. Anderson teljesítményének. Pedig úgy tűnt, a brit direktor stílusa remekül passzol a játékhoz: első filmje, a Shopping már 1994-ben a videojátékokat idézte, ő adaptálta mozira a kultikus Mortal Kombatot is, és neki köszönhetjük a '90-es évek egyik legjobb sci-fi-horrorját, a máig alulértékelt Halálhajót (Event Horizon). A kaptárral kapcsolatban Anderson eleve franchise-ban gondolkodott, a szériaindítót grandiózus záróképével előzménynek szánta, így filmje akció-horrorként haloványra sikeredett (különösen az ikerfilmjének is tekinthető, a zombikat végérvényesen felpörgető 28 nappal későbbhöz képest). A második rész (Apokalipszis) már inkább adta a játék hangulatát, a harmadik (Teljes pusztulás) pedig kézenfekvő poszt-apokaliptikus továbbgondolás volt; ehhez képest egy negyedik epizód önmagában feleslegesnek tűnt, így szükség volt az időközben egy blaszfémikus crossovert (Alien vs. Predator) és egy közepes remake-t (Halálfutam) kitermelő Anderson rendezői visszatérésére és az éppen trendi 3D-technikára.

Kép a Resident Evil Afterlife / Kaptár Túlvilág című filmből

Mivel Anderson neve mostanában nem cseng sokkal jobban Uwe Bollénál, a negyedik pálya egyedül a 3D miatt tűnhetett ígéretesnek, ugyanis A kaptár: Túlvilág az Avatár technológiájával forgott, szó sincs tehát arról a ronda és semmi extrát nem nyújtó utólagos konverzióról, amivel számos filmet igyekeztek felturbózni mostanában. Az is bizonyos, hogy a Kaptár-filmek három fő zsánere, a horror, az akciófilm és a sci-fi eszköztára óriási plusz arzenált kaphat a megfelelően használt harmadik dimenziótól. A 3D 50-es évekbeli felfutásakor is aratott A viaszbabák háza (House of Wax) és az It Came from Outer Space, és hiába volt kudarc Az élőhalottak éjszakája, a Véres Valentin vagy a Végső állomás mostanában készült 3D-verziója, egy-egy jó pillanatuk bebizonyította, hogy a hatásorientált műfajok a jövőben félelmetesen erősek lehetnek ezzel a technikával.

Kép a Resident Evil Afterlife / Kaptár Túlvilág című filmből

Ennek megfelelően Anderson a látványra koncentrált, a sztorival nem bíbelődött sokat: a földön még mindig tömegesen kószálnak a zombik, a Védernyő vállalat továbbra is veszélyes kísérleteket folytat. Alice (Milla Jovovich) néhány túlélővel egy kihalt börtönben húzza meg magát, miközben híradások érkeznek egy nem messze horgonyzó, menedéket ígérő hajóról – hőseinknek így át kell verekedniük magunkat egy seregnyi éhes hullán. A történet még a korábbi részekhez képest is különösen működésképtelen: A kaptárban legalább az amnéziás hősnővel tökéletesen azonosulhattunk, a film így sztoriját illetően Kocka-szerű klausztrofób horrorként meglepően jól működött, A kaptár: Túlvilág története viszont még egy videojáték tucatküldetésének is gyenge lenne. Ezúttal Claire (Ali Larter) veszíti el emlékezetét, de Anderson ezt is érvényteleníti azzal, hogy mániákusan próbál visszatérni az általa rendezett nyitófilmhez. A második filmben Alice szuperképességeket, a harmadikban saját klónhadsereget kapott, de A kaptár: Túlvilág prológusában ikertesói mind meghalnak, az új főellenség pedig visszaveszi tőle szupererejét.

Kép a Resident Evil Afterlife / Kaptár Túlvilág című filmből

Az új film sztorijáról tehát jót nem lehet mondani, de ezen gyorsan túltehetnénk magunkat, ha azt az észbontó látványt kapjuk 3D-ben, amit Anderson pl. a Halálhajóval mutatott annak idején. Érdekes módon pont e filmet nem idézi le, ezzel szemben akadnak itt lopások bőséggel a sci-fi, a horror és az akciófilm legjobbjaiból. Az akciószcénák a Mátrix-trilógiát és a 300-at, a mutálódó élőhalottak horrorja A dolgot és a Penge 2-t juttathatják eszünkbe, és a lajstrom ezzel korántsem teljes. Anderson célja leginkább az lehetett, hogy a világra szabadítsa minden idők legőszintébb akciógiccsét, amihez képest a Mátrix - Újratöltve és a Charlie angyalai: Teljes gázzal természetfilmeknek tűnnek. Ebben viszont kiütéses győzelmet arat: aki vevő az efféle filmes videojátékra, az jó eséllyel élvezni fogja a remek indusztriális zenével megtámogatott akciókat és a tökéletes horror-effekteket, amikért egyszer megéri megnézni A kaptár: Túlvilágot – de csakis egy 3D-s mozi első soraiból. A film viszont a benne rejlő lehetőségekhez mérten mindenképpen csalódás, mivel kevésszer használja jól háromdimenziós filmes öklét, így az igazán húsbavágó 3D-akció-horror hullámvasútra még várnunk kell.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.