Alkonyattól piranháig

Alexandre Aja: Piranha 3D

Kevés remake-et ismerünk, ami jobban sikerült az eredetijénél, olyan viszont még nem készült, ami mindezt második hivatalos feldolgozásként mondhatta volna el magáról. Joe Dante 1978-as klasszikusát, a Piranhát producere, Roger Corman 1995-ben már újradolgozta egyszer, de Alexandre Aja meglepően harapós Piranha 3D-je mindkét változatot übereli.

Az 1978-as Piranha pusztán egy Cápa-koppintásnak indult a legendás Roger Corman szegénysori műhelyéből, de rendezője, a később szép karriert befutó Joe Dante kasszasikert és horror-etalont csinált belőle, folytatása pedig szintén egy nagy név, James Cameron kétes sikerű rendezői debütálása volt. A 17 évvel későbbi remake pusztán egy igénytelen „bőrlerágás” volt Corman részéről, a második újragondolás fölött viszont már a híres-hírhedt Weinstein-tesók bábáskodtak, 24 millió dolláros büdzsével támogatva a produkciót. A relatíve nagy költségvetéssel ráadásul tekintélyes szereposztás is érkezett, játszik a filmben például Elisabeth Shue, Ving Rhames, Christoper Lloyd, Jerry O'Connell, Richard Dreyfuss (tisztelgés a Cápa előtt), sőt még a Motel direktora, Eli Roth is megjelenik egy önironikus feltrancsíroztatás erejéig. Optimizmusra elsősorban a rendező, Alexandre Aja személye adhatott okot, hisz a Magasfeszültséggel nevet szerzett francia direktor az egyik legtehetségesebb fiatal horror-rendezőnek számít, ráadásul filmográfiájában már két sikeres (azaz egy-egy sequel-t megérő) remake (Sziklák szeme, Tükrök) is található.

Kép a Piranha 3D című filmből

A történet természetesen ezúttal sincs túlbonyolítva: Dante filmjével ellentétben nem egy balul sikerült katonai kísérletnek köszönhetjük a címszereplő bestiákat, hanem egy földrengés hozza a felszínre őket egy tó alatt húzódó barlangrendszerből, ahol a dinoszauruszok kora óta raboskodtak. Hősünk egy városka seriffjének (Shue) 14 éves fia (Steven McQueen), aki a testvére feletti bébiszitterkedés helyett a tóparti fesztiválra indul bulizni, de pechjére a frissen kiszabadult, farkaséhes piranhák is hasonlóképpen tesznek. A történet több szálon fut, de a lényeg nagyjából ugyanaz, mint a Madarak esetében: seregnyi vérszomjas mini-horrormonstrum fenyegeti néhány rossz helyen, rossz időben tartózkodó átlagember testi épségét.

Kép a Piranha 3D című filmből

Az újabb remake elsősorban a 3D divatjának köszönheti létjogosultságát, alkotói ennek megfelelően a kezdetektől e technika használatában gondolkodtak, Aja viszont végül a nemes egyszerűség nevében a hagyományos módszer és a lehető legfejlettebb utólagos konverzió mellett döntött. A harmadik dimenziót így is sikerült innovatívan használnia: a mélységből felfelé úszó, a kamera irányába gyakran harapó piranhák támadásaihoz tökéletesen passzol a 3D alkalmazása, de Aja meglepetéseket is tartogat, egy ízben például csak egy műanyag poharat dobnak a főhős szemszögéből fényképező kamera felé, de a néző így is garantáltan kiugrik a bőréből.

Kép a Piranha 3D című filmből

A Piranha kiválósága enneke ellenére nem formaiságában rejlik, sokkal inkább abban, hogy Aja remekül választott film-példaképeket. A rendező fő inspirációja a Szörnyecskék (Gremlins, szintén Dante-től), a Különös kísérlet (Weird Science, a tinivígjátékok koronázatlan királya, John Hughes filmje) és két Peter Jackson-féle horrorkomédia, a Törjön ki a frász! (The Frighteners) és a Hullajó (Braindead) volt. Ennek megfelelően a Piranha is két fronton támad: egyrészt amerikai mainstream-viszonylatban példátlan mennyiségű és minőségű gore van benne (Greg Nicotero és Howard Berger az Alkonyattól pirkadatigon, a Kill Billen és a Motelen összesen fáradozhattak ennyit), amit Aja tökéletesen tudatos – azaz nem „annyira rossz, hogy már jó” – humorral enyhít. A rendező ráadásul zavarbaejtő hangulatváltásokkal is operál: a film legtöbbet emlegetett jelenete (amikor a piranhák beszállnak a szabadstrandi buliba) legalább annyira legtaglózó, mint a partraszállás a Ryan közlegény megmentésében, de a következő pillanatban Ving Rhames már motorcsónak-propellert ragad, és a Hullajó hőséhez hasonló lelkesedéssel kezdi aprítani a vérszomjas kis bestiákat.

Kép a Piranha 3D című filmből

Aja tehát pusztán egy felnőtteknek szóló – azaz meglepően sok erőszakot, morbid humort és erotikát tartalmazó – Spielberg-féle popcorn-exploitationt akart készíteni, ami (ha megbocsátjuk a néhol tökéletlen CGI-t) aligha sikerülhetett volna jobban. A Piranha 3D az Expendables és a Machete mellett az év legszórakoztatóbb „bűnös élvezete”, de e két filmhez hasonlóan csak erős idegzetűeknek ajánlott!



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.