A vizualitásról tanulni

Beszélgetés Tárkányi Erikával és Fám Erikával

Jelenleg Romániában opcionális tantárgyként lehet a médiaoktatást beszorítani a hivatalos tanrendbe, ami heti egy órat jelent. Két tanárt kerestünk meg, akik filmkultúrat tanítanak, saját tanterv alapkoncepció és sajátos körülmények között. A kolozsvári Báthory István Líceumban az elmúlt tanévben Tárkányi Erika magyar szakos tanárnő egy humán profilú kilencedik osztály számára dolgozta ki az opcionális tantárgytervet, melyet idén folytat, és a közpiskolai oktatás négy évfolyamára szeretne kibővíteni. A sepsiszentgyörgyi Mikó Imre Kollégiumban Vizuális kommunikáció néven öt éve tart Fám Erika opcionális tantárgyat, melynek során művészfilmeket néznek meg a diákokkal, némelyiket háromszor is, és azokat boncolgatják. Mindkét középiskolában gyakorlati képzés is hozzátartozik a munkához: forgatókönyvírással, fotóval és rövidfilmekkel is próbálkoznak.

Másképpen néznek

Beszélgetés Tárkányi Erikával

Hogyan kezdtél bele el a filmkultúra oktatásába a Báthoryban?

Körülbelul két éve felkértek, hogy tartsak opcionális tárgyat kilencedik osztályban, erre ki kellet dolgoznom egy saját tantervet. Azt akartam, hogy valami új legyen, olyan, ami a gyerekeket érdekelné. Nem szerettem volna opcionálison is irodalmat tanítani, mert amúgy is nagyon kötött az iskolai programjuk, és különböző, az irodalomoktatáshoz kapcsolódó körökön is részt vehetnek. Saját opcionális tantárgyervemet, Hartai László Mozgóképoktatás című könyve alapján állítottam össze, Mozgóképoktatás az irodalomórán címen. Megbeszéltem a magyar szakos tanfelügyelőnővel, aki beleegyezett, akkor két évre volt kidolgozva a tantárgyterv, idén szeretném további két évre kidolgozni, amennyire lehet, kibővíteni, hogy 12. osztályig folytathassuk a munkát

Konkrétan miből áll össze a tananyag és hogyan fogadták a gyerekek az új tárgyat?

Egyetlen, humán beállítottságú osztályban dolgozom. Az elején nagyon furcsa volt számukra maga a tantárgy, de év végére nagyot fejlődtek és meg is szerették. Célom a filmes korszakokat dióhéjban feltérképezni, ők maguk is bemutattak rövidfilmtörténeti munkákat, dolgozatokat, néhány filmet megnéztünk. Így akartam mozgóképes kultúrájukat kicsit tágítani olyan szempontból, hogy figyeljék meg a művészi oldalát annak, amit moziban, tévében látnak, hiszen ami számukra könnyen hozzáférhető, az többnyire kommersz és teljesen a szórakoztatásukat szolgálja.

Milyen filmeket néztek meg együtt?

Főleg némafilmekből néztünk részleteket, mert tavaly arról tárgyaltunk egy kicsit bővebben. Aztán beledobtam őket a mélyvízbe, mert megnéztünk egy Tarkovszkij-filmet, ami nagyon nehéz volt számukra, még úgy is, hogy több részletben láttuk, de Antonioni Nagyítása aztán tetszett nekik, a képi megoldásokra figyeltek fel. És fontos volt az is, hogy kilencedik végén megnéztük a Valami Amerikát, mert a diákság ezt mindenképpen sikerfilmként tartja számon. Tetszett nekik, hogy hajlandó voltam nem csak a művészfilmek fele kanyarodni. Sokat tárgyaltunk arról, hogy a film ma elsősorban szórakoztat, de mást is jelenhet, és erről beszéltem én nekik, ők meg azt a tapasztalatot hozták az órákra, hogy miként szórakoztat.

Milyen visszajelzéseket kapsz a diákok és környezetük reszéről?

Sokaknak feleslegesnek tűnhet ez az óra, hiszen látszólag nagyon könnyű dolog a diákokkal filmekről beszélgetni. De ők maguk nagyon fontosnak tartják, hogy filmes, tévés élményeiket elmeséljék. Nagyon érdekes, ahogy különböző filmkategóriák beépülnek a tudatukba, még a tiltott filmekről is lehet ezen az órán beszélni. Például a pornográf filmekhez is filmes szaknyelven próbáltunk meg közelíteni, ami aztán lebontotta a gyengébb minőségű filmek jelentését. Erre mondták, hogy kegyetlenség. Néhányan azt írták kilencedik végén, hogy megtanulták másképp nézni a filmeket. Nem is tudták még megfogalmazni, mi az a másképp, és ettől az opcionálistól biztos nem lesz még belőlük filmelméleti zseni, a szakszótárral nagyon nehezen bánnak, és sokat elfelejtettek például már csak egy nyár alatt is, de ez a másképp az bennük él.

Milyen segédeszközökkel dolgoztok?

Szerencsére az iskolában van egy jól felszerelt terem, ahol tévé, videó is a rendelkezésünkre áll, a filmeket viszont elég nehéz megszerezni, és elég nehéz osztályt is cserélni, mert a felszerelt teremben is tanul egy osztály, akiknek a mi óránk idejére át kell költözniük máshová. Az egy óra ötven percet jelent, de mi gyakran cserélünk úgy órát, hogy több időt tudjuk maradni. Második félévtől szeretnék egy egyszerű VHS kamerát is kezükbe adni, ami inkább játszadozásra, mint komoly munkára alkalmas, de azzal ők fogják megfilmesíteni az általuk írt forgatókönyvet. Mert forgatókönyvírással is próbálkoztunk, előbb megbeszéltük, milyen lépései vannak egy film készítésének, és hogy milyen témákról készítenének ők maguk filmet. Néhányan aztán csoportmunkában összeállítottak egy forgatókönyvet, úgy, hogy ahhoz fényképeket is mellékeltek. Két záródolgozat téma volt, ezek közül egyik az, hogy fiatalokat érintő témában, tehát dohány- és alkoholellenességről, drogprevencióról készítsenek egy ilyen, fényképekkel ellátott szöveges munkát, nevezhetjük forgatókönyvnek, képregénynek. Aztán megnéztük, hogy ha ezt le kellene filmezni, mi mindent kellene odaírni az operatőr számára, mitől más a forgatókönyv és más egy történet, ami egyszerűen elmesélünk. Ha második félévben kezükben lesz a kamera, meg fogják tapasztalni, hogy milyen komoly munka a filmkészítés, nem csak a vagány sztoriról szól, meg kell keresni hozzá a megfelelő mozgóképes eszközöket is.

A magyarországi tantárgytervet, ami teljesen más képzési viszonyokra íródott, pontosan hogyan alkalmaztad?

Utánanéztem annak, hogy ők mire fektetik a hangsúlyt, és megpróbáltam annak egy apró részletét, egy morzsányi darabját átvenni. Az alapokat akartam megvetni, azzal, hogy dióhéjban filmtörténeti korszakolást nyújtok a gyerekeknek, némafilmtől a hangosfilmig, aztán a hangos filmen át a színes filmig és aztán a kortárs filmművésztig. A munkámat a Báróczi Zoltán által '97-ben kidolgozott, Magyarországon használt tankönyvcsoport alapján végzem, melyet Moziban, képernyő előtt címmel adtak ki. A könyvben kimondottan a filmes kultúrát tanító gyakorlatokat tartalmaz, rávezeti a gyerekeket, hogy a film másképpen látható világ, és arra, hogyan teremtjük meg ezt a világot. Könyvtárban találtam, és pontosan kitöltötte az óráimat, az anyag elosztása is megfelelő vol!t számomra, heti egy órában a végére is jutottam.

Greenaway, a matek, a médialabor meg a naplemente.

Beszélgetés Fám Erikával

Hogyan sikerült a tanrendbe beilleszteni a filmkultúrát, hiszen jelenleg Romániában erre nincs egy speciális tantárgy elkülönítve?

Amikor '98-ban bevezették Romániában az opcionális tanórákat, én a filozófia, közgazdaságtan, szociológia órákon próbálkoztam már azzal, hogy lépjünk ki a pusztán a szövegre figyelő megszokásokból. Néztünk filmeket, közgazdaságtanból reklámokat vittem be, és úgy láttam, hogy valós igényük van a gyerekeknek arra, hogy a vizualitásról is tanulhassanak. Vizuális kommunikáció néven dolgoztam ki a tantárgyat, az elején túl nagy térben képzeltem el az egészet, hiszen sok mindent be akartam venni, a barlangrajzoktól a képzőművészeten, fotográfián és a reklámokon át a filmművészetig. Aztán derült ki, hogy erre heti egy órában tér nem nagyon van, úgy hogy most már a filmművészet egy darabkáját fedi a vizuális kommunikáció tantárgynév. Annyit még el tudtam érni, hogy mindig az utolsó óra, úgy hogy ha másfél vagy éppen két órát maradunk, nem zavar senkit.

Öt év alatt hogyan változott a tárgy fogadtatása?

Érdekes, hogy mennyire életre kapott, hiszen első évben egy osztályban tartottam, mert nyilván el kell adni a tantárgyat, osztályról osztályra járni, elmondani, hogy mit fogunk tanulni, kedvet csinálni hozzá. De a kedvcsinálás igazából úgy működik, ha átadódik az információ, ők mesélik el egymásnak, és a következő generáció már tud valamicskét a dologról. Második évben aztán két osztály választotta, és idén négy osztályban van vizuális kommunikáció.

A Mikóban ezek szerint, sok más iskolával ellentétben, reális az opcionális óra fogalma. Mit választhattak volna a vizuális kultúra helyett?

Többek között konfliktuskezelést, játékos matematikát, tornát, táncot. Év elején felajánlják nekik a választható tárgyakat, és az osztály demokratikus módon dönt afelől, mit szeretne tanulni. Ezért is kell nagyon figyelni arra, hogy ne váljon teherré ez az óra, hogy jó élményeket szerezenek itt, hiszen valahogyan a piacgazdaság, a kereslet-kínálat szabályai szerint létezik az opcionális, addig van vagy lesz, amíg arra igényük van a diákoknak.

És milyen anyaggal teremtetted meg az egyensúlyt a kereslet és a kínálat között?

Miután rájöttem arra, hogy heti egy órában nem lehet a vizuális kultúra több területéről beszélni, áttértem arra a változatra, hogy filmeket nézünk, minden fajta elméleti bevezetés nélkül. Hiába is beszélnénk például arról, hogy André Bazin hogyan gondolta, míg nincs mire építeni. Mélyvízbe szoktam őket dobni, Greenaway-jel kezdjük, amitől rögtön ki is borulnak. Ezután hagyjuk egy hétig pihenni az élményeket, a következő órán pedig kezdjük előlről, boncolgatjuk, megbeszéljük az egészet, volt olyan is, hogy háromszor néztünk meg egyet. Az előző években ez nehezebben ment, rendesen megkínoztuk a videoszalagokat, hiszen a szóban forgó jeleneteket még egyszer meg kellett nézni, hogy lássuk, mit miért állítunk. Most azonban van egy médialaborunk, pályázás útján kapta az iskola, ami összehasonlíthatatlanul könnyebbé teszi a munkánkat, a számítógép segítségével a film bármelyik pillanata azonnal elérhető számomra. Színek, formák, tér, zene, mozgás, szöveg, történet, szerkezet – minden apró részecskéjét megbeszéljük. És akkor ebben még nem merült ki a dolog, az iskola digitális fényképezőgépével is dolgozunk, amivel 5-10 perces filmeket is lehet készíteni, szerencsére az informatika szakos kollegámmal, Gábor Bélával nagyon jól együtt tudunk dolgozni, ő képfeldolgozást tanít nekik.

Félévenként körülbelül hány filmet beszéltek meg?

Három-négyet, Greeanawaytől A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője az első, aztán következik Oliver Stone és a Született gyilkosok, ami már jobban tetszik nekik is. Truffaut Fahrenheit 451-je ismét jókora váltást jelent, hiszen eléggé lassú, klasszikusan megszerkesztett film, és azután, ha van még idő, egy feket-fehér film következik. Szerintem jobb radikálisan kezdeni, mint a filmtörténeten át jutni el a jelenkori művészfilmig, mert a diák látásmódjának kell megváltoznia, fel kell rázni őket a tévézés megszokásaiból.

Milyen más tantárgyak vannak segítségedre ebben a rázós folyamatban?

A diákok mindenféléből átvesznek, irodalomból nyilván, képzőművészetből, ha voltak már ilyen tapasztaltaik, és hát még matekből is, valaki azt mondta, hogy a Greenaway-film olyan, mint egy matematikai képlet.

Milyenek a visszajelzések?

A legnagyobb sikerélményünk eddig az volt, hogy a Duna Műhely filmnovella-pályázatot hirdetett meg, akkor csoportmunkával a Mikós 12-es diákok második helyezést értek el. Ez aztán sajnos abbamaradt, mert a filmet el is kellett volna készíteni, de erre nem került sor. A diákok részéről pedig kettős válasz jön. Általában év végén szoktak pozitív véleményt mondani, addig ingadoznak. Nem vagyok én diktátor, de néha határozottan fellépek, ha lejár az egy óra, de a filmnek még nincs vége, akkor ott kell maradni. Vagy néha azzal állnak elő, hogy majd hoznak ők filmeket, amiket órán nézzünk, ilyenkor sem engedek. Maga a film első nézésre nem mond nekik nagyon sokat, de ha leülünk és együtt boncolgatjuk, az már fontos tud nekik is lenni. A csoportmunkát is szeretik, a filmnovella például sikeres feladat, egészen szabadon lehet témát választani, lehet az naplemente, vagy egy rajzszeg felragadása a rágógumira, mindegy, lényeg, hogy vizualizálják és írják le. Vagy örömmel mondták, hogy amikor Kolozsváron egyetmistaként találkoztak bizonyos rendezőkkel, ismerték őket. Néhányan pályájuknak választották a vizuális kultúrát, a kolozsvári médiaszakon tanulnak ketten, Magyarországra is kerültek hasonló szakokra. Öt-hat ember mindig akad, aki ráharap a filmművészetre, az egész osztályoktól nem is lehet elvárni, hogy életük végéig művészfilmeket nézzenek. Nem is könnyű azért hatni rájuk, mert mire líceumba kerülnek, elveszítenek egy csomó mindent, nem annyira képlékenyek, mint 5-8 osztályban lennének. Eddig egy évre szólt az opcionális, idén először folytatom a munkát második évben is egy osztályban. Eddig többnyire 12-eket tanítottam, tavaly került hozzám egy 11. osztály opcionálisra, de jó lenne már kilencediktől elkezdeni, akkor aprólékos munkát lehetne végezni.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.