Ízlésborzolás

David Zucker: Scary Movie 3 / Horrorra akadva 3.

Az immár trilógiává fejlődött Scary Movie-sorozat legutóbbi részének új alkotógárdája hadat üzent a kreativitásnak, majd rövid küzdelemben győzelmet is aratott. A második rész egyes helyein még tetten érhettük az alkotói erőlködést, ami abban nyilvánult meg, hogy az első rész sikeresnek gondolt poénjait újra eladták, de a mostani részben mintha még arra sem törekednének, hogy egy félmosolyt kicsikarjanak.

Pedig a nevek sokat ígértek. A rendező, David Zucker nevéhez olyan paródia-klasszikus fűződik, mint a Csupasz pisztoly-trilógia (ő írta a második és harmadik rész forgatókönyvét, továbbá ő rendezte az első kettőt), a forgatókönyvet pedig az a Pat Proft írta, aki mindkét Nagy durranást, a Csupasz pisztoly egészét és a Rendőr akadémia epizódok nagy részét vetette papírra. Az említett filmek minőségi vizsgálatával messzemenő következtetéseket vonhatunk le a két alkotó munkakedvének és alkotókészségének hullámzását illetően, de egy felületes pillantással is eldönthetjük, a Scary movie 3 mindkettőjük számára mélypont. Azt talán mondanom sem kell, hogy Charlie Sheent és Leslie Nielsent láttuk már sokkal jobb (az előbb felsorolt) filmekben is.

A történetet helyettesítő koholmány A kör narratív struktúráját követi: a fiatal riporternő, Cindy Campbell a titokzatos videokazetta után nyomoz, mely a megtekintését követő hetedik napon a néző halálát okozza. (Én hat napja láttam az ijesztő filmet, és elég rosszul érzem magam.) A szálak „Itt támadjatok!" feliratú gabonarajzokhoz vezetnek. Kisvártatva hősnőnk, az Orákulum és az Építész tanácsait követve az Egyesült Államok elnökét segíti egy földönkívüli invázió megakadályozásában. Továbbá feltűnik a feltörekvő fehér rapper, aki 8 mérföldre lakik a várostól, az elektromos hullámok szilikonkárosító hatásától félő bombanők (Pamela Anderson és Jenny McCarthy) és Michael Jackson is, mint ablakon kilógatott gyerekmolesztáló.

A forgatókönyv nyilvánvaló hiányosságait értelmetlen feszegetni, helyette gondoljuk át kicsit a műfajba sorolás lehetőségeit. A cikkben említett filmeket a legtöbben egy kalap alatt paródiának nevezik, de a szőrszálhasogató kritikus nem elégedhet meg ezzel. Karinthy Frigyes meghatározása szerint „a paródia valamely meghatározott komoly mű külső formáit alkalmazza komolytalan tárgyra – a travesztia komolytalan formába öltözteti ugyanannak a műnek komoly tárgyát. A persziflázs egyszerűen kicsúfol mindent, hangot és tárgyat, de mindig a szóbanforgó műnél marad."1 így inkább travesztiának tekinthető a Csupasz pisztoly és a Nagy durranás története, az első a krimi, a második a háborús akciófilm történetsémájára építi a poénokat, a paródia csak egyes jeleneteken belül ismerhető fel. A Scary movie-val más a helyzet. Maga a történet is több film forgatókönyvéből ment (jelen esetben A kör, Jelek, nyomokban a Mátrix, a 8 mérföld), több műfaj formáit is használja (horror, sci-fi, thriller), de legtöbb esetben a viccesnek szánt részek nem a tárgy és forma összeférhetetlenségéből adódnak, nem a kettő egymás ellen való kijátszásából, hanem ezektől független, általános helyzetkomikumra alapoznak. Helyenként persze előfordul paródia, travesztia és persziflázs is (ez utóbbi gyakrabban, bár nem teljesen tisztán és elkülöníthetően), de ezek közül egyet sem nevezhetünk a film műfajának. Hogy mégis mi az? Egy movie. Mozgókép. A filmnek azonban ennél többnek kellene lennie.

A karakterekről keveset lehet mondani. A sorozat állandó szereplője, Cindy az a fix mértékegység, a skála felső értéke, melyhez a többi szereplő laposságát mérhetjük, megformálója, Anna Faris a szappan- és arclemosó reklámok mellékszereplőinek színészi kvalitásait ötvözi Steven Seagal arcjátékával. Charlie Sheen a gabonaköröket észlelő Tom atya szerepében unalmas ugyan, de így is a gárda legjobbja. Ez azonban távol áll a dicsérettől.

Leslie Nielsen figurája, a félhülye elnök a Nagy durranás Tug Bensonját idézi, bár kevésbé mulatságos. Régi filmjei után elnéző mosollyal hunyhatunk szemet jelen alakítása felett. Érdekes viszont elgondolkodni azon, hogy miért mindig olyankor kerül elő az idióta elnök-figura, mikor a Bush család valamelyik tagja Irak ellen hadakozik.

1 Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Magyar írók. é. n., Anno Kiadó, 1999, 8.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.