Sírok, nevetek, meg vagyok hatódva – de mit keresek itt?

9 válasz 10 kérdésre: hol kezdjed, hogyan folytasd, mivel fejezd be...

Okés, eljött a nagy nap. Elkészült életed munkája. A nagybetűs Mű. Benne áll minden megtakarított pénzed, évek ínszakasztó igája, sok sírás, könyörgés, alkalmi hazudozás, s persze a végeláthatatlan álmatlan éjszakák. De mindez most ott van a polcon egy dobozban. Te meg, kiégve, azt kérdezed magadtól: most mi legyen? Míg egyszer csak kigyúl az a bizonyos kis lámpa abban a bizonyos szóbuborékban a fejed felett: megvan! Fesztiválra kell küldeni!

Milyen fesztiválokra érdemes elküldeni a filmet?

A legegyszerűbb válasz az lenne: mindegyikre. Ugyanakkor ez a legrosszabb stratégia is. Mert minek pazarolnád a pénzed, energiád olyan fesztiválokra, amelyekből semmi hasznod? Mielőtt az egész folyamatot elkezdenéd, inkább arra a kérdésekre kell választ adnod, hogy tulajdonképpen mit is akarsz elérni a filmmel. Visszanyerni a belefektetett pénzt? Eladni a vetítési jogokat tévéadóknak? Újságokba be­kerülni? Fesztiválokra utazni? A befejezett film erősségeit felhasználva pénzt szerezni a következő projektre? Persze, tudom, minden kéne. Na de most tényleg. Mert ugye minden fesztiválnak különbözőek az erősségei. Ha tehát megvannak a válaszok, jöhet az internetes kutatás, hogy melyik fesztivál a legmegfelelőbb. Például a franciaországi Clermont-Ferrand a rövidfilmek legnagyobb európai piaca. Minden vevő, aki egy kicsit is számít a világon, ott van. A Rotterdami Film­fesztivál viszont a fesztivállal egyidőben futtat egy koprodukciós csarnokot, ahova a világ minden részéről jönnek a potenciális partnerek, s ami szinte kihagyhatatlan, ha már megvan a terv a következő darabra. A Sundance Film­fesztiválra bekerülni meg annyit jelent, hogy sok más fesztiválra is meghívják majd a művet, tehát nem kell pénzt költeni a beadási díjakra.

Ez a három példa persze mind nagy, A listás fesztivál. De a kisebbek is legalább olyan fontosak. Kisfilmek, vagy álta­lában olyan filmek, amelyek mögött nincs igazi reklámköltségvetés, néha jobban járnak a kisebb bemutatókkal. Nem mondom, a nagyokra bekerülni mindig jobb, elbű­völőbb, varázslatosabb, viszont a film gyakran elvesztődik az óriási választékban, kiszorítják a sztárfilmek. Viszont egy kis fesztiválon, ha csak egy kevés időt is fektetsz a reklámoztatásba, te lehetsz a sztár. Rólad írnak az újságok, veled akar megismerkedni a többi filmes, te vagy a középpont. És a „nagykutyák” – filmesek, rendezők, producerek – közül is sokan el-ellátogatnak a kisebb fesztiválokra. Soha nem tudod, hol, mikor, kivel találkozol.

Mi van akkor, ha lekésem a fesztivál beküldési határidejét?

Elméletileg, ha lekésted a beküldési határidőt, akkor annyi. Egy év múlva megint próbálkozhatsz, habár sok fesztivál megszabja, hogy a beküldött filmeknek a határidőt meg­előző 12–18 hónapban kellett készülniük. (Azt, hogy mikor készült a film, persze te határozod meg. Ha három éve már ott áll a polcon, de még senki nem látta, akkor akár a tegnapi dátumot is ráírhatod.) Viszont ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy egy fesztivál határideje nagyon közeleg, és a film már majdnem megvan, de mégsem egészen, még mindig van pár dolog, amit megtehetsz. Első és legegyszerűbb: felhívod őket vagy e-mailt küldesz, s könyörögsz, könyörögsz, könyörögsz. Ez néha működik. Egyes fesztiválok megengedik, hogy beküldj pél­dául egy kitöltött adatlapot a filmről, amely bevezeti a darabot a rendszerükbe, aztán pár hét múlva küldheted a befejezett anyagot. De ekkorra már abszolút muszáj, hogy meglegyen! A következő stratégia (és ezt nem tőlem hallottátok, úgyis letagadom) az, hogy beküldöd az adatlapot és egy üres vagy hibás videókazettát. Ekkor majd a fesztivál, mikor a te filmed kerül az előzsűri gépébe, felhív, hogy baj van, hibás a kazetta. Néha ez a pár hét elég arra, hogy elké­szülj a végleges anyaggal, s meglegyen a jó kópiád is, amit hosszas bocsánatkérések közepette rögtön elküldesz nekik.

Bekerülhetek-e egy fesztiválra, ha több pénzt fizetek?

Aaaaaa... Nem. De nagyon kell vigyázni ám, mert egy-egy si­keresebb fesztiválszereplés után kaphatsz e-maileket olyan fesztiváloktól, akik egy bizonyos díj ellenében megígérik, hogy a filmed biztos benne lesz a programjukban. Kamu az egész! Ha a filmet meghívja egy fesztivál, akkor általában ők állják a költségeket, ha meg nem hívja meg, akkor végig kell menni a meghívási pályázaton. Ne törődj az „ennyi és ennyi pénzért meghívunk” meghívásokkal. Különben is, ki akar be­kerülni egy olyan fesztiválra, ahova mindenki bekerül, a film minőségétől függetlenül, ha fizet?

Miért akar mindenki rendező lenni?

Mert a rendező király! Ilyen egyszerű. Sehol sem szembetűnőbb ez, mint a fesztiválokon. Mindenhol őket ünneplik, ha a filmet elfogadják vagy meghívják egy bemutatóra, akkor gyakran fizetik is az utat és a szállást, etetik, itatják, dédelgetik őket. Sem író, sem producer, sőt még színészek (a nagy sztárokat kivéve) sem számíthatnak hasonló fogadtatásra. Tehát ha a középpont akarsz lenni, rendezz. S ha már csi­nálod, rendezz valami jót!

Hogyan kell felkészülni egy fesztiválra?

Mielőtt még elindulsz egy fesztiválra, tudd, hogy miért mész oda. Leggyakrabban a cél kettős: reklámozni a meghívott filmedet, s pénzt szerezni a következőre. Hogy a publicitásod hatásos legyen: érdeklődd meg, kik azok a fesztiválprog­ramozók, akik más fesztiválokról részt fognak venni; lesz­nek-e jelen vevők; hol vannak a mozik; általában milyen a közönség összetétele; mely helybeli vagy helyi/nemzetközi újságok vesznek részt a fesztiválon. A finanszírozás oldalán pedig jó tudni, hogy kik a producerek, tévéprogramozók, stúdióhivatalnokok, akik jelenésüket teszik, akikkel talál­kozni szeretnél; miről akarsz velük beszélni; milyen filmek érdeklik őket; van-e valaki a te ismeretségi körödben, aki személyesen ismeri őket. Ez utóbbi rendkívül fontos, az emberek nagy része másként ül le beszélgetni, ha valaki már beajánlott náluk. A legtöbb fesztivál még a nagy esemény kezdete előtt kiad egy listát a beérkező rendezőkről, producerekről, vevőkről, eladókról, forgalmazókról és egyéb filmesekről. Kerülj fel erre a listára. S mielőtt odamennél, kérd meg a fesztivált, hogy e-mailezze el neked ezt a névsort, hogy idejében kapcsolatba léphess a megfelelő emberekkel.

Mit csináljak, ha megérkeztem?

Először is jelentkezz be a fesztivál szervezőinél. Ők azért vannak ott, hogy segítsenek rajtad. Ne feledd, nekik is épp olyan szükségük van rád és a filmedre (másképp nem lennél a meghívottak között), mint neked rájuk. Rajtuk keresztül megtudhatsz mindenfélét a vetítésekről, bulik­ról, szemináriumokról s egyéb, a fesztivállal kapcsolatos eseményekről.

Mit csináljak a fesztivál alatt?

Nézz filmeket, bulizz, ismerkedj. És feltétlenül menj el a filmed vetítésére. Sok érdekes dolgot megtudhatsz ott: ho­gyan reagál a közönség a filmedre, milyen korosztálynak tetszik inkább, melyik résznél fészkelődnek az emberek, mikor nevetnek, hol ásítoznak – ezekből sokat tanulhatsz. Csak ha elmész, ne feledd, a kritika, ha van, nem személyes. Egy elfogulatlan közönség másképp látja az egészet, mint te; ők egy filmet látnak, míg neked úgy tűnik, hogy kedvenc gyere­kedet boncolgatják s szedik darabokra. Ezen kívül sok fesztivál tart a vetítések után egy pár perces megbeszélést, amikor a közönség kérdéseire van alkalmad felelni. Eleinte rettentően ijesztőnek tűnhet, de ezt is a saját javadra fordíthatod: egy kis háttérinformáció, egy jól elhelyezett mondat, egy kis történet teljesen más fénybe he­lyez­het téged és a filmedet. S ne feledj elmenni más, hasonló filmek vetítésére. Ismerkedj meg a filmesekkel. Akik ott vannak, azért vannak ott, mert hozzád hasonlóak. Ki tudja, hol segíthettek egymáson vala­mikor a jövőben.

Milyen alapokon döntenek a fesztiválzsűrik, és miért van az, hogy néha sokkal jobb filmek mennek kitüntetések nélkül haza, mint egyes díjazott filmek?

Az igazság az – s ez többé-kevésbé elfogadott dolog a film­iparban –, hogy a fesztiválok inkább azokat a kimagasló filmeket díjazzák, amelyeknek a díj valami hasznot is hajt. Annak a filmnek, amely mögött ott áll az egész hollywoodi apparátus, a forgalmazás, publicitás, eladás, annak egy díj alapjában véve nem sokat jelent. Míg egy kisebb, de hasonlóan jó filmnek, amelyet egy független filmes gyártott, a díj a forgalmazás és a nem forgalmazás közötti különbséget je­lent­heti. Ilyenkor a díj inkább az utóbbinak megy. Persze, ha ez a film és ez a díj végül is a tiéd lesz, kiabáld szét a világban. Ezért kaptad!

Mi lesz a fesztiválok után?

Mikor mindennek vége van, pár napig még tart a festival-high, az eufória, amit érzel, ami hajt végig a fesztivál alatt... Aztán jön a szomorúság, az egyedüllét, a tanácstalanság... Aztán megint nekifogsz filmet csinálni, vagy készülsz a kö­vetkező fesztiválra. Ami a filmet illeti, a fesztiválon való élete után jön az eladása. Ez nagyon körülményes lehet, ha például hiányzik a dokumentációd, amely a filmben könnyen azonosítható, de jogokkal védett dolgok (például az a bizonyos Coca Cola-üveg a konyhaasztal-jelenetben) bemutatását engedélyezi. (Fesztiválok esetében ezek a jogok nem szükségesek, mert ott neked, mint filmesnek nincs közvetlen anyagi hasznod.) Vagy egy másik eset: a filmes partnered, akinek az ötleteit felhasználtad a filmben, épp megharagudott rád, és nem akar többé része lenni az egésznek, de még nem írta alá a papírt, hogy az ötleteit eladhatod az ő beleegyezése nélkül. Sorolhatnám a végtelenségig. Ugyanakkor egy eladás lehet nagyon egyszerű is: minden papír a legnagyobb rendben van, valaki megveszi a filmet és bemutatja.

Érdemes volt-e?

Ez az a kérdés, amire a választ én nem adhatom meg. Nézz tükörbe, és válaszolj magad. De, mint igazi filmesnek, a következő projekted már valószínűleg forog, ha máshol nem is, a fejedben.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.